Le akarja győzni az egyházgyalázó tiszás kommentelőt? Ma könnyen megteheti!

„Legalább arra gondolt volna a mai körlevél írója, hogy GYEREKEK is ülnek a templomban. Ez sokkoló volt! Félelemkeltés mesterfokon” – tette közzé a TISZA rejtélyes körülmények között (a fárasztó demokrácia elemeit gondosan mellőzve) megválasztódott egyik alelnöke, Forsthoffer Ágnes a múlt vasárnapi miséről kijőve, egy fotó kíséretében, amelyen a hamvazkodás szertartásának nyomaként hamuval a homlokán látható.

Ami nem bűn; de a konkrét esettől elvonatkoztatva és pártfüggetlenül mindig kár, amikor szakmájukban igényes és a napirendjükről rendelkezni tudó katolikusok kihagyják ezeket a nem kötelező, ám annál többet adó alkalmakat. Nem attól leszünk hitelesebben keresztény ország, hogy rorátéra járó bűnös embereket leváltunk rorátéra nem járó bűnös emberekre, hanem például attól, ha a katolikus értelmiség tagjai igyekeznek a hitéletükben is elmélyülni és igényesebbé válni.

Már csak azért is, mert hamvazószerdán a böjt, az imádság és a (csöndben, Facebook-élőzések nélkül végzett) jótékonykodás fontosságáról szól a misén az evangélium. Mármost akik hívő emberként szép csöndben, évek óta, hétről hétre összegyűlnek, hogy imaóra keretében vagy más módon, akár kárpátaljai magyarokkal közösen imádkozzanak az ukrajnai békéért, azoknak

Akik nem csupán kampányszerűen, hanem rendszeresen, érdemben támogatják a Kárpátalján élő rászorulókat (legyenek akár magyarok, akár más nemzetiségűek), és így valamiféle kapcsolatban vannak ottaniakkal, azok pontosan ismerik a körlevélben foglaltaknál is drámaibb helyzetet. Az a néhány derék férfi, akik akár nyugdíjasként vagy fiatal felnőttként saját pénzükön, adott esetben szabadságuk vagy hétvégéjük terhére, a pihenésről egyfajta böjtként lemondva kijárnak Kárpátaljára, hogy segítsék az egyedül maradt asszonyokat, megszerelve-kijavítva, amit épp kell (Isten fizessen meg nekik!), szintén garantáltan nem „sokkolódtak” a körlevéltől –

Ha csupa ilyen emberből állna a katolikus egyház, ha minden hívő napi szinten, legalább egy imával, lélekben támogatná a háború szenvedő alanyait (akiknek reménye és ereje egyre fogy), akkor valóban semmi szükség nem lett volna a körlevélre – ezzel szemben azok, akiket a háború kitörésének negyedik évfordulóján „sokkol” a háború mindennapi valóságának felvillantása, éppenséggel alátámasztják a körlevél szükségességét.

(nahát, ő is úgy mondta, hogy négy éve „kezdődött” a háború, nem pedig úgy, hogy „a mocskos beteg állat Putyin kirobbantotta”). Az idén 180 éves német „gyermekmisszió”, amelynek keretében a részt vevő német kiskorúak karácsony tájékán, valamint plébániai, iskolai vagy óvodai(!) kezdeményezések révén adományokat gyűjtenek a világ más országaiban élő, szenvedő társaik javára, szintén felhívja a figyelmet az Ukrajnában élők pszichés traumáira, arra, hogy hány gyermek életét követelte eddig a háború, és mennyire a mindennapok része lett arrafelé a rettegés. „Szirénák, robbanások és hosszú órákon át tartó áramszünetek fokozzák a gyermekek félelmét. A téli sötétség és a hideg pedig mindezt tovább súlyosbítja” – mutat rá egy pszichológus.

A magyar gyerekeket sem az traumatizálja, ha 2026-ban a misén egy papírról felolvasott szövegben (amelyre a gyermek hajlamos abszolúte nem is figyelni) elhangzik olyasmi, amiről évek óta folyamatosan hallanak, és amihez képest az esetleg már a zsebükben lapuló okostelefon messze traumatizálóbb tartalmakat ad eléjük (nem a védett templomi környezetben, adományozási lehetőséggel és imával feloldva, hanem például elalvás előtt az ágyban, a sötét magányban). 

és hogy ezért fontos imádkozni a békéért és segíteni a családfenntartó nélkül maradt rászorulókat – különös egy nevelés az ilyen. Miközben ez az a helyzet, amikor lehetne a sok esetben félrecsúszó német egyházaktól tanulni: nem elhallgatni kell a gyerekek elől a háború valóságát, hanem nagyböjt idején a böjt, imádság, alamizsna hármasságát követve lehet velük együtt a csokiról és a mobilozásról lemondani, árát az ukrajnai gyerekeknek felajánlani, értük imádkozni. Máris az az érzése lehet ettől a kiskorúnak, hogy igen, vannak a világban rossz dolgok, de lehetünk akármilyen kicsik, tudunk tenni valamit, hogy akár csak egyetlen gyereknek is, egyetlen ajándékcsomag elfogyasztása erejéig is jobb legyen.

Nagyjából kétezer évvel ezelőtt nem körlevélként, de elhangzott például egy ilyen szöveg: „az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan”.

– aki nem hiszi, Lk 13,4 körül keresgéljen, kicsivel a „lesz sírás és fogcsikorgatás” előtt, de eggyel az után, hogy „Isten nem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számontartja. Ne féljetek hát!”. Bizony, ez egy ilyen kettősség: a Megváltó nem valamiféle wellnessterapeuta, aki ellazító szavakkal segít minket heti egy órában relaxálni, oszt jónapot, hanem a gondviselő, irgalmas Isten Fia, aki – mint egy jó szülő – azt sem hallgatja el, hogy mit kellene tennünk minden egyes nap, és miért.

Amely küldetés kevéssé jelenti azt, hogy a templomból kijőve, az ott hallott tényeket „mesterfokú félelemkeltésnek” minősítve sürgősen kiposztolok egy olyat, amitől a kommentelőim nagyböjt idején egymást kezdik hergelni azzal, hogy miért helyénvaló messze elkerülni a templomot és „a” papokat (tegye fel a kezét, aki nem jár templomba, de hetente legalább 45 percet kizárólag, mobilmentesen, úgymond „dedikáltan” imádságra és bibliaolvasásra fordít – ha pedig létezik ilyen, akkor a papiszonyát alátámasztandó sorolja fel, mennyivel tett eddig többet a szegényekért és a rászorulókért, mint akár Székely János püspök atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke).

Hanem az a bizonyos küldetés jelenthetné talán azt is, hogy a katolikus politikus nem akar okosabb lenni a teljes püspöki karnál, hanem a pártpolitikai szemellenzőjét levéve megszívleli a misén hallottakat, és igyekszik a maga hatáskörében tenni a béke érdekében. Így például, ha hamvazószerdán kiposztolta, hogy „A gyűlölködő kommentek mindenki lelkére méregként hatnak. Azéra is, aki írja őket. Jó lenne tudatosan negatív érzéseket visszaszorítani, mint a harag, az önzés, a bosszúvágy”, akkor

Utóbbitól ugyanis Magyarországon is csak fokozódik a békétlenség, miközben az ukrajnai nyomorgóknak egyetlen kopijkával sem lesz több pénzük fűtésre és ételre. (Tudta ön, hogy Ukrajnában a vaj például több mint duplaannyiba kerül, mint Magyarországon, miközben az átlagbér a harmada sincs a magyarnak? De elnézést, ha ezzel valakit sokkoltam a békés vasárnapon.)

Jó hír viszont, hogy a nagyböjt negyven napig tart: a kezdeti botladozás, a többszöri elesés után fel lehet állni, és a következő héten megpróbálhatjuk eggyel jobban, eggyel hitelesebben.

vagy utaljunk át az ukrajnai és különösen a kárpátaljai rászorulók javára. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” Lépésről lépésre, úgymond.

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)