Ruszin-Szendi elméje már megint kövér szikrát vetett: mindenki adakozzon a Londonban élőknek!

Egész sokrétűen zavarba ejtő Ruszin-Szendi Romulusz újabb megnyilatkozása, amely szerint már gyűjtik a különböző felajánlásokat lelkes vállalkozóktól, akik vállalják, hogy

Először is, ezzel a szöveggel az „újellenzéknek” gyakorlatilag napra pontosan sikerült felmelegítenie a négy évvel ezelőtti „óellenzéki” sírás-rívást, miszerint a kormány direkte „akadályozza” a „javarészt ellenzéki külföldi magyarok” választásokon való részvételét, tekintettel az urnáknál való személyes megjelenés anyagi vonzataira.

Négy éven át hallgatja az ember, hogy külföldre hazánk szíve-java vándorolt, négy éven át bombáznak minket a fotókkal, amelyek szerint az exeteri teszkóban bezzeg milyen olcsóság van, jóval magasabb fizetések mellett – majd a választások előtt nagyjából négy hónappal immár négyévente kitör a pánik, hogy

vagy horribile dictu a magyarországi lakóhelyére, amelynek parlamenti képviseletébe bele kíván szólni. Segítse meg őket gyorsan az ország, különben bennük marad a szavazat. Lásd még a 2022. februári közadakozást, amelynek keretében zömében magyarországi polgárok pikk-pakk összedobtak 8,5 milliót az Angliában élők szavazással kapcsolatos pénzügyi terheinek enyhítésére.

Négy éven át magyarázzák nekünk, hogy az ellenzéki mennyivel tájékozottabb, a külföldön dolgozó pedig pláne milyen tanult és talpraesett –

Segítség, két külön forduló helyett már elég egyetlen egyszer utazni, a lakcímkártya visszaadása esetén a listákra már levélben is lehet szavazni (itt emlékeztetném ugyanis a rövidebb emlékezettel megvert háborgókat, hogy levélben egészen 2014-ig senki nem szavazhatott), továbbá

Apropó 2010. Aki akkoriban hozzám hasonlóan külföldön élt, jól emlékezhet: a külképviseleteken egy héttel korábban kellett szavazni, az pedig pont húsvétvasárnapra esett, ami húsvéti hazautazás esetén jól megbonyolította a logisztikát (aki húsvétkor Magyarországon tartózkodott, a következő hétvégén viszont már külföldön, az se itt, se ott nem szavazhatott) – mégse volt kérdés, hogy akár a fél húsvétvasárnapot is utazással töltjük, ünneplést, kényelmet, időt és pénzt áldozva a fülkeforradalom oltárán.

És itt elérkezünk Ruszin-Szendi Romulusz mondatainak egy újabb jelentésrétegéhez.

Vajon mennyire áradhat a Temze vagy a Rajna vidékén a Tisza, ha a „külföldre menekült” honfitársainkat buszoztatni kell ahhoz, hogy elmondják véleményüket az Orbán-kormányról, és magyarországi magyarok körében kell adományokat gyűjteni, hogy az „elűzött” ellenzékiek négyévente egyszer felüljenek egy fapadosra vagy egy intercityre, behúzni az ikszeiket?

„Egy hónap alatt két és félszeresről három és félszeresre nőtt a Fidesz előnye az MSZP-vel szemben” – adta hírül 2009 októberében a Magyar Hírlap a Szonda Ipsosra hivatkozva; a biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz 65, míg az MSZP 17 százalékon állt. „Két lábbal a földön, józan ész, semmi nem dőlt el – így értékelte tegnap Orbán Viktor, hogy a hét végén Csornán az időközi országgyűlési voksoláson négyötödös, a józsefvárosi polgármester-választáson pedig kétharmados Fidesz-győzelem született” – írták a lapok 2009 novemberében, hozzátéve, hogy a Fidesz elnöke újságíróknak leszögezte: „A kétharmados célkitűzés irreális, ellenkezik a józan ésszel és a realitásokkal”. 2009. november végén a Medián a teljes népesség körében 43 százalékot mért a Fidesznek, 14 százalékot az MSZP-nek; a biztos szavazók körében 66:19 arányt prognosztizált. (Ismerjük el, hogy nem tévedett sokat.)

amelyek szerint (nem kormánypárti portált idézek) „Orbán Viktor és Magyar Péter fej fej mellett”; „Magyar Péter pártja már csak 5 százalékponttal előzi meg a Fideszt a teljes szavazókorú népesség körében”; „Orbán Viktort hívei 76, Magyar Pétert a tiszások 44 százaléka tartja teljesen alkalmasnak”; a bizonytalanok körében „a Magyar Pétert miniszterelnöki posztra alkalmasnak gondolók aránya 12 százalékponttal (43-ról 31 százalékra) csökkent, a regnáló kormányfő megítélése 14 százalékponttal (37-ről 51 százalékra) javult, ráadásul az őt teljesen alkalmasnak tartók aránya is jelentősen (7 százalékponttal) emelkedett”.

Míg Orbán Viktor 2009-ben az akár brutálisnak is nevezhető Fidesz-előnyt látva is óvatosságra intett,

– erre tessék, most már Puzsér Róbert is azzal jön, hogy simán maradhat még négy évet az Orbán. Ez azért nem ugyanaz a lelkiállapot, mint amellyel 2010 húsvétján a külföldön élő polgár felkerekedett, hogy rituálisan beüsse a maga kis koporsószögét a szoci kormányzásba.

Ahogy 2022-ben is kétszer meggondolta a sokat tűrt mélyellenzéki szavazó, hogy elfáradjon-e Márki-Zay Péter kedvéért Stuttgartba vagy Düsseldorfba, úgy most se feltétlenül ugrik, hogy egy kisebb odüsszeia árán leszavazzon a Mávos János-ozó fazonra, miközben

(a vasúttársaság vezetője szerint javulás a közeljövőben nem várható; Magyarországon a legproblematikusabb vasútvonal októberben 66 százalékos pontosságot mutatott, a legjobban teljesítő pedig 97 százalékosat).

Négy év bezzegmásholozás után ugyanis a választások előtt hirtelen kiderül, micsoda tortúráknak vannak kitéve nyugati országok infrastruktúra-használói:

(ez a Telex 2022-es adata volt; pillanatnyilag az online rendszer szerint 40 ezer forintnyi fontba kerül az oda-vissza út). Egy Északkelet-Svédországban élő megkérdezettnek 2022 tavaszán szintén azzal volt baja, hogy 40 ezer forintjába kerülne a Stockholmba vonatozás, ezért folyamatosan figyelte, nem csíp-e el valami akciót.

Miközben a Telex (elismerve, hogy hány területen következett be a megélhetés tekintetében 2022 óta is(!) látványos javulás) öles betűkkel hirdeti, hogy a magyar lakosság „közel harmada” nem tudna kifizetni egy százezer forintos váratlan kiadást,

Ezért nyugtázzuk örömmel, hogy ebben a „kifosztott, kivéreztetett” országban, ahol állítólag minden sikeres vállalkozónál csönget a kis gömböc, hogy felfalja legott, a négy évvel ezelőtti közadakozáshoz képest immár kifejezetten vállalkozók ajánlgatják, hogy zsebből megvesznek tíz repülőjegyet az Angliában vagy Németországban tengődő munkavállalóknak. S a vállalati társadalmi felelősségvállalás jegyében nem hagyják az út szélén a Norvégiában élő magyar tiszást.

***

(Nyitókép forrása: Mediaworks)

***