Szerkesztő-újságíróként és mentálhigiénés segítőként néha kicsit más szemüveggel nézem a legtöbbször a körülöttem zajló eseményeket és az emberek viselkedését mind az online, mind az offline térben.
Míg a mindennapokban azt veszem leginkább észre, hogy egyre több ember bénázik a köztereken, üzletekben – nekimegy a társainak, nem tudja magát kifejezni –, addig az online térben még nagyobb problémákat látok. Méghozzá azt, hogy van egy széles réteg, aki gondolkodás nélkül elhisz mindent, amit elé tárnak, legyen az egy szöveges bejegyzés, egy videó vagy egy fotó.
Nyilván nem várható el mindenkitől, hogy több forrásból ellenőrizzen egy közéleti szereplőtől származó gondolatmenetet, vagy csípőből kiszúrja, ha egy videót a mesterséges intelligencia generált,
de érdemes kicsit elmélyedni a sorokban vagy a képsorokban, és gondolkozni kicsit.
Hiszen mennyi a valószínűsége annak, hogy 65 év feletti idős hölgyek narancssárgába öltözve ugorjanak ki egy repülőről szavazni!? Megsúgom, közelít a 0-hoz. (Persze megeshet, hogy a tandemugrás valakinek felkerül a bakancslistájára, de ez a ritkábbik eset.)