A kritikát nehezen tűri, nyakig belemerül a konfliktusba, az arcvonásai hovatovább riasztóvá válnak a néző számára

„Magyar Péter a mostani országjárása kezdetén Tokaj és környékén megtartott fórumain még hetykén és gunyorosan hangoztatta, hogy »igazán jöhetnének már a digitális harcosok«, »elmondhatnák a propagandát, amit nap, mint nap hallanak, de hát nincs bátorságuk«. Néhány napig valóban nem akadtak kormánypárti kérdezők, ám sokat nem kellett várni a megérkezésükre. Nem a legismertebb megafonos influenszereik, megmondóembereik – pl. Deák Dániel, Bohár Dániel – vállalták magukra Magyar Péter zavarba hozását, hanem az országos nyilvánosságban ismeretlen vagy alig ismert személyek.

A fideszes/Fidesz-közeli kérdésfeltevők eddig legtöbbször nem az ország általános irányvonalával, szakpolitikai témákkal kapcsolatban tették fel a kérdéseiket, hanem a Tisza elnökére rárakódott negatív sztereotípiákat, az ellenzéki pártvezető jellemének vélt vagy valós negatívumait igyekezték kidomborítani, vagyis a fideszes negatív kampányt Magyar Péter rendezvényein akarták bemutatni. Változó sikerrel. Eleinte Magyar Péter nevetve, mosolyogva fogadta az olykor még személyeskedő kérdéseket is (»Lefeküdt-e ön Radnai Márkkal?« »Nem!«), vagy pedig olyannyira felvette a küzdelmet a kérdezővel, hogy többször belevágott a kormánypárti kérdező szavába (így járt a narancskommandós Tóth Roland is). Jól állta a sarat Magyar Péter Nyerges Csengével szemben, aki azt kifogásolta, hogy alig látogatja az Európai Parlament üléseit, mire Magyar egyfelől szimplán hazugságnak nevezte az állítást, másrészt türelmesen elmagyarázta, hogy egy európai parlamenti képviselő munkája nem csak az ülések látogatásából áll.

Nagy tapsot kapott az övéitől Magyar, amikor visszakérdezett Nyergestől, milyen érzés hazudozni közpénzből.

Az augusztus 8-i kecskeméti gyűlésen viszont már nem remekelt Magyar Péter, amikor Laczkó-Zsámboki Angéla fideszes önkormányzati képviselő kérdezte arról, hogy egyetért-e Bódis Kriszta genderpropagandájával. Itt bizony már nem volt jelen a kezdeti hetykeség, Magyar Péter arca elkomorult, majd miután kölcsönösen egymás szavába vágtak, a Tisza vezetője megvonta a szót Laczkó-Zsámbokitól és megkérte a munkatársait, vezessék el a képviselő asszonyt.

Az utolsó szó Magyar Péteré lett, ám mégsem jött ki jól az esetből. Az országos sajtó és média másnap jelentős terjedelemben számolt be a szócsatáról – arról, hogy Magyar mit mondott el Kecskeméten a »Működő Magyarország« programjaiból, már nem volt érdekes. A kormányoldal annyit tehát elért, hogy egy kis zűrről tudott beszámolni és azt felnagyítani, a tiszás politikus esetleg szimpatikusnak hallatszó mondatai (pl. az egészségügy rendbetételéről) nem mentek át a nyilvánosságban. Laczkó-Zsámboki megzavarta a kimódolt tiszás kommunikációt.

A Tisza csapata a mostani országjárást úgy igyekezett hangszerelni, hogy egy kedves, szimpatikus, szerethető, mosolygós politikust faragjanak Magyar Péterből, aki érti a választópolgárok gondjait, emellett tud természetes, közvetlen, laza lenni – szeret túrázni, biciklizni, kenuzni és szóba áll az emberekkel. Ehhez képest Kecskeméten visszajött az a kevésbé szimpatikus Magyar Péter, aki már többször megmutatkozott a sajtótájékoztatókon, a kormánypárti újságíróval folytatott rövid szóváltásokon vagy interjúhelyzetekben: a kritikát nehezen tűri, nyakig belemerül a konfliktusba, az arcvonásai hovatovább riasztóvá válnak a néző számára.”

Nyitókép: KISBENEDEK Attila / AFP