Orbán Anita ezt bődületesen benézte – sikerült teljesen lejáratnia magát

Valamiféle háziverseny lehet a Tiszánál: ki tud külföldről hazaköltözöttként kínosabban sajnálkozni a magyarok egyirányú „kivándorlása” miatt. Miután Kapitány István igen erős pályaművet tett le az asztalra, úgy tűnik, Orbán Anita sem akart szégyenben maradni: grafikont adott közre, Ausztriával és Csehországgal hasonlítva össze Magyarországot, majd levonva a következtetést, hogy innen 2010 óta „a régió hasonló méretű országaihoz képest” kiemelkedően sokan mentek külföldre.

Először is, a grafikon feliratai fel vannak cserélve: az 1,11 nagyobb számként jelenik meg, mint a 2,52. Több kommentelő is feszengve kért javítást, de mindhiába: az ember szemét kiverő hiba már örökre úgy marad. Részletkérdésnek tűnik, mégis zavarba ejtő: az oly képzett, oly tapasztalt szakember tényleg ennyire figyelmetlen volna? Ha egy ilyen egyszerű kis grafikonka számait nem sikerül egy hétfő délután helyes sorrendbe tenni, hogyan működne a koncentráció egy péntek estétől szombat hajnalig tartó, idegen nyelvű tárgyalássorozaton? Ha pedig egy „stábtag” rontotta el a dolgot, de senkinek nem szúrt szemet:

De nézzük magát az összehasonlítást. A forrásmegjelölés szerint az adatok az Eurostattól származnak, linket viszont nem kapunk – nem nehéz azonban észrevenni, hogy akár az Eurostat, akár a KSH számait nézzük, a szerző egyszerűen összeadta az egyes években külföldre költözők számát, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az adott időszakban hazajövők tömegét.

korábbi külföldi tartózkodását követően Orbán Anita 2015-ben hagyta el ismét az országot, amikor az Egyesült Királyságba költözött, hogy az LNG-bizniszben helyezkedjen el – így benne van az általa említett 367 ezres „kivándorlói” létszámban. Csakhogy 2021-ben visszatért Magyarországra, egy ideig itt dolgozott a Vodafone-nál, majd a cégen belül Londonba ment át, hogy aztán ismét hazajöjjön. Legyártani nekünk a grafikont arról, hogy milyen sokakkal együtt „emigrált”. De vajon mennyire tekinthető kompetensnek az a politikus, aki a mérleg két serpenyője közül csak az egyikbe helyezi bele a mérnivalót, és az alapján hirdet eredményt?

A hazaköltöző sokaságból 250 ezren Magyarországon születtek (ők az Orbán Aniták), bő 153 ezren pedig külföldön, de szintén magyarként (ők részben a külföldről visszaköltözők külföldön született gyermekei, részben pedig a határon túliak, például a Gerzsenyi Gabriellák). Ha ezt a második halmazt teljesen (Gerzsenyi Gabriellástul) figyelmen kívül hagyjuk, akkor az derül ki, hogy 2010 és 2024 között összesen 117 498 magyar állampolgár ment Magyarországról külföldre úgy, hogy 2024 végéig sem ő nem költözött haza, se a helyére nem jött más magyar. Ahhoz képest, hogy a német és az osztrák munkaerőpiac 2011-ben nyílt meg, és azóta tényleg mindenki ott dolgozik és ott nyit cukrászdát az Európai Unión belül, ahol akar, és ahhoz képest, hogy a 2024-ben külföldön munkát vállalóknak idejük se lett volna 2024 végéig hazaköltözni, ez azért nem tűnik kirívóan drámai sokaságnak.

Mi lesz a következő? Egymás mellé állítunk két egyformán 188 centis férfit, és rácsodálkozunk, hogy az egyik kosárlabdázik, a másik viszont nem, pedig ugyanolyan magasak? Amikor az árcédulákat kell összehasonlítani, valamiért mindig a négyszer akkora piacot képező Lengyelország vagy a szintén nagyobb Románia, illetve a kisebb Szlovákia válik kiindulási alappá; amikor viszont az állampolgárok elmúlt 15 évben tapasztalt vándorlása a téma, egyszerre szigorúan az országméret lesz a kritérium.

Ami a Magyarországnál eggyel kisebb Ausztriát illeti, 2013 és 2025 között a külföldön élő osztrák állampolgárok becsült száma 96 900 fővel nőtt. A kilencmilliós Svájcból a legutóbbi évekig nagyobb volt a kiáramlás, mint Magyarországról: 2024 végén több mint 826 700 svájci élt külföldön, ami 2014-hez képest 80 ezer fős növekedést jelent. A távozó svájciak kétharmada 0 és 44 év közötti (bár tény, hogy időskorú kivándorlóból is egyre több van, akik nem ritkán megélhetési okokból távoznak, a drága Svájcban ugyanis nem jönnek ki a nyugdíjukból) –

Miközben épp a jól fizető külföldi állásokból hazatérő tiszásoknak kellene a leginkább tudniuk, hogy lehetőségek mindenhol bőven vannak és lesznek, a hazaköltözés tekintetében pedig az első számú szempont, hogy elhiszi-e az ember, hogy érdemes ismét váltania, jó lesz neki Magyarországon. Gerzsenyi Gabriella például 2021 végéig jogászként dolgozott az Európai Bizottságnál, kifejezetten magas jövedelemmel – majd a jelentős megtakarításaival együtt hazajött szabadúszó írónak és őstermelőnek.

Vele szemben Orbán Anita 2021-ben vezető pozícióba érkezett haza a Vodafone-hoz, azaz a magánszektorba, míg Lakos Eszter 2023-ban tisztviselőnek jött Brüsszelből a Budapesten működő Európai Innovációs és Technológiai Intézethez, egy uniós szervezethez – mintha a tiszások direkt szemléltetni akarnák, mennyi különféle opció létezik, és hányféleképpen lehet hazatérni, politikai széljárástól függetlenül.

„A kérdés ma már nem az, hogy miért mennek el, hanem az, hogyan tehetjük Magyarországot újra olyan hellyé, ahová érdemes hazatérni, és ahol érdemes maradni” – írja Orbán Anita. Nos, egy biztos: vagyonnyilatkozataik alapján az elmúlt öt év kormányzati ciklusaiban Gerzsenyi Gabriellának, Lakos Eszternek, Dávid Dórának vagy Kollár Kingának például érdemes volt hazatérnie, és érdemes is maradnia.

***

(Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán)

***