Budapest mindannyiunké, és a közös érdekekben gondolkodó városvezetésnek minden lépésével efelé kell törekednie. Meg kell adnia az otthonosság és biztonság érzetét minden lakónak és látogatónak. Tetteiben és gesztusaiban a közösség egészét kell megszólítania, intézkedéseivel Budapest élhetőségét, ebből fakadóan az ország jövőképességét kell szolgálnia. Egy gondoskodó városvezetés elfogulatlanul kikéri polgárai véleményét, mérlegel, a közjó érdekében cselekszik. Döntéseiben nem befolyásolják szélsőséges szellemi körök és társadalommérnöki ideák.
Az utóbbi évek várospolitikája sajnos nem ebbe az irányba mutat, gyakran inkább érdekcsoportok és lobbik mentén szerveződik.
Csak a felszínt karcolgatva, ha az utóbbi évek Budapestjére gondolunk, útjait járjuk, szembesülünk a köztisztaság fájó hiányával, a hajléktalanság kezeletlenségével, a közlekedés kaotikusságával. Félreértés ne essék, Budapest e kérdések örök foglya, ám a Demszky-korszak utáni fellendülés érezhetően megtört. Újra „világvárost építünk”, és sajnos újra beszűkült várospolitikával tesszük.