Az osztrák is migrál, a német is migrál és a svájci is migrál, csak a magyar ne menjen sehova, hanem üljön szépen a fenekén!

„Ez a folyamatos negativitás és rossz hangulat, ami jellemző legtöbbször, ez az, ami nekünk nem hiányzik” – nyilatkozza egy külföldön élő magyar az RTL-nek annak alkalmából, hogy a KSH előzetes adatai szerint tavaly majdnem annyian költöztek külföldre, mint 2017-ben. „Öt éve nem lépett le ennyi magyar”, „Kivándorlási csúcs”, „Megfordult a trend: ismét többen távoznak Magyarországról, mint jönnek”, sőt, egyenesen „Tömeges kivándorlás indult meg tavaly Magyarországról” – szólnak a hírek, mintegy alátámasztva az RTL-nek nyilatkozó honfitársunk szavait.

Amikor ugyanis rákeresünk, miket is írtak a különböző portálok a kivándorlás témájában 2021-ben, azaz a most „megfordult” kedvező tendencia immár ötödik évében, ilyesmikre bukkanunk: „Na ezért vándorolnak el fiatalok tömegével az országból”, „Mi vár ránk? Kivándorlás, elnéptelenedés, semmi jó”, „Elképesztő pénzeket utalnak haza a külföldi magyarok: rá is szorulnak az itthoni családtagok”, vagy a legszebb: „Folyamatosan térnek haza a kivándorolt magyarok, de nem onnan, ahonnan gondoltuk”.

Amikor kedvező a folyamat, akkor muszáj mindig odarakni egy de-t, feltétlenül kételkedni kell a KSH számaiban, valamint elő kell rángatni a vészjóslóbb forgatókönyveket, nehogy a végén valaki azt higgye, itt szimplán bekövetkezhetnek akár biztató fordulatok is – majd pedig most, amikor 2018 óta először ismét meghaladta a kiköltözők száma a visszavándorlókét, méghozzá 4600 fővel, jöhet a kesergés, hogy kész, vége a pozitív trendnek. Amelyről az olvasó eddig nem is tudta, hogy egyáltalán létezett.

Hogyan is tudta volna, ha az elmúlt években mások mellett a Momentum is – amely ugye tipikusan a mobilis fiatalok pártja akar lenni – megállás nélkül sopánkodott azon, hogy magyar emberek élnek az uniós polgárként őket megillető munkavállalási és letelepedési jogukkal. „Magyarországon ma nem bevándorlási, hanem kivándorlási válság van” – mondta Fekete-Győr András 2019 májusában, hogy azután 2021 szeptemberében is határozottan rámutasson: „nem menekült-, hanem kivándorlási válság van, amit remekül illusztrál, hogy Orbán Viktor lánya is kivándorolt Spanyolországba”. Az illusztráció valóban remek, hiszen ő se kivándorolt, hanem szűk egy évre kiment és már rég visszajött – de

Tény, hogy a hurráoptimizmus se a legszerencsésebb hozzáállás, na de ha egynémely külföldön élőnek az a legnagyobb baja a hazájával, hogy folyamatos a negativitás, nem kellene-e esetleg a hírportáloknak és az ellenzéki politikusoknak is visszavenniük ebből? Ha a Nyugat-Európában élő magyar az ottani sajtóban rendre azt olvassa, hogy minden rendben, nem süllyedünk (morálisan pedig egyenesen felsőbbrendűek vagyunk), míg az általa látogatott magyarországi portálokon napi szinten adagolják neki a nagy dózisú „Magyarország teljességgel menthetetlen” üzenetet, naná, hogy akkor is külföldön marad, ha már rühelli az ottani állását, felemészti a honvágy, vagy másfél éve munkanélküli (konkrét ismerősökre utalok, akik szerint én, a hazaköltözött csupán egy jég hátán is megélő mázlista vagyok, aki a szabályt erősítő ritka kivételként itthon is elégedett, miközben ez egy teljesen elfuserált ország, ahol maximum szemet lehet műttetni, autót lehet szereltetni, gyökeret lehet kezeltetni, kiállítást lehet látogatni, oltást lehet beadatni, Magyar Zene Házában lehet szelfizni, cégeknek lehet hazaszámlázni, satöbbi).

Egyáltalán nem kétséges, hogy a 2022-ben kivándorolt 26 500 fő több, mint a 2021-ben kiköltözött 21 730, és több, mint a 2022-ben visszavándorolt 21 900 (akik mellett egyébként tavaly letelepedett az országban 14 050 külföldön született magyar is –

akikre itthon immár ingyen vigyáz a nagyi). Ugyanakkor emlékszünk még arra, amikor 2022. április 4-én azon ment a rémüldözés, milyen irtózatosan sokan keresnek rá hirtelen az interneten a kivándorlással kapcsolatos szavakra; sőt, Donáth Anna már 2022. április 20-án arról számolt be az Európai Parlamentben, hogy szűk három hét leforgása alatt öt meleg barátja költözött el Magyarországról. Aztán erre jött még rá nyáron a katázás drasztikus szigorítása, aminek kapcsán szintén megugrott az érdeklődés a külföldi munkavállalás iránt – törvényszerű, hogy amikor az emberre adót rónak ki, mindjárt külföldön is kutatni kezdi az alternatívákat, legyen akár vagyonos norvég, akár exkatás magyar. És ezzel még nem volt vége: jött az átlagfogyasztás feletti rezsi emelkedése, az aszály, a megugró infláció, valamint a késlekedő pedagógus-béremelés.

Ehhez képest a 9,6 milliós országban összesen négyezer-hatszázzal voltak többen azok, akik az elmenetel mellett döntöttek, mint azok, akik ilyen körülmények között is hazaköltöztek, hozva magukkal a tudást, a tapasztalatot és a tőkét. Konkrétan többen jöttek vissza 2022-ben, mint ahányan 2021-ben elmentek, pedig állítólag már akkor is minden rég rossz volt Orbánisztánban.

Összehasonlításképpen Németországból (a legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint) 2021-ben 64 ezerrel több német (túlnyomórészt aktív korú diplomás értelmiségi) vándorolt ki, mint ahányan hazatértek; népességarányosan ez olyan, mintha Magyarországon 7300 fős lenne a nettó elvándorlás. Lehet, hogy lesz még annyi is, ki lát a jövőbe, de azért rögzítsük a tényeket: abból a Németországból, ahová magyarok ezrei költöznek gazdasági, munkaügyi vagy akár politikai okokból, egyidejűleg

Elsősorban Svájcba, ahonnan viszont 2022-ben 31,3 ezer svájci állampolgár távozott, miközben 21,9 ezer tért haza; azaz a 8,7 millió lakosú dúsgazdag ország esetében mínusz 9300 fő volt a szaldó (1992 óta folyamatosan negatív az egyenleg, és nem a melegebb égtájakra költöző nyugdíjasok, hanem négyötöd arányban a külföldön dolgozók miatt). De még a boldog Ausztriából is elment 2021-ben bő 17 ezer osztrák, miközben csupán 15 ezer költözött vissza, ilyen ez a migráció. Azt pedig nehéz elvárni, hogy miközben az osztrák is migrál, a német is migrál és a svájci is migrál, a magyar ne menjen sehova, hanem üljön a fenekén.

A megoldás tehát leginkább az, ha a külföldi tapasztalat- és pénzszerzés utáni hazatérést igyekszünk elősegíteni – ahhoz pedig az itthoni rossz hangulatot kifogásolók véleménye alapján pont nem az egyébként vállalható kivándorlási számainkon kellene deprimáló módon lamentálni, hanem meg kéne próbálni akár ellenzékből is eggyel pozitívabb képet közvetíteni az országról. Például a tényszerűen létező kedvező tendenciák és konkrétan a hazaköltözés jelenségének el nem hallgatásával. Már ha tényleg fontos, hogy a mostani kilengés után mielőbb ismét erősödjék a visszavándorlás...

(Nyitókép: MTI/Mohai Balázs)