„Orbánnak takarodnia kell, mert ellehetetlenítette, hogy saját kecóhoz jussak a környéken!” – Igen? Akkor nézz körül, kisfiam, Svájcban

2025. július 07. 05:29

Nézzük meg végre: vajon mire számíthat a fiatal manapság lakhatásilag egy valódi jóléti államban?

2025. július 07. 05:29
null
Francesca Rivafinoli

Onnan lehet érezni, hogy azért itt az elmúlt években minden ellenkező híresztelés ellenére elég sokan nőttek bele elég nagy jólétbe, hogy hány huszonegynéhány éves egyedülálló fiatal véli egyenesen abnormálisnak, hogy nem képes zsebből venni magának egy lakást – egyikük a minap egy budai zöldövezeti buszon a fülem hallatára fejtette ki, hogy

Orbánnak takarodnia kell, mert „ellehetetlenítette” számára, hogy saját kecóhoz jusson a környéken.

Vagy legalább a belvárosban.

És lássuk be, valamelyest érthető is ez a reménytelenségérzés abban az esetben, ha valaki mióta az eszét tudja, a családtámogatásoknak is köszönhetően 

azonmód megkaphatta, amire csak vágyott, legyen az nyalóka, görkorcsolya vagy hangfalszett

– ezek után mindenképp elborzasztó lehet belegondolni, hogy végtelennek tűnő évtizedes küzdelemre, sőt, a kétségtelen áremelkedés miatt kompromisszumokra is szükség lehet egyetlen legitim kívánság teljesüléséhez. Egy kis kitekintésnek azonban talán mégis itt az ideje, ha már az nem érv, hogy a szülők vagy a nagyszülők egészen pontosan hány végigrobotolt, végigtakarékoskodott és végigbarkácsolt év után váltak egy tehermentes ingatlan büszke tulajdonosaivá

(jajmár, az akkor volt, most meg most van, ne boomerkedjetek folyton).

Nézzünk hát körbe, mi is a helyzet 2025-ben a szerencsésebb történelmi fejlődési országokban, amelyeket egyetlen Orbán se sújtott csokkal, otthonteremtési programmal és kedvezményes kamattal.

Mire számíthat a fiatal manapság lakhatásilag egy valódi jóléti államban?

„Magas igények, könyörtelen valóság: a Z generáció lakhatással kapcsolatos kívánalmai éles ellentétben állnak az anyagi lehetőségeikkel. A 35 év alattiak mintegy 40 százaléka álmodik saját házról vagy lakásról, a valóság azonban mást mutat: az első ingatlanjukat vásárlók átlagéletkora ugyanis jelenleg 48 év” – írta nemrég az újság melyik országban? Svájcban. Bár arrafelé eleve van hagyománya az egész életen át tartó lakbérfizetésnek, az esetek jelentős részében ez egyszerű kényszer:

a Magyarországról nézve álomfizetésnek tűnő ottani bérek ugyanis a helyi viszonyok között ahhoz sem feltétlenül elegendőek, hogy a bank szóba álljon az ügyféllel valamiféle lakáshitel ügyében.

Ennek megfelelően az egyszemélyes háztartásban élőknek például csupán szűk egynegyede tulajdonos; a nyugdíjasok korosztálya az egyetlen, ahol a saját ingatlannal rendelkezők száma eléri az 50 százalékot (túlnyomórészt jelzáloggal terhelten).

Érdeklődők tanulmányozhatják a svájci kommentelők ezzel kapcsolatos eszmecseréit: az idősebbek sorra arról számolnak be, hogy bár ők már saját otthonban élnek,

ehhez az egyikük 40 évet dolgozott váltott műszakban, a másik heti 60 órában robotolt, a harmadik a férjével együtt lemondott a nyaralásról és minden „egyéb luxusról”

– az egyik ilyen házaspár húszéves korában kezdte a kemény spórolást, és így 42 éves korukra teljesült az álmuk. Más viszont azt írja, hogy az ő szülei az egész életüket végigdolgozták teljes munkaidőben, mégse jött össze nekik a saját lakás; ezért akad is, aki kijelenti, hogy mivel ma már annál is reménytelenebbnek tűnik a helyzet, ő bizony nem áldozza arra az életét, hogy 80 éves korára ingatlantulajdonossá váljék, már ha elél addig. Valóban tény:

Genfben és Zürichben 24–27 évi teljes svájci fizetés szükséges egy 70 négyzetméteres lakás megvásárlásához

(a Magyarországon belül kirívóan drága Budapesten az MNB és a GKI szerint nagyjából feleennyi ideig kellene a magyar fizetésből spórolni).

Nem mintha a bérlés sokkal kecsegtetőbb megoldás lenne Svájcban: egy szakember nemrég figyelmeztetett, hogy

aki nem kezd megtakarítani, az tíz év múlva nem fogja tudni kifizetni a folyamatosan emelkedő lakbért

– a bevándorlás és az egyszemélyes háztartások számának növekedése miatt ugyanis a kereslet egyre nagyobb, a kínálat pedig szűkös.

Jó, de mi Ausztriát akarjuk utolérni, nem Svájcot! – kiálthatna fel a magyar fiatal. Bécset valóban szokás ebben a témában (is) bezzegezni, csakhogy ott a lakások mindössze 19,6 százaléka saját tulajdonú, míg 77,5 százalékuk bérlakás. Lehet onnan inspirálódni bérlakásépítés-ügyben, nem kérdés – saját tulajdonú ingatlanokkal azonban Bécs pont nem dobálja meg a fiataljait.

Friss felmérések szerint ráadásul az osztrákok csupán fele elégedett az aktuális lakhatási helyzetével;

ezen belül a frusztráció „a bérlők, a fiatalabbak és a városlakók körében” a legnagyobb (olyannyira, hogy Bécs már az élhetőségi rangsorban is kezd lejjebb csúszni). A vonatkozó tanulmány szerint sokan „nem érzik magukat tartósan otthon” a bérleményükben, nincs elég hely, nem mindig vonzó a környék, és túl magasak a költségek –

utóbbiak a bécsiek 40 százaléka számára jelentenek „nagy kihívást”.

Különös tekintettel arra, hogy a bérleti szerződéseknek már a többsége határozott idejű, ami a bizonytalanság mellett gyakoribb lakbéremeléssel jár. Ezzel összhangban a felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a lakástulajdonosok jóval kisebb arányban érzékelik a válságot, míg „a megtakarításokkal nem rendelkező vagy bizonytalan munkaviszonyban lévő fiatalok számára a helyzet egyre inkább kilátástalan”.

Sorolhatnánk tovább a példákat: „Elérhetetlen cél a saját otthon” – érkezik a hír Szlovákiából, „Portugáliában a 20 és 40 év közöttiek csupán egyharmada, Spanyolországban a szűk fele véli úgy, hogy 5–15 éven belül sikerül lakáshoz jutnia”;

„a portugál fiatalok 89 százaléka kész ehhez lemondani az utazásokról, a szabadidős tevékenységekről és a vásárlásokról” – olvassuk egy friss ibériai kutatás eredményeit, miközben mindkét országban tüntetések zajlanak a tarthatatlannak nevezett lakhatási helyzet miatt. Francia lapokból megtudjuk: egyre gyakoribb, hogy

határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező, harmincas éveikben járó párizsi munkavállalók havonta néhány napra vagy egy hétre suttyomban al-albérletbe adják a bérelt lakásukat és addig a szüleiknél vagy barátoknál alszanak, hogy így némi pluszbevételhez jutva kihúzzák a hó végéig;

közben a Süddeutsche Zeitung pár hónapja alapos tényellenőrzéssel állapította meg, hogy Münchenben 1999 és 2021 között nyolcévi fizetésről 18 évi fizetésre nőtt egy átlagos 100 négyzetméteres lakás ára. Mindenfajta csok nélkül.

Hollandiában pedig épp arról az egyre terjedő gyakorlatról cikkeznek, hogy a tehetősebb szülők növelik a meglévő jelzáloghitelüket, hogy a plusz hitelből jó adósként segítsék gyerekeik lakáshoz jutását, családi háttér nélkül ugyanis az nemigen megy – ami azért probléma, mert egyrészt növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, másrészt még inkább felhajthatja az árakat.

Egyidejűleg viszont arról is árulkodik, hogy Hollandiában nemhogy a fiatalok szorulnak jelzáloghitelre, de még a szüleik is.

Könnyebb lesz mindettől a magyar fiatalnak saját lakáshoz jutni? Nem lesz könnyebb, természetesen. Bátorságot és tettrekészséget azonban talán adhat a tudat: bármennyire is csúnyán fest a helyzet, egy svájci vagy bécsi fiatalhoz képest a hasonlóan keményen dolgozó magyar kortársuk

jó eséllyel hamarabb élvezheti majd a tehermentes saját (családi) otthon kényelmét.

***

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 195 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mandalori
2025. július 07. 09:29
"totumfaktum-2 2025. július 07. 09:14 • Szerkesztve Mandalori Jelen pillanatban a magyar kormány - szemben korábban a globalocsicska Bajnaival és a szintén globalocsicska, és szintén külföldről gründolt és irányított Momentummal ellentétben - nem azt szorgalmazza, hogy a magyar tulajdonosok kényszerhelyzetben adják el nekik, a külföldi ingatlanalapoknak. " Annyira ellene van, hogy úgy is lehet állampolgárságot szerezni, hogy elég drága ingatlant veszel. Gondolom ez kifejezetten ellene van szintén. Istenem de szar duma ez a külföldiek megvehetik jujujj... Van vagy egy csomó előnye: - fehéredő lakáskiadási piac -extra adóbevétel - nagyobb kínálat mind a bérleti mind a vásárlási piacon - ellene hát az rbnb-nek. - a külföldi befektetőknek sokkal kevésbé éri meg Annyit tudsz felhozni ellene, hogy jaaaj lehet, hogy gonosz külföldiek is vesznek belőle. Ami azért rossz, mert akkor külföldi lesz a tulajdonos akitől ugyan olyan szabályozott körülmények között lehet bérelni.
donniebrasco
2025. július 07. 09:17 Szerkesztve
Ha a lakhatás a legnagyobb probléma, akkor akinek nincs saját lakóingatlana az szavazzon Magyar Péterre, a többiek pedig Orbán Viktorra. Csak azért, hogy senkinek ne kelljen szembeköpnie magát.
totumfaktum-2
2025. július 07. 09:14 Szerkesztve
Mandalori Jelen pillanatban a magyar kormány - szemben korábban a globalocsicska Bajnaival és a szintén globalocsicska, és szintén külföldről gründolt és irányított Momentummal ellentétben - nem azt szorgalmazza, hogy a magyar tulajdonosok kényszerhelyzetben adják el nekik, a külföldi ingatlanalapoknak. Veled ellentétben, aki Bajnaival valamint a Momentummal azonos módszerrel és retorikával érvelsz egy ilyen helyzet előállása mellett, idegen. Szörprájz, szörprájz, ahogyan a művelt Mérő Vera mondaná. Mind UGYANAZOK vagytok.
Mandalori
2025. július 07. 09:09
" Mandaori "De ha mégis megveszik akkor mi a baj? " Köszönöm, nincs több kérdésem. Leülhet" Jelen pillanatban, hogyan akadályozza meg a kormány, hogy nyakra-főre vásárolják?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!