Egy év múlva ilyenkor túl leszünk az önkormányzati és az európai parlamenti választáson, új közéleti helyzetképet festhetünk fel. Az állampolgárok az ország jövője mellett a közvetlen életlehetőségeikről is döntenek, amelyeket lakóhelyük virágzása vagy hanyatlása határoz meg.
Budapest sorsa viszont – nagysága révén – egész Magyarországra kisugárzik.
Egy város önmagában is bonyolult szövet, gazdálkodási, környezeti, kulturális és szociális életközösség. Hát még ha főváros! Történelem és jövő összefonódása, többnemzedéknyi, szerteágazó élettörténet egybeszövődése. Mégis a város utcáit koptató másfél millió lakosban, több százezer ingázóban és számtalan turistában közös, hogy szeretné itt jól érezni magát.
Budapest mindannyiunké, és a közös érdekekben gondolkodó városvezetésnek minden lépésével efelé kell törekednie. Meg kell adnia az otthonosság és biztonság érzetét minden lakónak és látogatónak. Tetteiben és gesztusaiban a közösség egészét kell megszólítania, intézkedéseivel Budapest élhetőségét, ebből fakadóan az ország jövőképességét kell szolgálnia. Egy gondoskodó városvezetés elfogulatlanul kikéri polgárai véleményét, mérlegel, a közjó érdekében cselekszik. Döntéseiben nem befolyásolják szélsőséges szellemi körök és társadalommérnöki ideák.
Az utóbbi évek várospolitikája sajnos nem ebbe az irányba mutat, gyakran inkább érdekcsoportok és lobbik mentén szerveződik.
Csak a felszínt karcolgatva, ha az utóbbi évek Budapestjére gondolunk, útjait járjuk, szembesülünk a köztisztaság fájó hiányával, a hajléktalanság kezeletlenségével, a közlekedés kaotikusságával. Félreértés ne essék, Budapest e kérdések örök foglya, ám a Demszky-korszak utáni fellendülés érezhetően megtört. Újra „világvárost építünk”, és sajnos újra beszűkült várospolitikával tesszük.
Úgy tűnik ugyanis, a jelenlegi vezetés szűk érdekkörök igényeit igyekszik kielégíteni a teljes közösség szolgálata helyett. A tragikusan félreértett zöldgondolkodás jegyében megbénítja a főutak forgalmát, a szabadság helyett a szabadosság elvét alkalmazza a szociális politikájában, és a felújítások is inkább a látványt, mintsem a funkciót jelentik (lásd Blaha Lujza tér). Az egyetlen jelentős fejlesztés, a hármas metró rehabilitációja befejeződött, ám az is ciklusok közötti, megörökölt projekt volt.