A közbeszédben jelenlévő adok-kapok csak a jéghegy csúcsa, a probléma ennél mélyebben húzódik. De még mindig nem késő építőembereket toborozni a rombolókkal szemben.
Szerkesztő-újságíróként és mentálhigiénés segítőként néha kicsit más szemüveggel nézem a legtöbbször a körülöttem zajló eseményeket és az emberek viselkedését mind az online, mind az offline térben.
Míg a mindennapokban azt veszem leginkább észre, hogy egyre több ember bénázik a köztereken, üzletekben – nekimegy a társainak, nem tudja magát kifejezni –, addig az online térben még nagyobb problémákat látok. Méghozzá azt, hogy van egy széles réteg, aki gondolkodás nélkül elhisz mindent, amit elé tárnak, legyen az egy szöveges bejegyzés, egy videó vagy egy fotó.
Nyilván nem várható el mindenkitől, hogy több forrásból ellenőrizzen egy közéleti szereplőtől származó gondolatmenetet, vagy csípőből kiszúrja, ha egy videót a mesterséges intelligencia generált,
de érdemes kicsit elmélyedni a sorokban vagy a képsorokban, és gondolkozni kicsit.
Hiszen mennyi a valószínűsége annak, hogy 65 év feletti idős hölgyek narancssárgába öltözve ugorjanak ki egy repülőről szavazni!? Megsúgom, közelít a 0-hoz. (Persze megeshet, hogy a tandemugrás valakinek felkerül a bakancslistájára, de ez a ritkábbik eset.)
A félreértéseknek és a tudatos megtévesztéseknek tehát remek táptalajt ad az emberi felszínesség, de ami még nagyobb gondot okoz, az a túlzott érzelemvezéreltség.
Bizonyos politikusok pedig nagymesterei lettek annak alig két év alatt, hogy úgy felhergeljék jelzőkkel teletűzdelt bejegyzéseikkel követőiket, hogy azok hadseregként vonuljanak ha kell egy random közszereplő ellen az online térben. S míg a papír nem bír el mindent, addig a képernyő sokszor igen.
Erre láthattunk példát nemrég, mikor egy kecskeméti képviselőnő ellen indult valóságos hadjárat. A hölgy vétke pusztán annyi volt, hogy kérdezni mert a Tisza-vezér fórumán Bódis Kriszta tiszás tanácsadó LMBTQ-val kapcsolatos állásfoglalásairól. A történtekről Magyar persze beszámolt a Facebookon – mert esetében ami nem kerül a social médiába, az meg sem történt –,
és ahogy a nagykönyvben megvan írva, a trollok megjelentek a kormánypárti képviselő posztjai, fényképei alatt, és mivel másba nem tudtak belekötni, ezért a családját pocskondiázták.
Minderről Laczkó-Zsámboki Angéla sírva nyilatkozott egy médiaorgánumnak.
De még arról nem is beszéltünk, hogy hónapokkal ezelőtt Lázár János miskolci fórumán majdnem egymásnak mentek a felek, mert nem értettek egyet egy témában. Itt tartunk most, kicsit kevesebb, mint nyolc hónappal a választások előtt. S mindez csak a jéghegy csúcsa, amely azért látszik, mert a felfokozott közéleti események kiemelik a hétköznapok sodrából.
Kapcsolódó vélemény
Index
Kecskeméten visszajött az a kevésbé szimpatikus Magyar Péter, aki már többször megmutatkozott a sajtótájékoztatókon.
A probléma azonban nem itt kezdődik. Pszichológusok és segítő szakemberek már jó ideje kongatják a vészharangot, és igyekeznek a lehető legtöbb fórumon felhívni arra a figyelmet, hogy nincs jól a magyar társadalom egy elég széles rétege mentálisan. A fiatalok önértékelését nagyban befolyásolják a közösségi médiában látott tartalmak, melyet időnként még az online bullying, azaz a közösségimédiás szekálás is megfejel. A nők a különböző szerepeikkel zsonglőrködnek – társ, dolgozó nő, anya stb. –,
a kiégés veszélye pedig újabban már kortól és nemtől függetlenül jelen van a mindennapjainkban.
De az az évszázados átok sem szűnt még meg, hogy azzal foglalkozzunk: miért zöldebb a szomszéd füve, ami még tovább fokozza sokakban a frusztrációt és a szorongást.
Ez a tünetegyüttes pedig kezdetben először csak az otthonok négy fala között borítja meg a rendet, rosszabb esetben pedig az iskolában vagy a munkahelyeken tör ki. Vagy ami még cifrább: egy nagyobb feszültséggel járó közlekedési szituációban két autós között. Mostanság láttunk arra is példát, hogy a káromkodások közepette egy-egy pofon is elcsattant a felek között.
Itt merül fel a kérdés, hogy mit tehetünk ezellen. Természetesen egy varázsütésre nem lehet megváltoztatni az érintettek hozzáállását, lelkiállapotát, de lépésről lépésre lehet ezen javítani, még így a 24. óra utolsó felében is.
Ahhoz, hogy nagyban tudjunk gondolkozni, szükség van egy országos stratégiára is, mégpedig minél gyorsabban.
Ez az, amiről Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója is beszél már jó ideje. S ha csak azt nézzük, hogy a mobiltelefonok használatának korlátozása a közoktatásban milyen pozitív eredményeket hozott a kiskorúak körében, akkor egy országos, egy célért munkálkodó szervezeteket tömörítő program is rövid idő alatt javítani tudna a magyarok mentális állapotán.
Ismerve a szakértőket a tettvágy megvan, már csak a kereteket kellene tisztázni.
S meglehet, hogy bizonyos árkokat már nem lehet a társadalmunkban teljesen betemetni, de ha csak annyit sikerülne rövid idő alatt elérni, hogy kevesebb legyen az acsarkodás, és ne legyen mindig paprikás a hangulat, már előrébb juthatnánk. Mert
még mindig jobb építő, mint romboló embernek lenni.
Az építkezéshez pedig már az is elég, ha rendelkezünk józan paraszti ésszel és nyitott szívvel!
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Ezt is ajánljuk a témában
Április 8-án véget ért a digitális böjt, melyre négy iskola több mint 120 tanulója vállalkozott. A szervezőket a több mint 30 napos kihívás tapasztalatairól és a program tervezett utóéletéről kérdeztük.
Ezt is ajánljuk a témában
Továbbra is lesznek Lázárinfók.
Az építési és közlekedési miniszter Palicson azt is elmondta, hogy Európa miként térhet vissza.
Az érintett termékek visszavihetők a Decathlon áruházakba, a termékek vételárát visszatérítik – közölte a Nébih.
Amikor visszatámadnak, az azt jelenti: betalált, amit mondtunk.
A fővárosban közlekedő, akár 25 éves járművek valós biztonsági kockázatot jelentenek, a szakszervezet pedig figyelmeztet: ha nem lesz megoldás, újabb tűzesetek jönnek.
Aáry-Tamás Lajos szerint a közoktatásban előforduló legsúlyosabb jogsértés az, amikor a tanár fizikailag bántalmaz egy gyereket az iskolában.
Vecsei H. Miklós szerint, teljesen triviális volt, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdossa őt, és úgy instruál, hogy közben fogja a farkát.
Nem minden arany – a közösségi média egyik legnagyobb hazugsága, hogy vannak valós barátaim, akik velem tartanak, ha menni kell.
Lázár János minisztériuma tette közzé a listát.
