„Orbánnak takarodnia kell, mert ellehetetlenítette, hogy saját kecóhoz jussak a környéken!” – Igen? Akkor nézz körül, kisfiam, Svájcban

2025. július 07. 05:29

Nézzük meg végre: vajon mire számíthat a fiatal manapság lakhatásilag egy valódi jóléti államban?

2025. július 07. 05:29
null
Francesca Rivafinoli

Onnan lehet érezni, hogy azért itt az elmúlt években minden ellenkező híresztelés ellenére elég sokan nőttek bele elég nagy jólétbe, hogy hány huszonegynéhány éves egyedülálló fiatal véli egyenesen abnormálisnak, hogy nem képes zsebből venni magának egy lakást – egyikük a minap egy budai zöldövezeti buszon a fülem hallatára fejtette ki, hogy

Orbánnak takarodnia kell, mert „ellehetetlenítette” számára, hogy saját kecóhoz jusson a környéken.

Vagy legalább a belvárosban.

És lássuk be, valamelyest érthető is ez a reménytelenségérzés abban az esetben, ha valaki mióta az eszét tudja, a családtámogatásoknak is köszönhetően 

azonmód megkaphatta, amire csak vágyott, legyen az nyalóka, görkorcsolya vagy hangfalszett

– ezek után mindenképp elborzasztó lehet belegondolni, hogy végtelennek tűnő évtizedes küzdelemre, sőt, a kétségtelen áremelkedés miatt kompromisszumokra is szükség lehet egyetlen legitim kívánság teljesüléséhez. Egy kis kitekintésnek azonban talán mégis itt az ideje, ha már az nem érv, hogy a szülők vagy a nagyszülők egészen pontosan hány végigrobotolt, végigtakarékoskodott és végigbarkácsolt év után váltak egy tehermentes ingatlan büszke tulajdonosaivá

(jajmár, az akkor volt, most meg most van, ne boomerkedjetek folyton).

Nézzünk hát körbe, mi is a helyzet 2025-ben a szerencsésebb történelmi fejlődési országokban, amelyeket egyetlen Orbán se sújtott csokkal, otthonteremtési programmal és kedvezményes kamattal.

Mire számíthat a fiatal manapság lakhatásilag egy valódi jóléti államban?

„Magas igények, könyörtelen valóság: a Z generáció lakhatással kapcsolatos kívánalmai éles ellentétben állnak az anyagi lehetőségeikkel. A 35 év alattiak mintegy 40 százaléka álmodik saját házról vagy lakásról, a valóság azonban mást mutat: az első ingatlanjukat vásárlók átlagéletkora ugyanis jelenleg 48 év” – írta nemrég az újság melyik országban? Svájcban. Bár arrafelé eleve van hagyománya az egész életen át tartó lakbérfizetésnek, az esetek jelentős részében ez egyszerű kényszer:

a Magyarországról nézve álomfizetésnek tűnő ottani bérek ugyanis a helyi viszonyok között ahhoz sem feltétlenül elegendőek, hogy a bank szóba álljon az ügyféllel valamiféle lakáshitel ügyében.

Ennek megfelelően az egyszemélyes háztartásban élőknek például csupán szűk egynegyede tulajdonos; a nyugdíjasok korosztálya az egyetlen, ahol a saját ingatlannal rendelkezők száma eléri az 50 százalékot (túlnyomórészt jelzáloggal terhelten).

Érdeklődők tanulmányozhatják a svájci kommentelők ezzel kapcsolatos eszmecseréit: az idősebbek sorra arról számolnak be, hogy bár ők már saját otthonban élnek,

ehhez az egyikük 40 évet dolgozott váltott műszakban, a másik heti 60 órában robotolt, a harmadik a férjével együtt lemondott a nyaralásról és minden „egyéb luxusról”

– az egyik ilyen házaspár húszéves korában kezdte a kemény spórolást, és így 42 éves korukra teljesült az álmuk. Más viszont azt írja, hogy az ő szülei az egész életüket végigdolgozták teljes munkaidőben, mégse jött össze nekik a saját lakás; ezért akad is, aki kijelenti, hogy mivel ma már annál is reménytelenebbnek tűnik a helyzet, ő bizony nem áldozza arra az életét, hogy 80 éves korára ingatlantulajdonossá váljék, már ha elél addig. Valóban tény:

Genfben és Zürichben 24–27 évi teljes svájci fizetés szükséges egy 70 négyzetméteres lakás megvásárlásához

(a Magyarországon belül kirívóan drága Budapesten az MNB és a GKI szerint nagyjából feleennyi ideig kellene a magyar fizetésből spórolni).

Nem mintha a bérlés sokkal kecsegtetőbb megoldás lenne Svájcban: egy szakember nemrég figyelmeztetett, hogy

aki nem kezd megtakarítani, az tíz év múlva nem fogja tudni kifizetni a folyamatosan emelkedő lakbért

– a bevándorlás és az egyszemélyes háztartások számának növekedése miatt ugyanis a kereslet egyre nagyobb, a kínálat pedig szűkös.

Jó, de mi Ausztriát akarjuk utolérni, nem Svájcot! – kiálthatna fel a magyar fiatal. Bécset valóban szokás ebben a témában (is) bezzegezni, csakhogy ott a lakások mindössze 19,6 százaléka saját tulajdonú, míg 77,5 százalékuk bérlakás. Lehet onnan inspirálódni bérlakásépítés-ügyben, nem kérdés – saját tulajdonú ingatlanokkal azonban Bécs pont nem dobálja meg a fiataljait.

Friss felmérések szerint ráadásul az osztrákok csupán fele elégedett az aktuális lakhatási helyzetével;

ezen belül a frusztráció „a bérlők, a fiatalabbak és a városlakók körében” a legnagyobb (olyannyira, hogy Bécs már az élhetőségi rangsorban is kezd lejjebb csúszni). A vonatkozó tanulmány szerint sokan „nem érzik magukat tartósan otthon” a bérleményükben, nincs elég hely, nem mindig vonzó a környék, és túl magasak a költségek –

utóbbiak a bécsiek 40 százaléka számára jelentenek „nagy kihívást”.

Különös tekintettel arra, hogy a bérleti szerződéseknek már a többsége határozott idejű, ami a bizonytalanság mellett gyakoribb lakbéremeléssel jár. Ezzel összhangban a felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a lakástulajdonosok jóval kisebb arányban érzékelik a válságot, míg „a megtakarításokkal nem rendelkező vagy bizonytalan munkaviszonyban lévő fiatalok számára a helyzet egyre inkább kilátástalan”.

Sorolhatnánk tovább a példákat: „Elérhetetlen cél a saját otthon” – érkezik a hír Szlovákiából, „Portugáliában a 20 és 40 év közöttiek csupán egyharmada, Spanyolországban a szűk fele véli úgy, hogy 5–15 éven belül sikerül lakáshoz jutnia”;

„a portugál fiatalok 89 százaléka kész ehhez lemondani az utazásokról, a szabadidős tevékenységekről és a vásárlásokról” – olvassuk egy friss ibériai kutatás eredményeit, miközben mindkét országban tüntetések zajlanak a tarthatatlannak nevezett lakhatási helyzet miatt. Francia lapokból megtudjuk: egyre gyakoribb, hogy

határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező, harmincas éveikben járó párizsi munkavállalók havonta néhány napra vagy egy hétre suttyomban al-albérletbe adják a bérelt lakásukat és addig a szüleiknél vagy barátoknál alszanak, hogy így némi pluszbevételhez jutva kihúzzák a hó végéig;

közben a Süddeutsche Zeitung pár hónapja alapos tényellenőrzéssel állapította meg, hogy Münchenben 1999 és 2021 között nyolcévi fizetésről 18 évi fizetésre nőtt egy átlagos 100 négyzetméteres lakás ára. Mindenfajta csok nélkül.

Hollandiában pedig épp arról az egyre terjedő gyakorlatról cikkeznek, hogy a tehetősebb szülők növelik a meglévő jelzáloghitelüket, hogy a plusz hitelből jó adósként segítsék gyerekeik lakáshoz jutását, családi háttér nélkül ugyanis az nemigen megy – ami azért probléma, mert egyrészt növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, másrészt még inkább felhajthatja az árakat.

Egyidejűleg viszont arról is árulkodik, hogy Hollandiában nemhogy a fiatalok szorulnak jelzáloghitelre, de még a szüleik is.

Könnyebb lesz mindettől a magyar fiatalnak saját lakáshoz jutni? Nem lesz könnyebb, természetesen. Bátorságot és tettrekészséget azonban talán adhat a tudat: bármennyire is csúnyán fest a helyzet, egy svájci vagy bécsi fiatalhoz képest a hasonlóan keményen dolgozó magyar kortársuk

jó eséllyel hamarabb élvezheti majd a tehermentes saját (családi) otthon kényelmét.

***

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 313 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2025. július 08. 20:27 Szerkesztve
Mondjuk az árakat vissza lehetne fogni vele, ha lenne állami bérlakás is valamennyi. Ha az árakat a befektetők hajtják túl magasra, az kontraproduktív lesz. A támogatások szintén drágítanak, ezt egy limitált bérlakásprogram ellensúlyozhatná, hogy ne nyelje le az egészet az ipar.
kiss.istvan770
2025. július 07. 19:58 Szerkesztve
A srác végtelenül buta és tájékozatlan. A nyugati világban a Magyar lakástámogatási rendszer egyedülálló. Sehol ennyi segítséget nem kapnak a fiatalok a lakáshoz jutáshoz.
Madmax
2025. július 07. 18:42
A lakás árak megugrása nem csak Magyarországi jelenség,azt lehet mondani hogy világszintü. Minap olvastam egy ausztráliai elemzőtől hogy ott is,Kanadában is Délafrikában is Usában is hogy Europát ne emlitsem ugyanez a jelenség és ez a bankok mögött állo pénz emberek érdeke hogy igy legyen. Én a semmi közepén élö ember vagyok hol nincs semmilyen csok vagy más támogatás és kb 5 évvel ezelöt megjelent a városban 2 ingatlan ügynókség , azota a lakás árak meg tizszerezödtek. Ami akkor 35000 euro volt most 350000.Ez egy kurva nagy biznisz ,csak utána kell olvasni hogy miért van így .
B_kanya
2025. július 07. 18:24
"Toma78 2025. július 07. 12:14 Azért jön ide mert itt olcsóbb a munkaerő" Stabil és olcsóbb az áram, viszont nincs néger- és travikvóta. Csak ha hozzák magukkal.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!