Budapest egy macskakőnyit se lett jobb hely Karácsonyék alatt

Egy év múlva ilyenkor túl leszünk az önkormányzati és az európai parlamenti választáson, új közéleti helyzetképet festhetünk fel. Az állampolgárok az ország jövője mellett a közvetlen életlehetőségeikről is döntenek, amelyeket lakóhelyük virágzása vagy hanyatlása határoz meg.

Egy város önmagában is bonyolult szövet, gazdálkodási, környezeti, kulturális és szociális életközösség. Hát még ha főváros! Történelem és jövő összefonódása, többnemzedéknyi, szerteágazó élettörténet egybeszövődése. Mégis a város utcáit koptató másfél millió lakosban, több százezer ingázóban és számtalan turistában közös, hogy szeretné itt jól érezni magát. 

Budapest mindannyiunké, és a közös érdekekben gondolkodó városvezetésnek minden lépésével efelé kell törekednie. Meg kell adnia az otthonosság és biztonság érzetét minden lakónak és látogatónak. Tetteiben és gesztusaiban a közösség egészét kell megszólítania, intézkedéseivel Budapest élhetőségét, ebből fakadóan az ország jövőképességét kell szolgálnia. Egy gondoskodó városvezetés elfogulatlanul kikéri polgárai véleményét, mérlegel, a közjó érdekében cselekszik. Döntéseiben nem befolyásolják szélsőséges szellemi körök és társadalommérnöki ideák.

Csak a felszínt karcolgatva, ha az utóbbi évek Budapestjére gondolunk, útjait járjuk, szembesülünk a köztisztaság fájó hiányával, a hajléktalanság kezeletlenségével, a közlekedés kaotikusságával. Félreértés ne essék, Budapest e kérdések örök foglya, ám a Demszky-korszak utáni fellendülés érezhetően megtört. Újra „világvárost építünk”, és sajnos újra beszűkült várospolitikával tesszük.

Úgy tűnik ugyanis, a jelenlegi vezetés szűk érdekkörök igényeit igyekszik kielégíteni a teljes közösség szolgálata helyett. A tragikusan félreértett zöldgondolkodás jegyében megbénítja a főutak forgalmát, a szabadság helyett a szabadosság elvét alkalmazza a szociális politikájában, és a felújítások is inkább a látványt, mintsem a funkciót jelentik (lásd Blaha Lujza tér). Az egyetlen jelentős fejlesztés, a hármas metró rehabilitációja befejeződött, ám az is ciklusok közötti, megörökölt projekt volt.

Talán azzal a kettősséggel írható le a legjobban a jelenlegi állapot, hogy a szórakozónegyed tényleg égető ügyében nincs érdemi előre­lépés,

Ettől Budapest egy macskakőnyit nem lett jobb hely.

Arra számos példát láttunk már a rendszerváltozás után is, hogy a rövid távra szóló, politikai érdekekből fakadó döntések nem építenek jövőt.

Budapesten a kényszerszünet után épp ideje az építkezésnek. A főváros jövője mindannyiunk jövője. 

(Nyitókép: MTI / Kovács Attila)