Nagy Ervin sunyi bántalmazóként viselkedett – és lábbal tiporta a Tisza „etikai kódexét” is

Nem tartozom azok közé, akik a mindenkori áldozat pártpreferenciája szerint hiszik el vagy sem, hogy valóban bántalmazták-e az adott nőt; ezért nem vonnám kétségbe, hogy tényleg felismerte egy suttyó a Ferenciek terén a csütörtökön fagypont alatti hőmérsékletnek megfelelően beöltözött Borbély Alexandrát, és teljesen egyértelműen a politikai meggyőződése miatt kezdte üvöltve gyalázni őt a forgalmas pesti téren, ahol közel s távol egyetlen TISZA-szimpatizáns sem akadt, aki előkapta volna telefonját, hogy megörökítse a szégyenletes esetet és egyidejűleg leszerelje a fenyegetőző alakot.

Ugyanakkor szabadjon felhívni Nagy Ervin és társainak figyelmét a Magyar Péter által megfogalmazott választási etikai kódexre: ebben a pártelnök leszögezi, hogy „nem tévesztjük meg a választókat, és nem terjesztünk félrevezető, manipulált vagy hamis információkat”, „nem folytatunk valótlanságokon alapuló lejárató kampányokat a politikai ellenfeleinkről”; „tartózkodunk minden olyan kommunikációtól a médiában és az online térben, amely szándékosan torzítaná a valóságot”,

Amikor ugyanis Nagy Ervin részletekkel nem szolgálva azt állítja, hogy feleségét egy „békeharcos” fenyegette, mert „az orbáni uszítógépezet ide juttatta ezt az országot”, de április 13-án majd „egy olyan országban ébredünk, ahol ez a sötétség a múlt lesz”, azzal egyszerre tiporja sárba a saját etikai kódexüket és a jogállamiság elveit.

az a szöveg pedig, hogy az „orbáni uszítógépezet” miatt üvölt rá egyik járókelő a másikra, igen könnyen torzíthatja a valóságot – egyrészt fordított esetekben a tiszások kedvenc (szerintem béna, bár a „cui prodest” elvnek megfelelő) védekezése, hogy valamiféle „önmerénylet” is történhetett; másrészt nem zárható ki, hogy szimpla mentális zavarral állunk szemben. Be tudok számolni olyan esetről is, amikor minősíthetetlen hangnemben rámripakodott egy utastárs, akiről aztán szelíd értetlenkedésemre kiderült, hogy magánéleti okokból olyan ideges – épp rosszkor voltam rossz helyen, így az én fejemre zúdított egy adagot a benne felgyülemlett feszültségből (és milyen jól tette, mert nagyobb traumaként ért volna, ha az orrom előtt kap infarktust).

pláne összemosva viselkedését egy egész közösség összes tagjával. A TISZA-vezér legutóbb pár napja hangsúlyozta teátrálisan, hogy „a 21. században nincs helye a kollektív bűnösségnek” – erre érkezik Nagy Ervintől Péterfy-Novák Éván át Molnár Áronig az összes hű fegyverhordozója, és

Amikor egy muszlim késelésbe kezd valamely nyugati országban, a legotrombább rasszizmusnak minősül azonnal arra következtetni, hogy iszlamista támadásról van szó, és kifejezett iszlamofóbia azt sugallni, hogy ilyenek ezek mind, ezek az iszlám hitűek. Erre jön ez az Európai Ügyészségre vágyó „nyugatos” értelmiségi, és látatlanban megfejti, hogy aki gyalázkodik, az kifejezetten fideszes harcosi minőségében teszi ezt, Orbán által feltüzelve. Ember, „nyugati jogállamokban” addig maga a rendőrség sem fogalmaz meg állításokat a tettes motivációiról, amíg megfelelő elmeorvos meg nem vizsgálta annak pszichés állapotát.

De a tiszás „etikai kódex” szerinti félretájékoztatásnak valósággal ordító iskolapéldája Nagy Ervin azon állítása is, hogy

Ígér, hízeleg, áltat, aztán mossa kezeit. Egyetértünk: ne gyalázkodjon üvöltve egyetlen férfi se (például se nőnek, se férfinak ne kiabálja oda, hogy „aljas, mocskos senkik vagytok”), nincs mentség az ilyesmire – de az ilyen ember legalább fennhangon hirdeti magáról, hogy nagy ívben kerülendő. Veszélytelenebb-e az, aki beleduruzsolja a nép fülébe, hogy permanens világosságot, állandó fényt hoz neki már itt a földi életben, noha tisztában van vele, hogy ilyesmiről szó nem lesz? (A latintanítástól megfosztott ifjabbak ezen a ponton tanulmányozhatják a Lucifer szó etimológiáját – nem én vonok párhuzamot; Nagy Ervin az, aki instant fényhozóként pozicionálja magukat.)

Azért is kérdezem, mert míg az elmúlt napok rádi és pesti inzultusairól nem tudtunk saját szemünkkel, közvetlenül meggyőződni és ítéletet alkotni, volna itt nekünk néhány cáfolhatatlan eseménysor. Írásos bizonyítékokkal, minden fideszes manipulációtól mentesen, a lehető legpőrébben.

Az egy dolog, hogy hányan kérdeznek vissza, vajon ott volt-e a kommentelő, látta-e konkrétan, hogy miként viselkedett az exférj, mert ha nem, akkor az egész csak propaganda (amely ponton kettősmérce-detektorunk nemhogy kileng: szinte fel is robban), de ott sorjáznak a következő típusú hozzászólások is (elnézést a forráshűség miatti trágárságokért):

– nem folytatom, mint ahogy azt se sorolom, hogy más nők mit kaptak például Molnár Áron oldalán a hasonló hozzászólásukért („utálatos szar nyugdíjas korcs vagy”, „csicska fideszes hulladék”, képernyőképként elmentve mind – nem, továbbra sem mentség az, hogy fideszesből is bőven akad ordenáré; hiszen az állítás az, hogy az a sötét oldal, a másik viszont messze tisztább).

S mit látunk, tán odaszólt kommentelőinek a nővédő, hogy közösségünk az ilyet nem tűri? Hogy innen nagy ívben repül mindenki, aki ilyen hangnemet enged meg magának? Naná, hogy nem. E sorok írásakor, bő 24 órával később is ott bűzölög az összes gyalázkodás, a lehető legzavartalanabbul.

Sajnálatosan erre is szokott jönni egy magyarázat: hogy

Akinek emberi méltóságát úgymond sárba se kell tiporni, mert ő maga teszi meg azzal, hogy nem tiszás. Az azonban mintha nem tűnne fel az efféle bolsevik beütéssel élőknek, hogy míg ők minden politikai hatalom nélkül is így bánnak a másként gondolkodókkal, már előre nevetgélve, ki mindenki megy a kedélyes „böribe” áprilisban, és míg a fenti kommentgyűjtemény már-már fájóan unalmasan mindennaposnak hathat, aközben mekkora döbbenetet kelt az állítólagosan gyűlölködő „rezsim” 16. esztendejében, ha Rádon felrúgnak egy magánterületre engedély nélkül felállított tiszás kartonállványt, vagy ha a főváros közepén verbális inzultus ér egy ellenzéki színésznőt (akinek férjével közös legközelebbi stand-up estjére a 11 ezer forintos jegyek mára szinte elfogytak, ilyen ez a kirekesztő, élni nem hagyó rendszer).

De jön az új hét, itt az újrakezdés lehetősége:

a biztonság és a hitelesség kedvéért esetleg kiegészítve a következő mondattal: „Minden egyes, a politikai ellenfeleinket érintő állításunkat már a közzétételük pillanatában ellenőrizhető, bizonyító erejű konkrét forrásokkal támasztjuk alá”. Egyszerű, világos és határozott lépés lenne ez az uszítás visszaszorítása és a sötétség oszlatása felé. Ráadásul a gyakorlatba való átültetéséhez egyetlen egyet sem kellene aludni.

***

(Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala)