Itt az idő: vezessünk be Kapitány-különadót a szemérmetlen facebookos csúsztatásokra!

Böngészi az ember Kapitány István Facebook-oldalát, böngészi igen erősen, hátha egyszer előáll a „szakember” egy konkrét és komolyan vehető gondolatmenettel a kőolajszállítást illetően, tehát hogy mond valamit a Barátság-kőolajvezetékről; megmukkan annak ügyében, hogy a horvátok nem engedi át a nem szankcionált orosz olajat;

Persze tulajdonképpen érthető: ha szimpatizánsainak jelentős részét jobban zavarja, hogy a Kutyapárt is el merészel indulni a választásokon, mint az, hogy még alapvető ellátásbiztonsági kérdésekben sem kap kedvenc pártjától semmiféle konkrétumot az „örök élet, ingyen sör” jellegű ígéreteken túlmenően, akkor minek strapálja magát az ex-shelles cizellált stratégiákkal.

Ehelyett (Shell-részvényekkel a zsebében) teátrálisan eldiskurál Orbán Anitával arról, hogy nem is tudják, egyáltalán mikor beszélgetett Magyarországon bárki is az energiahatékonyság fontosságáról – tény, hogy erről szóló színpadias csevegések helyett csak

de hátha akad, aki számára meggyőzőbb és energiahatékonyabb politikusi tett energiafaló szerverek igénybevételével a Facebookon színészkedve keseregni, mint ezalatt Ibránytól Pátkán és Győrzámolyon átHarkányig (illetve Reddit-felhasználók otthonaiig) teljesen ingyenes padlásfödém-hőszigetelést biztosítani.

A kőolajellátás témáját érintő kettő „érdemi” Facebook-bejegyzésében Kapitány István először megosztotta Magyar Péter követelését a 480(!) forintos benzinárstop bevezetésére vonatkozóan, majd amiatt értetlenkedett, hogy miért nem hozat a kormány a Barátság leállásának pillanatától kezdve az Adria-vezetéken drágább, kizárólag nemorosz kőolajat –

hanem konkrétan kifejti, vajon mikor indulna újra a Barátság-vezeték, ha szó nélkül rábíznánk magunkat és Szlovákiát a drágább és ténylegesen egyoldalú, ráadásul tengeri szállítást is igénylő Adria-vezetékre, vagy hogyan alakulna a rezsivédelmi alap bevételi oldala, ha a MOL drágábban venné az olajat és így kevesebb különadót fizetne (lásd még a horvát vezeték tényleges kapacitását és a finomítókban szükséges bekeverési arányt). Őszintén érdekelnének a meglátásai, hozzá nem értő bölcsészként – mert kérdezgetni még én is tudok, viszont nem vágyom arra, hogy én irányítsam az ország energiaellátását.

„A tavalyi évben a kormánynak sikerült az elhibázott gazdaságpolitikájával az államadósságrátánkat az előző évi 73,5%-os szintről igen jelentősen, 1,4%-kal a GDP 74,9%-ra növelni. Ez közel három százalékponttal magasabb, mint a 2008-as világválságnál, és jelzi, hogy a kormányzat folyamatosan többet költ, mint amennyi bevétele van.”

Tényleg nagyon ideje lenne már bevezetni valami különadót az efféle csúsztatásoktól hemzsegő tartalmakra (a szédítő mennyiségű bevétel mehetne például egy oktatásfejlesztési alapba) – a tények ugyanis az Eurostat szerint a következők.

– a TISZA „szakpolitikusa” azonban az igazságnak ezeket az elemeit még véletlenül sem bontotta ki, hanem helyette „igen jelentős” növekedésnek állította be a háború negyedik évében bekövetkezett, 1,4 százalékpontos visszaromlást.

De ezen a ponton még fájóan kevésnek érezte az átverést, így odacitálta még „a 2008-as világválság” alatti adósságrátát. Mint tudjuk, a 2008-as válság 2008. szeptember 15-én robbant ki igazán – az államadósságra gyakorolt hatása tehát nyilván elsősorban 2009-ben mutatkozhatott meg, előbb aligha. Valójában a teljes számsor úgy nézett ki (elsőszavazók nyugodtan jegyzetelhetnek), hogy

2010-ben aztán a Fidesz 83,8 százalékon vette vissza a kasszakulcsot, majd a korábbi kormányzásához hasonlóan megkezdte a némi kilengések ellenére folyamatos államadósság-csökkentést. A 2014-es választások idején például, amikor Magyar Péter még a leglelkesebb fideszes volt, épp megint 82,1 százalékon állt a ráta, majd 2018 áprilisára 72,3 százalékra enyhült, 2019 végén pedig 65,0 százalékon állt. Majd jött 2020 eleje és a Covid miatti totális zárás (akik ma ezt a kormány nyakába varrják, nézzék vissza például, hogy miket posztolgattak-kommenteltek, valahányszor a kormány más országokhoz képest később zárt vagy előbb nyitott; „jaj, jaj, tavasszal kávézók teraszára kiülni felér egy tömeggyilkossággal”, harsogott a kórus), így 2020 végére már ismét 78,7 százalékos adósságrátánál jártunk. Abból sikerült mára, az energiaválságok, a háború és az EU packázása, valamint a szinte stagnáló gazdaság melletti reálbér-növekedés közepette némileg, 75 százalék környékére visszaszelídíteni az államadósságot úgy, hogy

Merthogy lássuk, miként alakult mindeközben a helyzet más országokban; továbbra is Eurostat-adatok következnek.

Magyarországon 2022 áprilisa és 2025 ősze között a GDP-arányos államadósság 76,5 százalékról 75,2 százalékra mérséklődött – ami 1,3 százalékpontos javulás (2025 végére aztán ebből lett a Kapitány által említett 74,9, ami további mérséklődést jelent). Ugyanezen időszakban Lengyelországban 50,9 százalékosról 58,1 százalékosra nőtt az adósság – ami nem más, mint 7,2 százalékpontos romlás, ezen belül a tavalyi év abszolút rekordot hozott az eladósodásban, idén pedig a tendencia folytatódni látszik (miközben ugye varázsütésre megnyíltak náluk az uniós pénzcsapok).

Szlovákia 58,8-ról 62,3 százalékra növelte az adósságállományt; Csehország 41,9-ről 43,1-re. Ausztria a 82,3 százalékot vitte feljebb 83,7 százalékra (reálbércsökkenés mellett); egyedül Szlovéniában és Horvátországban mérséklődött érdemben az eladósodottság.

Ha Kapitány István szerint az elhibázott gazdaságpolitika bizonyítéka, hogy 2022-höz képest, ilyen környezetben úgy alakult a magyar adósságráta, ahogy, akkor mit gondol az egyébként követendő példának minősülő lengyelek rohamos eladósodásáról? Már „Románia is megelőz minket bérekben” – tette közzé néhány napja a TISZA Párt, miközben a hitelminősítők a befektetésre ajánlott legalsó kategóriába sorolják keleti szomszédunkat, további leminősítéssel fenyegetve, tekintettel a kiemelkedően magas államháztartási hiányára és jelentős eladósodására.

Ha Lengyelországban Tusknak nem sikerül jelentős eladósodás nélkül abszolválnia a jelentős költekezést, Kapitány István mégis hogyan oldaná meg az Adriai-vezetéken keresztül történő kőolajbeszerzés melletti rezsicsökkentés-kiterjesztéssel kombinált nyugdíjemeléssel párosuló áfacsökkentéses, családtámogatás-bővítéses oktatásegészségügy-felvirágoztatós, közlekedésfejlesztéses ígéretcunami (plusz 480 forintos benzinárstop) akár csak ezredrészének teljesítését?

De ha ez túl bonyolult kérdés, akkor legalább annak nézzenek már utána Orbán Anitával együtt, hogy 2023-ban (tehát még a most futó programok előtt) a magyar lakosság hány százaléka élt olyan otthonban, ahol a megelőző öt évben energiahatékonysági fejlesztés történt. A többieknek elárulom: 35,4 százalék (vidéken 40,2), ami majdnem dobogós helyezés. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett háztartásoknak is bő negyedében történt 2018 és 2023 között ilyen beruházás, ami szintén jóval meghaladja az uniós átlagot.

***

(Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert)