Ön is élne olyan országban, ahol a vonatok 80-85 százaléka pontos, ugye? Akkor költözzön gyorsan haza, ha Németországban lakik!
Kulja András most ne nézzen ide: Excel-táblázatot fogok idézni ugyanis.
A vihogó fejecskéknél és a minisztergúnyoló csasztuskánál eggyel (vagy nem is eggyel) józanabb és komolyabban vehető tényeket.
Szikár számokat, a maguk pőre valóságában: egy fideszes elfogultsággal nem vádolható biostatisztikus munkáját, aki akkurátus nyilvántartás készítésébe kezdett, méghozzá a közbeszéd színvonalának javítása céljából – hogy végre objektíve láthassuk, mennyit is késnek azok a vonatok.
„Statisztikával hazudni könnyű…, de statisztika nélkül még könnyebb”
– idézi ugyanis a honlap készítője Charles Frederick Mosteller amerikai matematikust, amihez talán hozzátehetnénk: nemcsak hazudni, szimplán hergelni is.
Ezt is ajánljuk a témában
Nos, van még 278 nap: aki fontosnak érzi a repülésbiztonságot, az kivitelezhet egy kényszerleszállást, és ha némi késéssel is, de feltankolhat magának egy megbízhatóbbnak tűnő gépet. Francesca Rivafinoli írása.
Nos.
Július 13-án Magyarországon a vonatok a megállóik 85,13 százalékát érték el percre pontosan vagy maximum öt perc késéssel (azaz a nemzetközileg bevett definíció szerint pontosan), július 14-én 81,7, tizenötödikén pedig 84,1 százalékát. Utóbbi napon 30 428 alkalommal futottak be a vonatok rendben és teljesen időben az ország különböző pontjain található állomásokra (ebből 37 darab pontos érkezést utasként magam is nyugtázhattam, ahogy tanú lehet rá a mögöttem öt megállón át telefonon agitáló ex-óellenzéki mélytiszás férfi is).
Aznap az átlagos késés Magyarországon 2,92 másodperc volt: húsz perc fölötti késés a megállók 1,3 százalékánál fordult elő;
egy egész órás vagy azt meghaladó késést országszerte és a nap 24 óráját tekintve három megállásnál regisztráltak (0,08 ezrelék). Nem három különböző vonatnál: három darab megállónál.
S mitől hangos a közbeszéd? Naná, hogy a mindenkori anomáliáktól, természetes is.
Miközben naponta akár harmincezer-négyszázhuszonnyolc megállást oly észrevétlenül abszolvál a vonat az ország különböző tájain, mintha ott se lett volna soha. Az a dolga, persze, külön vállveregetés nem is jár minden alkalommal a feladat elvégzéséért – de talán az se méltányos, ha elvitatjuk a létezését. Mintha egy iskola valamely évfolyamában akadna 1-2 deviáns nebuló és 2-3 nehéz eset, de az állítás az lenne, hogy abban a korosztályban nincs is jólnevelt, tehetséges és/vagy könnyen kezelhető diák.
A deviánsokkal persze kell kezdeni valamit, nem kérdés
– de az áldott jó Marcira és a tüneményes Emmácskára ne vetítsük már ki a szerencsétlenebb osztálytársaik kezelhetetlenségét, instállom.
Ahogy az se propagandista ám, aki nyugtázza, hogy Emmácska speciel nagyon rendben van (csak el ne bízza magát) –
nem kell félni, nem lényegül át a választópolgár Rogán Antallá, ha meri tudomásul venni a tényeket.
De provokáljunk tovább a számokkal. Volt ugye Magyar Péternek az az ominózus vicceskedése a „zápor” napján, július hetedikén. Ott a reptér lezárásának sérelmezése mellett azt is határozottan kijelentette, hogy „természetesen a vasút is áll az egész országban”. Nézzük csak meg a precíz adatbázisunkat: úgy tűnik, aznap nagyjából 6 százalékkal volt gyérebb a vonatközlekedés a szokásosnál, és az utasok 75 százalékban pontosan vagy legfeljebb 10 perc késéssel érték el célállomásukat.
Az átlagos késés 13,61 perc volt – Így „állt” tehát a vasút havária idején, „természetesen”.
Nem sorolom tovább – böngészgethet mindenki maga, ha érdeklődik a valóság iránt.
Aztán a tapasztalatok összevethetők más országok ügyes adatbázisaival – észak-olasz vasútállomások például rendszeresen ugyanazokat a késési számokat hozzák, mint a győri. A Bécsből Dortmundba közlekedő ICE az esetek 3 százalékában nevezhető pontosnak;
az elmúlt egy hónapban átlagosan 58 perces késéssel közlekedett. Mármint nem összeadva, hanem az egyes napok átlagát tekintve.
Persze, az útvonala nem rövid; de nem nehéz észrevenni, hogy hol műszaki hiba okoz problémát, hol a felsővezeték, hol valamelyik váltó; máskor rendőri fellépésre kerül sor, aztán a személyzet érkezik késve máshonnan, még gyakrabban egy másik vonat okoz fennakadást. Mert hiszen a mozdonyvezető még Nyugaton se tud indexelni és előzni, ha gubanc van előtte a pályán.
Élmény azonban a Passau–Hamburg út is: nulla százalékos pontosság, két héten belül ötször nem is jutott el a célállomásig, akadt 266 perces és 309 perces késés is
– igaz, utóbbi egy világháborús bomba hatástalanítása miatt, szegény járatot az ág is húzza. De Dortmundból is rizikós Passauba vonatozni; az valamelyik nap azért szedett össze állomástól függően 80–100 perces késést, mert „tárgyak” voltak a vasúti pályán, de hétfőn például „pályakarbantartás” miatt késett éjszaka három órát.
Azok a német ICE-k, amelyek sebességéről áradozva szokás „így hanyatlik a Nyugat” megjegyzéssel fotókat felküldeni a közösségi oldalakra, valójában a menetrendbe beépített jelentős pufferek ellenére is csupán 29 százalékos pontosságot tudtak felmutatni az elmúlt napokban – a Neue Zürcher Zeitung szerint arrafelé
a távolsági vonatoknak összességében is csupán 62 százaléka érkezik meg maximum hatperces késéssel,
ami ráadásul eleve kozmetikázott adat, mert a törölt járatok nem is jelennek meg a statisztikában. A lap rámutat: elég, ha az utolsó egy-két megállót nem érinti a vonat, már töröltnek is számít, és így nem is rontja súlyos késésével az átlagot. És valóban – a részleges vagy teljes járattörlés egyre gyakoribbnak tűnik; 2023-ban már minden tizedik vonatot érintett, noha egyébként évről évre egyre jelentősebb összegeket öntenek az infrastruktúra fejlesztésébe.
Ennyit arról, hogy csak pénz kell és akarat, és már ível is felfelé az ágazat.
De aki nem kedveli a számokat, olvasgathat leíróbb jellegű beszámolókat is a Deutsche Bahn Facebook-oldalán: ott a panaszok tengerében
(mozdonyhiba, késés, wc-k zárva, késés, kaotikus tájékoztatás, késés, légkondi hiánya, késés, késés, késés, nem lehet felférni a vonatpótlóra, késés, tömeg, késés stb.)
egy felsőbbrendű germán például méltatlankodva mutat rá, hogy „nem a keleti blokk valamelyik országában vagyunk, hanem Európa közepén, ahol igazán nem lehet olyan nehéz megoldani a pontosságot”. És mégis.
Aki pedig a maga neofita újellenzékiségében régebbi korok számadataival ismerkedne, kukkantson bele nyugodtan a 2010-es helyzeten alapuló 2012. évi európai vasúti teljesítményjelentésbe:
a pontosságot, a sebességet, a biztonságosságot és az utasszámot vizsgáló tanulmány akkori mutatója szerint a magyarországi vasúti közlekedést csak a portugál és a bolgár múlta alul,
azzal a különbséggel, hogy Portugália és Bulgária gyakorlatilag nem is költött a vasútra, Magyarország viszont a tízes skálán négyes mennyiségű forrást tolt bele, érdemi eredmény nélkül (hiába szépít meg az idő oly sok mindent). Akkoriban az egytől nyolcig terjedő skálán Magyarország hármas szolgáltatási színvonalat produkált – öt évvel később a 2017-es hasonló jelentés 3,5-ös osztályzatot adott Magyarországnak, amely addigra kettő helyett hat országot utasított maga mögé, a biztonság területén ugorva látványosan előre, a pontosságon és a sebességen pedig enyhén javítva.
Arányaiban a korábbinál valamivel kevesebb pénzből, cserébe átlag feletti hatékonyságú forrásfelhasználással.
Újabb kiadását sajnos nem találni a tanulmánynak; de legalább vigasztalódhatunk a MÁV saját beszámolóival és a biostatisztikus precíz táblázataival. Amelyek egybehangzó számai alapján úgy tűnik: aki szívesen élne olyan országban, ahol a vonatok 80-85 százaléka pontos, lassanként talán kezdheti is megszeretni azt, ami az övé.
Az elmúlt három nap magyarországi átlaga nagyjából megegyezett az osztrák távolsági vonatok idei pontosságával
– szabad ám ennek örülni; kívánva ezzel a lendülettel sok sikert a deviánsabb vasútvonalak mielőbbi megregulázásához.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Nézzük meg végre: vajon mire számíthat a fiatal manapság lakhatásilag egy valódi jóléti államban? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: MTI / Bús Csaba)
Ezt is ajánljuk a témában
A gyarlóság mégoly impozáns tárházát felmutató NER az emberi térfogat határain belül működik. Ami szemben áll vele, annak viszont nincsenek tulajdonságai. Nem valamilyen, hanem semmilyen. Nem leírható. Üres. Győrffy Ákos írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Az is izgalmasabb, mint a zenészek, akik eladták a lelküket az ördögnek. Király-Kiss Miklós írása.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Alasdair MacIntyre szerint kontinensünk jövője a benedeki örökség mélyén rejlik: „Nem Godot-ra várunk, hanem egy új – a történelmitől kétségtelenül nagyon eltérő – Szent Benedekre.” Czopf Áron esszéje.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget.
A MÁV vezetése szerint nem szabad elhamarkodottan ítélkezni a kisiklott vonat ügyében, de a baleset újra rávilágít: a magyar mellékvonalak és járművek fejlesztésre szorulnak.
Egy dologból nem engedünk: az utasbiztonságból.
Ha annyira árad és a TISZA, akkor kocsmai beszólogatás helyett nem inkább plusz tíz perc alvással vagy valami látókör-szélesítő reggeli olvasmánnyal kellene kezdeni a hetet?
Kár, hogy a kedvezményes hiteleket nem lehet olyan különadóból fedezni, amely a Facebookon terjesztett destruktív demagógiát terhelné. Francesca Rivafinoli írása.
Ha az első felvonásban ott a falon a puska, annak az utolsó felvonásban el kell sülnie.
Virgil van Dijk elmondta a véleményét a Vörösök magyar válogatott játékosairól.
