Darabokra szaggathatják Iránt – szakértő gyorselemzése a Mandinernek!

Miközben amerikai repülők süvítettek el az ország ege fölött, Izrael felszólította a saját lakosságát, hogy keressenek óvóhelyet. Mi is éppen a bunkerben értük utol Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértőt, aki azt mondta: dacára annak, hogy most óvóhelyeken lapul mindenki, jó, sőt szinte vidám a hangulat Izraelben.

„Van egyfajta megkönnyebbülés bennünk, hogy végre eldőlt a dolog, mert volt egy félelem, hogy Irán meg tudja vezetni Trumpot, mint korábban Obamáékat. De most megvan a remény, hogy az iráni fenyegetés Izrael ellenében végre egy időre lekerülhet az asztalról” – fogalmaz a szakértő.

Miután hetek óta elkezdte összevonni a környéken erőit az Egyesült Államok, Castel maga várta is, hogy be fog következni az amerikai támadás, szerinte mindenki így volt ezzel, „legfeljebb a teheráni rezsim egy részét érhette váratlanul”. 

Hogy közben Irán elkezdett csapásokat mérni a környező arab országokra, azt maga a rezsim is megerősítette, Szejed Abbasz Aragcsi külügyminiszter azzal igyekezett elütni a dolog élét, hogy ők csak az amerikai csapatokat támadják, nem sértik ezzel az adott országok szuverenitását – mutat rá Castel, kérdésünkre hozzáfűzve: egyáltalán nem kizárt, hogy az arab országok akár ennek ürügyén megtámadják Iránt, de ez inkább akkor valószínű, ha a rezsim tényleg az összeomlás szélére kerül. „Van egy beduin bölcsesség, miszerint, ha egy teve eldől, sok kés előkerül a tokjából” – teszi hozzá. S még ehhez: „a Közel-Keleten minden lehetsz, csak gyenge nem”.

Hogy miértelme ennyifelé csapásokat mérnie a perzsa államnak, arra Castel egyszerű választ ad: „Irán nem úgy vív háborút, hogy megölje az utolsó amerikai katonát a Közel-keleten, hanem igyekszik nyomást gyakorolni az arab államokra a közvéleményen keresztül – noha az arab autokráciákban nem szokás utcára menni”, s mindezzel akar otthon is bizonyítani, hogy Irán visszaadja a pofonokat, hiszen Teherán mindenáron igyekszik kerülni a gyengeség jeleit.

Az izraeli közvéleményben mindennek kapcsán félelem nem nagyon van: „Irán jelenleg nem képes arra, amire a júniusi háború előtt volt, hogy százas nagyságrendben eresszen ballisztikus rakétákat Izraelre. Már a háború alatt sem voltak, most pedig főleg nem, hogy ennyi felé vannak lekötve az erőik”.

Márpedig ez már regionális háború: 

• most, hogy a húszik is beszálltak, és közölték, hogy lezárják a vörös-tengeri útvonalakat, ott is lesznek harcok, 
• a brit katonai szóvivő jelentős harctevékenységről számolt be a Hormúzi-szoros környékén, vagyis ez még tovább eszkalálódik.

az elkerülő vezetékek kapacitása pedig csekély – ugyanakkor a csaknem teljes iráni kereskedelem is itt zajlik, vagyis ez gól és öngól lenne egyszerre a perzsáknak” – írja le a róka fogta csuka-helyzetet Castel. 

Ugyanakkor felmerül a kérdés, mennyire van esély arra, hogy a külső támadás éppenséggel több támogatást hoz a rendszernek, mint amennyire gyengíti azt. Láthatóan erre igyekeznek is rájátszani, az iráni külügy nemrég közölte, „az irániak soha nem adták meg magukat a külföldi agressziónak”, s hogy „most van itt az idő, hogy megvédjük a hazát, és szembeszálljunk az ellenség katonai agressziójával!”

A rezsimváltás kérdése ugyanakkor a szakértő szerint az iráni nép kezében van, amely egyébként véres tüntetések sorozatán van már túl. „A külső katonai támadás meg tudja teremteni a körülményeket, a hatalmi vákuumot, amit egy új tartalommal lehet megtölteni”. 

A forgatókönyvek között szerepel az is, hogy a jelenlegi rendszer megpróbál kiegyezni az amerikaiakkal – bár minél gyengébb, annál erőszakosabb lesz, teszi hozzá Castel –, az is, hogy anarchisztikus állapotok jönnek és több félautonóm szereplő emelkedik ki Irán területén (ami után még akár vissza is sírják az iszlám teokrácia viszonylagos stabilitását). És az is, hogy egy demokratikusabbnak tűnő, „jobban fésült rendszer” jön – akár a királyság visszaállításával, hiszen az iráni ellenzék egyik legnagyobb baja az volt eddig, hogy nem volt vezére, a száműzött Reza Pahlavi trónörökös pedig késznek mutatkozik visszatérni a trónra.

Még az sem lehetetlen, hogy az amerikaiak azzal a taktikával élnek, amivel az ókori Róma óta mindenki errefelé, legutóbb az ISIS ellen kipróbálva mindenki élt, és az ország lakosságának egyik felét kitevő vallási-etnikai kisebbségek valamelyikét – akár a harcedzett kurdokat, akár a nagyszámú azerieket, akár másokat – fegyverekkel ellátva, légicsapásokkal megtámogatva igyekszik csapást mérni az államra, ami akár a szétszakadáshoz is vezethet. 

Ugyanakkor mégsem éri meg nagyon szétzilálni Iránt a szakértő szerint. „Ha nagyon meggyengíted a perzsákat, egy másik állam fog felemelkedni itt, és valószínűleg az sem a liberális demokrácia híve lesz” – írja le, rámutatva: Irán felemelkedéséhez Irak végletes meggyengítése kövezte ki az utat a múltban. „Tehát ezzel hosszú távon nem lehet sokmindent tenni, mint néhány évente, úgymond, lenyírni a füvet”. 

Nyitókép: júniusi tüntetés – ekkor még a rezsim mellett, az amerikai csapások ellen. Forrás: ATTA KENARE / AFP