A Nemzeti Színház színpadán Vidnyánszky Attila rendezésében megszülető Marxtőkéje nem magyaráz, nem ítélkezik és nem menteget. Tetemre hív. Két részben, valóságrajzként, amelyben nem minden az, aminek látszik.
Passió egy eszméről, amely túlélte saját cáfolatait
Van egy könyv, amely nemcsak gondolkodást, hanem korszakokat indított útjára. Egy szöveg, amelyet a Biblia után talán a legtöbbször idéztek a világon — és amelynek mondatai nem egyszer pusztítóbbnak bizonyultak, mint fegyverek vagy hadseregek. Karl Marx A tőkéje nem pusztán filozófiai mű: szellemi detonátor, amelynek lökéshullámai ma is érezhetők.
A Nemzeti Színház színpadán Vidnyánszky Attila rendezésében megszülető Marxtőkéje nem magyaráz, nem ítélkezik és nem menteget. Tetemre hív. Két részben, valóságrajzként, amelyben nem minden az, aminek látszik.
Az előadás nem közgazdasági lecke, nem történelmi illusztráció és nem politikai gúnyirat. Műfaja passiójáték: egy gondolkodásmód születésének, eltorzulásának és makacs továbbélésének színpadi lenyomata. A történet a múltból a jelen felé halad, János evangéliumának szövetébe ágyazva, mintha a hit és az eszme, az erkölcs és az ideológia végzetes párbeszédét hallanánk újra.
A próbafolyamat különböző színészgenerációk közös gondolkodásával indult. Elemzések, viták, kérdések és kétségek mentén formálódik az előadás, amely Vidnyánszky Attila eddigi színpadi gondolatainak és megoldásainak egyfajta összegzéseként is értelmezhető.
Marx 1867-ben megjelent műve eredetileg A politikai gazdaságtan bírálatához címmel látott napvilágot, szerény brossúraként. A három kötetesre tervezett munka soha nem készült el teljes egészében, mégis a 20. századi politikai gondolkodás egyik alapszövegévé vált, és egy totalitárius eszme, a kommunizmus egyik fundamentumává lett. A töredékesség nem gyengítette, hanem felerősítette hatását.
A Marxtőkéje abból a felismerésből indul ki, hogy A tőke nem pusztán filozófiai emlékmű. Marx gondolkodása — különösen vallásellenességgel átszőtt világlátása — olyan ideológiai örökséget hagyott maga után, amelytől a mai napig nem tudunk szabadulni. Egy eszme, amely újra és újra alakot vált, nyelvet cserél, arcot ölt — de belső logikája változatlan marad.
Az előadás kizárólag eredeti dokumentumokra épül: levelekre, tanulmányokra, kiáltványokra. Marx, Engels és Lenin szövegei nem értelmezésként hangzanak el, hanem saját jogon szólalnak meg. Fikció nincs — csak gondolatok, mondatok és azok következményei. A szó itt tetté válik, a mondat sorsot formál.
„A politikai gazdaságtan elméleti kifejtése és az arra hivatkozó politikai cselekvés közötti feszültség drámai erejű” — fogalmaz Vidnyánszky Attila. „Azok a folyamatok és törvényszerűségek, amelyeket Marx az izmosodó kapitalizmus sajátosságaiként írt le, napjainkban teljesednek ki. A tőke a felszín alatt felgyülemlő, kérlelhetetlen energiákat veszi számba. Tanúi lehetünk annak az elembertelenedésnek, amelyet a tőke uralma okoz. Megrendítő felismerni, miként rendülnek meg az erkölcsi létezés alapjai, amikor az erkölcs relativizálódik, és az emberhez méltó élet fundamentumai kerülnek veszélybe.”
Az előadás Marx személyes életútján, A tőke tézisein és az eszme történelmi hatásán keresztül közelít a jelenhez. Vizsgálja azt a gondolkodásmódot, amely újra és újra visszatér: a terror nyelvét, az eltörlés gesztusát, a morális fölény igényét és az erkölcs relativizálását.
A Marxtőkéje nagyszabású tragikomédia. Bohózati elemekkel átszőtt passiójáték, ahol a gondolat és következménye elválaszthatatlan. Nem kínál megnyugtató válaszokat, és nem mutat biztos irányt. Egyetlen dolgot tesz: végigkövet egy gondolkodásmódot, amely újra és újra túléli saját cáfolatait.
A Nemzeti Színház színpadán különböző generációk és színházi nyelvek találkoznak. Karl Marx alakját Rátóti Zoltán formálja meg, Jenny Marxot Varga Klári (m.v.) játssza. Friedrich Engelst Vecsei H. Miklós, Lenint Rácz József, Sztálint Fehér László kelti életre. A tőke arcai Bodrogi Gyula és Bognár Bence alakításában jelennek meg, míg a személyes és eszmei viszonyok rétegét Kristán Attila Apafigurája erősíti.
Az előadás látványvilágát Berzsenyi Krisztina jelmezei és Tóth Kázmér szcenikai munkája határozza meg. A dramaturg Szabó Réka, a rendező munkáját Trimmel Sándor Ákos segíti.
A Marxtőkéje a Nemzeti Színházban nem előadás egy könyvről.
Hanem szembenézés egy gondolkodásmóddal, amely ma is köztünk él.
Bemutató: 2026. március 27.
X
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Kálomista Gábor hangsúlyozta: a színház nem hátrál meg. Kiáll amellett, hogy „a színház a művészeké és a közönségé, nem pedig politikai vagy ideológiai érdekek játékszere”.
És miért hisz benne rendületlenül, hogy a tehetség nem lehet emberség nélkül? Erről is beszélgettünk azon kevés magyar művészek egyikével, akik nem csak itthon világhírűek.
A Nemzeti Színház igazgatója megerősítette az értesülést.
Aggódtam már a Magyar Narancs operai botránykeltésre szakosodott munkatársáért.
Reinhard Marx főegyházmegyéjében még speciális, „queer lelkipásztor” képzéseket is indítanak.
Kedves Attila! Érdeklődéssel kérdezem mi is volt annyira nagyon sz’r az elmúlt 10 évben?
Óriási a botrány három nappal az El Clásico előtt.
A politikai fegyverként használt pedofilellenes fellépés több kárt okozott 2024 és 2026 között a Fidesznek, mint amennyit 2021 nyarán a korabeli ellenzéknek.
