Csak a felszínt karcolgatva, ha az utóbbi évek Budapestjére gondolunk, útjait járjuk, szembesülünk a köztisztaság fájó hiányával, a hajléktalanság kezeletlenségével, a közlekedés kaotikusságával. Félreértés ne essék, Budapest e kérdések örök foglya, ám a Demszky-korszak utáni fellendülés érezhetően megtört. Újra „világvárost építünk”, és sajnos újra beszűkült várospolitikával tesszük.
Úgy tűnik ugyanis, a jelenlegi vezetés szűk érdekkörök igényeit igyekszik kielégíteni a teljes közösség szolgálata helyett. A tragikusan félreértett zöldgondolkodás jegyében megbénítja a főutak forgalmát, a szabadság helyett a szabadosság elvét alkalmazza a szociális politikájában, és a felújítások is inkább a látványt, mintsem a funkciót jelentik (lásd Blaha Lujza tér). Az egyetlen jelentős fejlesztés, a hármas metró rehabilitációja befejeződött, ám az is ciklusok közötti, megörökölt projekt volt.
Talán azzal a kettősséggel írható le a legjobban a jelenlegi állapot, hogy a szórakozónegyed tényleg égető ügyében nincs érdemi előrelépés,
a diktatúra kiépítésében szerepet vállaló Horn Gyuláról viszont már van elnevezve közterületünk.
Ettől Budapest egy macskakőnyit nem lett jobb hely.