Hol tart Magyarországon a mesterséges intelligencia?

„A Time magazin 2025-ben az »Architects of AI«-t, azaz a mesterséges intelligencia úttörőit választotta az év embereinek. Ez persze, mint általában ez a díj szimbolikus, némiképp divatérzékeny, de jól szemlélteti, hogy a technológiai fejlődés mára túllépett a puszta innováción, és a geopolitika átrendeződésének fontos eszközévé vált. Sokan lufiról beszélnek, míg mások szerint technológiai forradalom küszöbén állunk, emiatt érdemes a tényszerűen megvizsgálni, mi is áll mindennek hátterében. Ehhez a gyorsan változó környezethez Magyarországnak is alkalmazkodnia kell: hazánk számára a következő év a felzárkózás kritikus időszaka lesz, ahol a digitális szuverenitás megőrzése és a gazdasági versenyképesség növelése a cél. Egyes értékelések szerint az ország büszke lehet a mesterséges intelligencia terén elért eredményeire. A helyzet persze összetett, a globális piacokon tapasztalható folyamatok, a technológiai titánok felemelkedése és a régiós versenytársak fejlődése egyaránt meghatározza Magyarország mozgásterét.

A technológiai szektor robbanásszerű növekedése és a vezető chipgyártók részvényeinek szárnyalása az elmúlt időszakban felerősítette a félelmeket egy lehetséges piaci összeomlással kapcsolatban. Az elemzők és a közvélemény gyakran von párhuzamot a 2000-es évek eleji dotcom válsággal, épp emiatt fontos tisztázni a két jelenség közötti különbségeket A dotcom lufi idején a piacot bevétel nélküli, pusztán a felhasználói növekedésre és a »klikkekre« alapozó cégek dominálták. Ezzel szemben a mai mesterséges intelligencia-ökoszisztéma gerincét adó vállalatok, mint például az Nvidia, hatalmas realizált profittal és bevételnövekedéssel rendelkeznek. Míg az internetes infrastruktúra kiépítésének hajnalán a Cisco Systems részvényei a csúcson irreálisan magas értékelésen forogtak, a mai hardvergyártó óriások árazását valós technológiai igény és profitabilitás támasztja alá. A jelenlegi helyzet tehát nem egy klasszikus spekulatív lufi, hanem sokkal inkább egy infrastrukturális szuperciklus, amelynek természetesen vannak kockázatai, de alapvetően eltérő gazdasági logikát követ.

Ugyanakkor a piacot nem kerülik el a strukturális kihívások. A technológiai óriások éves tőkeberuházása az AI infrastruktúrába eléri a több százmilliárd dollárt, miközben a szoftverekből származó bevételek még nem fedezik ezt a kiadási szintet. Mindez pedig egy elnyújtott megtérülési görbét eredményez, ahol a beruházások haszna nem egy-két éven belül, hanem inkább öt-tíz éves távlatban jelentkezik. A 2000-es években a kihasználatlan optikai kábelek okoztak problémát, ma pedig a »sötét szilícium«, vagyis a kihasználatlan számítási kapacitás kockázata merül fel. Bár a vállalati hardverkihasználtság sok esetben még alacsony, az adatközpontok iránti igény a modellek tanítása és futtatása miatt várhatóan szűkös marad a közeljövőben. A 2026-os évben ezért nem az összeomlás, hanem a konszolidáció és a hatékonyság növelése, különösen a hardverek optimalizációja lesz a fő téma.

A technológia tendenciái alapján a fejlesztések súlypontja a generatív modellekről az ágens alapú rendszerekre (Agentic AI) helyeződik át. A korábbi, statisztikai valószínűségekre építő modellekkel szemben az új, kognitív érvelési képességekkel (reasoning capabilities) rendelkező rendszerek képesek a problémák dekomponálására, logikai láncolatok felépítésére és a válaszadás előtti önellenőrzésre. Ez a funkcionális bővülés teszi lehetővé a passzív chatbotok kiváltását olyan autonóm ágensekkel, amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek célokat kitűzni, szoftvereszközöket kezelni és komplex munkafolyamatokat végrehajtani. Piaci elemzések szerint a vállalati stratégiákban hamarosan a specializált – például jogi, fejlesztői vagy beszerzési – ágensek kollaborációja válik meghatározóvá, ami a szoftverarchitektúrák és a munkafolyamatok átalakulását vonja maga után.

Magyarország ebben a versenyfutásban a stratégiai keretrendszerek megszilárdítására és a multinacionális partnerekkel való együttműködésre helyezi a hangsúlyt. A megújított Nemzeti MI Stratégia a technológiai szuverenitást és a gazdasági versenyképességet célozza, különös tekintettel a szabályozási környezet harmonizációjára és az infrastruktúra fejlesztésére. Kiemelkedő jelentőségű a Microsoft és a Gazdasági Versenyhivatal közötti megállapodás, amelynek keretében a technológiai óriás vállalta, hogy jelentős méretű magyar nyelvű adatállományon tanítja modelljeit. Ez a lépés túlmutat egy egyszerű beruházáson, a digitális kulturális szuverenitás záloga. A nagy nyelvi modellek angol dominanciája ugyanis kisebb nyelvek esetében a kulturális árnyalatok elvesztéséhez vezethet, a dedikált magyar tanítóadatbázis azonban biztosítja, hogy a jövő mesterséges intelligenciája ne csak fordítson, hanem értse is a magyar jogi és kulturális sajátosságokat.

A közép- és kelet-európai régióban zajló versenyfutásban Magyarország pozíciója stabil, de az ország sajátos fejlődési utat jár be. A térség országai eltérő stratégiákat követnek: Lengyelország, a régió legnagyobbja, hatalmas belső piacára és erős startup ökoszisztémájára épít, ahol a vállalatok kiemelkedően nagy arányban használnak AI eszközöket. Csehország az ipari digitalizáció és a stabil gazdasági környezet révén őrzi pozícióját, míg Románia a gyors követő szerepében, az IT outsourcing szektor robbanásszerű növekedésével zárkózik fel. Magyarország stratégiája ezzel szemben a »specializált hub« modelljére emlékeztet, amely erősen támaszkodik a közvetlen külföldi tőkeberuházásokra, különösen az autóiparban és az akkumulátorgyártásban.

Ahogy a magyar MI stratégia is kiemeli, a multinacionális vállalatok világelső technológiákat és automatizációt hoznak az országba, addig a hazai kis- és középvállalkozások (KKV-k) jelentős része technológiai lemaradással küzd. A magyar KKV szektor gyakran stratégia nélkül, ad-hoc jelleggel próbálkozik az új megoldások bevezetésével, ami versenyhátrányt jelent a régiós társakkal, különösen a lengyel cégekkel szemben. A 2026-os év egyik legnagyobb kihívása éppen ennek a szakadéknak a mérséklése lesz, hiszen a nemzetgazdasági szintű versenyképesség nem alapozható kizárólag a technológia-transzferre: szükség van a belső innovációs kapacitások megerősítésére is.

A társadalmi adaptáció terén kettős tendencia figyelhető meg Magyarországon. A lakossági használat robbanásszerűen nőtt, különösen a fiatalabb generációk és a diákok körében, akik napi szinten alkalmazzák a mesterséges intelligenciát. Ugyanakkor a használat terjedésével párhuzamosan erősödött a bizalmatlanság is: a »kompetencia-bizalom rés« jelensége arra utal, hogy bár az eszközök elérhetőek, a felhasználók jelentős része aggódik a manipulált információk, a hallucinációk és a lexikális tudás elértéktelenedése miatt. Ez a bizalmi deficit komoly akadálya lehet a technológia mélyebb, intézményi szintű integrációjának, különösen az elektronikus kormányzati ügyintézés és az egészségügy területén. Az oktatásnak és a kormányzati kommunikációnak ezért kiemelt feladata lesz a kritikus gondolkodás és az AI-etika erősítése.

A munkaerőpiacon a 2026-os év nem a tömeges elbocsátások, hanem a szerepkörök átalakulásának időszaka lesz. A vállalati víziók szerint megjelenik a »digitális munkatárs«, amely nem helyettesíti, hanem kiegészíti az emberi munkaerőt. A cégek többsége a beruházások megtérülését a növekedésben és a bevételnövelésben látja, nem a költségcsökkentésben. Az adminisztratív, repetitív feladatok automatizálása azonban elkerülhetetlen, ami különösen a Magyarországon jelentős súllyal bíró szolgáltatóközpontokat (SSC) érinti. Ezeknek a központoknak át kell állniuk a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokra, ahol a komplex döntéshozatal és a kivételkezelés marad az emberek feladata. A legnagyobb akadályt nem a technológia, hanem a szakképzett munkaerő hiánya jelenti: a vállalatok nehezen találnak olyan munkavállalókat, akik képesek hatékonyan együttműködni az autonóm rendszerekkel.

Gazdasági értelemben az AI széleskörű elterjedése a GDP növekedésének kulcsmotorja lehet, ellensúlyozva a demográfiai csökkenés negatív hatásait. A termelékenység növekedése évi 0,2–0,3 százalékponttal járulhat hozzá a bruttó hazai termék bővüléséhez. Ez a többlet nemcsak a vállalati profitokban, hanem ideális esetben a bérek emelkedésében és munkahelyek létrejöttében is realizálódhat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az oktatási rendszer és a felnőttképzés lépést tartson a piaci igényekkel, és áthidalja a jelenleg tapasztalható készséghiányt.

Összességében Magyarország a 2026-os évet a technológiai átalakulás sűrűjében kezdi. A »lufi« kidurranásától való félelmek helyett a piac konszolidációja és a technológia érése várható. A dotcom válság tanulsága a jövőre nézve az, hogy a rövid távú tőzsdei volatilitás ellenére a technológiai alapvetések átalakulásai hosszú távon átírják a gazdaság szabályait. Magyarország számára a Microsofttal kötött megállapodás és a stratégiai tervek biztosítják az alapokat, de a siker a végrehajtás sebességén, a KKV szektor felzárkóztatásán és a társadalom adaptációs képességén múlik. A digitális szuverenitás és a gazdasági felzárkózás nem automatikus következmény, hanem tudatos építkezés eredménye lesz egy olyan világban, ahol az algoritmusok már nemcsak számolnak, hanem cselekszenek is.”

Nyitókép forrása: Faktum