Dokumentumok bizonyítják: Brüsszelben arra készülnek, hogy a Fidesz nyeri meg a választást

Az elemző szerint ráadásul az is egyértelmű, miért nem lenne rájuk szükség, ha Magyar Péteréket tartanák esélyesnek.

Quentin Deranque a jobboldal mártírjává vált a pattanásig feszült francia közéletben.

Egyszerűen agyonverték: a legalantasabb ösztönök szabadultak el a minap a franciaországi Lyon utcáin, amikor szélsőbalos aktivisták egy csoportja rátámadt egy jobboldali, konzervatív értékek mellett tüntető fiatal csoportosulásra, s a sarokba szorítva halálra ütlegelte és rugdosta a 23 éves Quentin Deranque-ot.
A tragikus eset és körülményei újra felszínre hozták és világosan megmutatták az amúgy is forrongó francia társadalmon belüli törésvonalakat s különösen a fiatalok egyes szubkultúrái közötti, végletes és végzetes konfliktusokat.
Franciaország a legtöbb nagy nyugati hatalomhoz képest sokszínű politikai palettával és élénk, nyitott, vitára kész nyilvánossággal bír, a közéletben a radikális jobboldaltól a centristákon át a liberálisokig és a szélsőbalig minden hang megtalálható – és mind hallható is. Az utóbbi tíz-húsz évben fokozatos átalakulás következett be a francia politikában, ahogy a régi gaulle-ista jobboldal helyét nagyrészt átvette a szélről induló, de a franciák közhangulatának fősodrába kerülő, Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés; s a mérsékeltebb szocialisták helyére benyomult a szélsőbaloldali koalíció a Jean-Luc Mélenchon vezette Engedetlen Franciaország (LFI) nevű formációval. Középen pedig tíz éve tart Emmanuel Macron elnök különös kísérlete a mérsékelt baloldal, jobboldal és a liberális tábor egyesítésére az elnöki párttal – kérdés, mi lesz a jövője Macron két ciklus utáni visszavonulásával.

A francia nagypolitikai – és társadalmi – változások már a fiatal nemzedékekben is kitermelték a hangadó erőket és vezéreiket. És épp a fiatal generációk a változás hajtóerői: köreikben a politika iránt érdeklődőknél egyértelműen a Nemzeti Tömörülés és a szélsőbal a két kedvelt – és egymással élesen szemben álló – erő, amely két ellentétes jövőképet kínál Franciaországnak.
Az egyik a szuverén, nemzeti, saját gyökereire és kultúrájára, identitására büszke Franciahont, a másik egy minden progresszív törekvés élére álló, hagyományellenes, migrációpárti, egyenlősítő, internacionalista országot szeretne megvalósítani.