Undorodva szólunk a rabszolgák adásvételéről, de természetesnek vesszük, hogy bizonyos embereknek nyilvános ára van – furcsa, nem? p 6 5 11
A legértelmetlenebb halál, a leggátlástalanabb száguldozók miatt – az Árpád hídi balesetről p 46 2 83
Radnóti önérzetes felháborodásából egy dolog biztosan következik: a balliberális sérelempolitika élt, él és élni fog! p 132 9 139
Nincs itt semmi látnivaló, csak Donáth Anna megint visszatért, és Brüsszeltől vár beavatkozást p 92 13 225
„Szülők rimánkodnak gyermekeiknek, hogy meneküljenek ebből a toxikus országból mielőbb” – újra hatalmasat ment egy külföldre költözős írás a WMN-en! p 582 25 851
Íme a gazdagság: piszok nagy összegért cserébe megtapasztalhatjuk, milyen érzés bezárva, rettegve, fuldokolva imádkozni a túlélésért p 48 6 52
A szélkakas könyörög a receptért – szédületes fordulatok a Jobbiknál, Gyöngyösi napi szinten vált álláspontot p 33 5 37
Verhofstadt úr „vérbeli demokrata” – kicsit se érdekli, mit akarnak a magyarok, szimplán csak „megszabadulna” Orbán Viktortól! p 78 3 76
Ez ám a progresszió! Erkölcstelen politikai amatőrizmus a Momentumnál, szédelgő visszatérő az MSZP-nél p 77 6 59
Miért fáj ennyire a Blokád, kedves baloldaliak? Tán csak nem azért, mert újraértelmezi a balliberális kánont? p 236 16 280