Irán: Trump és Izrael lecsapott, háború jön? – Demkó Attila gyorselemzése a Stratéga extrában

2026.02.28. 18.12 folytatása: És ebbe a sorba tartozik az izraeli-palesztinai háború is. Annak is van egy "tesztelő" jellege, a palesztinok melletti arab összefogás, és evvel az arab világon belüli ellentétek mélységének felmérése. Az azt közvetlenül kiváltó Hamasz akció előkészítésében valamilyen formában benne sejtem a MOSZAD kezét. Persze ezek jelentős része értelmezés, bizonyítékok nélküli. Majd évszázadok múltán esetleg történészek fogják feltárni, persze csak akkor, ha majd a korabeli PC viszonyok megengedik. Ja és még egy: Az olajpiacra gyakorolt várható hatása egybeesik a Barátság olajvezeték elvágásával. (Ami Mr. Z.-nek a "nemlétező" háttérhatalom "régi gárdájához" való bekötöttségére utal. És ha esetleg OV megemlítené Trumpnak, hogy Magyarországnak ez mennyire káros, ő "mosná kezeit", hogy "az az őrült zongorista önfejű volt")

2026.02.28. 17:58 folytatása: Az USA kiprovokálta az ukrajnai háborút, majd utána a "háttérbe" lavírozta magát, és ezt a frontot a NATOn belüli szövetségeseire bízta. Kihasználva még Oroszország ukrajnai "elfoglaltságát", beszipkázott még két északi országot a NATO-ba. Az ukrajnai háborúban ki akarja véreztetni Oroszországot, és mellékesen gondoskodik arról is, hogy a NATOn belüli szövetségesei ne növekedjenek nagyon a nyakára. Mr. Z. minden látszólagos "ugrálása" ellenére az USA bábja. Annak stratégiája alapján robbantotta fel az Északi Áramlatot. Erre utal, hogy az EU részéről sumákolásokon kívül semmi se történt, és a szankciókkal többet árt magának az EU, mint amennyi haszna van belőle. Korábban azt hittem, hogy az USA visszavonulása Ukrajnából valamilyen tajwani műveletre való felkészülés előzménye lesz, de avval még egy kicsit úgy látszik várni kell. Előbb "ki kell próbálni", hogy mennyire szorosra várható az ázsiai "érdekszövetség", Oroszország, Irán és Kína. (és folyt.:)

@macskusz: Amúgy meg igen; ez nem a hosszas háborúk kora. Viszont a sok kis ilyen-olyan háború fog összeolvadni egy Orwell-féle "perpetual war"-rá. Kicsit azért várnotok kell majd rá fiatalok, addig itt Európában lesz egy-két nagyon korlátozott nukleáris ide-oda, de úgy 2040-2045-re kialakul az egyensúly. Mindenki mindenkivel háborúzik, de csak annyira, hogy a status quo fönnmaradjon. Mind a három nagyhatalom csak annyira támadja a másikat, amennyi nem hiányzik a lakosság minimális, napi kínkeserves önellátásához szükséges javakból. A katonákat nem sorozzák, a legcsóróbbak önként jelentkeznek, sok pénzt kapnak érte. Mindig más az ellenség. Hol ez, hol az, meg van beszélve. Az ellenség elleni gyűlölet a társadalom hajtóereje. És aztán meg a bárki elleni gyűlölet a társadalom hajtóereje. Orwell: 1984. Olvassátok.

Megy az USA nagy "játéka". Ha végigmegyünk vissza az időben, valahol az I. vh. második felében, amikor a korábbi "háborús befektetéseik" után futva az USA belépett az I. vh-ba, ott kell keresni a jelenlegi folyamat kezdetét. (Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a cionista világkongresszust, a XIX. század végén.) Változó "frontvonalakon", folytonosan változó módszerekkel és intenzitással lépett egyre feljebb a a világhatalmi grádicson. Ennek során a II. vh. végezte után az annak során hirtelen felfutó Szovjetunió lett a korábbi szükséges szövetségesből a következő időszak főellensége. Itt egypárszor már leírtam a rögeszmémet, hogy a "hidegháborút" lezárni tekintett Reagan-Gorbacsov paktum után is hogy folytatta apránként a maga terjeszkedését ezen a fronton, és hogy provokálta ki a "különleges katonai műveletet". Vietnam és Afganisztán után a keleti front "megnyugodni" látszott. Folyt. köv.