Kormányváltást akar, merthogy elviselhetetlen az állandó hergelés és átpolitizáltság – majd révülten imádja a karácsonyfája alá tolt pártpropagandát. Seregszemle a szeretet ünnepe után.
Mint mikor a harapnivalóan friss téli levegőről és a hosszú adventi várakozás után végre napsütéses időjárásból az ember hirtelen betér egy dohos, de emellett legalább maró izzadságszagot is árasztó szuterénbe – ilyesféle érzés az, amikor
a rendeltetésszerűen eltöltött ünnepek után megkíséreljük felvenni a fonalat, és átfutjuk az elmúlt két hét úgynevezett történéseit.
Szembesülvén azzal, hogy amíg politikamentes családi körben ejtőztünk, pártpreferenciákra nézve diverz baráti körökben jókat kirándultunk vagy játszottunk, templomi közösségben hálát adtunk vagy a szomszédokkal (minden sérelmen felülemelkedvén) egymás aprósüteményeit dicsértük, addig ki kinek mutatta fel a középső ujját, és hányan görnyedtek a Ctrl+C/Ctrl+V felett, hogy Varga Judit 2019. decemberi PR-interjúját másolgassák be cáfolhatatlan bizonyítékként internetszerte olyasvalaki védelmében, akinek mai életkörülményekkel kapcsolatos 2021. végi áradozó szavait és Orbán Viktorról szóló 2024. februári elismerő mondatait fel-felidézni a leghitványabb „propagandista” tempó, és aki korábban
saját maga menőzött azzal, hogy milyen mértékben fogalmazta ő maga a volt igazságügyi miniszter imázsépítési célú megnyilatkozásait.
Szabadjon ezért a karácsony szemlátomást elszalasztott üzenetét felidézvén, az év eleji tiszta lap reményében rávilágítani egy furcsaságra.
Amikor az a kérdés, hogy mégis miből finanszírozná gazdaságpolitikai ígéreteit a TISZA, rendre érkezik a válasz, hogy az uniós pénzekből, meg abból, hogy „nem lopnának” – amivel szembeállíthatunk ugyan sok-sok számot és még több tényt (nahát,
az uniós forrásokhoz hozzájutó Lengyelországban épp „soha nem látott ütemben” nő az államadósság;
nahát, a pártvezér TISZA-fotóalbumot kiadó saját „tanácsadó” cége a fotóalbum értékesítésének évében megháromszorozta árbevételét és ötvenegyszeresére növelte nyereségét, míg a rendszeres és bázisdemokratikus szociális projektként beharangozott Lúdas Matyi Alap 2025 tizenkét hónapjából hétben nemigen adott magáról életjelet), mégis szívósan tudja tartani magát az a bizakodás, hogy választást kell nyerni, és akkor mindent lehet:
sziklából várólistamentes egészségügyet fakasztani és csudálatosan forintot szaporítani egyaránt.
Na de a tipikusan tiszás felső középosztály tagjai hányszor állítják, hogy nekik nem is igazán anyagi jellegű problémáik vannak a „rendszerrel”, hanem sokkal inkább közhangulat jellegűek; hogy a folytonos gyűlölködés és az állandó átpolitizáltság az, amit ők egyszerűen már nem viselnek el – mégis, mintha ebben a témában még naiv magyarázkodásokat se hallanánk soha a TISZA ígéreteit illetően.
Immár második éve tűri az „újellenzéki” publikum szó nélkül, hogy vezére szilveszterkor, koccintás idején közel húsz percen át szövegel neki,
addig kell szorongatnia kezében a kitöltött pezsgőt, amihez még parancsba is kapja, hogy „oszd meg, kommenteld, lájkold”, nyilván félretéve a szívből jövő offline búékozást és egymás szemébe nézve koccintást (tavaly is hogy megérte megvárni, míg szobahőmérsékletűre melegszik a champagne és megfogyatkoznak benne a buborékok, hisz így legalább rögtön inni lehetett a 2025. áprilisi előrehozott választásokra) –
de hogy ez alapján mégis ki milyen okból remélné Magyar Pétertől a permanens kampányhangulat és az „állandó hergelés” szűnését, a politika magánéletből való határozott kivonulását, azt sose fejti ki senki.
Pedig a Szeretetország építéséhez minden lehetséges erőforrás a TISZA rendelkezésre áll ma is – senkinek a keresztanyjának az unokatestvérének a sógorát nem fogják állásából kirúgni, ha kedvesen és korrektül viszonyul a másikhoz. Ehhez képest hogyan sikerült a „szeretet ünnepének” napjaiban prezentálni a szeretetteli légkör iránti tiszás elkötelezettséget?
Lássunk három apró mozzanatot, a sok ezernyi közül!
Egy velejéig ellenzéki, ELTE-n oktató nőt sikerült karácsony hetében lehurrogni, az ő megélését sikerült semmibe venni, az ő véleményét sikerült a saját prekoncepcióval felülírni.
Magyarok, vegyetek tőlem „standard” kategóriájú karácsonyi ajándékot 142 ezer forintért, egyébként pedig valóságtagadó, aki szerint ez az ország nincs definitíve tönkremenve, mondom én, aki a kultúrafogyasztó magyaroktól származó jövedelmemből most épp Egyiptomban áztatom testemet – ezt a következetlen, de legalább mérhetetlenül arrogáns stílust Orbán Viktor vagy Rogán Antal kényszeríti rá a tiszás kultúrértelmiségre?
Vagy tán az internetblokkoló generálja ezeket mesterséges intelligenciával, lejárató tartalmakként? Értjük, hogy már csak kevesebb mint száz nap, de azután mi lesz?
Ha a mostani rút elnyomás után végre nyeregben érezné magát a sok művelt írástudó, hirtelen szétáradna bennük a szelídség és az alázat? S ha buknak megint, akkor pedig kitör rajtuk a nagylelkűség?
Csak azért kérdezem, mert aki békésen, politikamentesen kikarácsonyozta magát, és aki április elején is simán el fog csöndesedni egy kicsit, emlékezvén kereszthalálra, feltámadásra és valódi megváltásra, az szükség esetén képes lenne akár Olofsson Placid-i lelkülettel elviselni,
ahogy egy XXI. századi Andrássy út 60-ban jó vergődést kívánnak neki.
Aki azonban karácsony szent ünnepén is egy álmessiás másfél órás öntömjénezése előtt térdelt, agresszív vagdalkozással próbálván leplezni kognitív disszonanciáját, hogy most jutalmul elszenvedje az újabb bántalmazást, amelynek keretében messiása beleszáll idoljába, a Bajnaiba, azt sugallván, hogy a Fidesz szóba áll a volt miniszterelnökkel, ő viszont semmiképp – azt már csak mentálhigiénés és szólásszabadsági okokból is segítse meg az Isten egy újabb Orbán-kormánnyal.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Dobogós hely reáljövedelem-növekedésben, uniós középmezőny az igazságszolgáltatás függetlenségében, toronymagas győzelem a légi közlekedési bizniszben. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Péter tízezredszerre beleszuggerálta a kamerába, hogy „az EU legszegényebb országa” – aztán befutottak az utolsó helyre a lettek, és lezárkóztak a bezzegésztek is. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet)
Ezt is ajánljuk a témában
Négy éven át bombáznak minket a fotókkal, hogy a brit teszkóban bezzeg milyen olcsóság van, majd a választások előtt kitör a pánik, hogy jaj, nincs pénz négyévente Bristolból Londonba utazni. Francesca Rivafinoli írása.
***
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
A Tisza Párt oktatási kísérlete már az első mondatnál megbukott.
A lengyel jogállam lebontása után jönne a magyar változat.
Miközben Magyar Péter most könnyes szemmel épp a felvidéki magyarokért „aggódik”, addig a Tisza egyik legnagyobb támogatói oldalán az erdélyi magyarokat románozzák.
Nem lehet szembemenni a nemzettel, és van egy üzenet a hirtelen megnemzetiesedett honfitársainknak is, akik tegnap még kinevettek minket, ha szóba hoztuk például Trianont. Veczán Zoltán írása.
Szijjártó Péter nem Maduro két szép szeméért találkozott és állapodott meg vele, hanem a nemzettársainkért.
Rubio szerint a kubai kormány is „hatalmas problémát” jelent az USA számára.
Ha már ennek a brüsszeli politikusnak is ennyire elege van, mennyire lehet súlyos a helyzet odaát?
