Nyitóképen: Robotkutya a 2024-es AI-Summiton a Magyar Zene Házában. Fotó: Mandiner/Béres Sándor
A Google és a Samsung legújabb okostelefonjaiba integrálták a mesterséges intelligenciát. Három napja Budapest adott otthont a közép-kelet-európai régió legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciájának. Két nappal ezelőtt pedig már debütáltak az Apple legújabb okostelefonjai is, amelyekbe ugyancsak integrálják a mesterséges intelligenciát. És ez csak a kezdet.
Az idei AI Summiton a Google, a Microsoft, az Amazon és a téma számos további neves szakértője tartott előadást, ami remek, mert a témában – ha ugyan meg nem sértem – a tisztelt olvasónak és e cikk írójának egyaránt akadhat még mit tanulnia. És ezzel alighanem az egész emberiség így van. Ugyanis
a mesterséges intelligencia jelen ismereteink szerint legalább annyira tud hasznos lenni, amennyire ijesztő,
csak tudnunk kell, mire és hogyan érdemes használnunk. És legfőképpen: meddig.
Vegyük például a telefonos funkciókat.
- A fentebb említett egyik gyártó legújabb telefonja képes rá, hogy egy egyszerű rajzból (mondjuk egy pálcikaemberből meg egy napocskából) művészi alkotást készítsen, és ön kiválaszthatja, hogy olajfestményen vagy sima ceruzarajzon varázsoljon az ön rajzából Da Vincit zavarba ejtő portrét egy napfényben fürdőző emberről.
- A másik gyártó szoftvere képes rá, hogy ha ön lefotózza egy járókelő cipőjét, megkeresse önnek a neten, hogy mennyibe kerül és hol tudja megvenni.
- A harmadiké pedig nemcsak a fentieket tudja, de még konkrétan beszélgethet is vele, és végre értelmes, kerek válaszokat kap közben, sőt! Egy darabig még arra is emlékszik majd, miről beszélt vele korábban.
De ha hagyná a telefonokat, a sokat emlegetett ChatGPT-t is megkérheti például egy pedagógus, hogy írjon neki óravázlatot a tantárgyához, és ha tudja, hogyan adja ki neki ezt az utasítást, akkor a szoftver – bár nyilván nem tökéletes, de – olyan óravázlatot rittyent, hogy néhány korábbi, egyébként remek oktatóm is zavarba jönne tőle.
Hatékonyság = több szabadidő
És tudja, mi az ijesztő? A sebesség. Hogy mindez másodpercek alatt megtörténik. És persze nem olyan tökéletes, mint a Sári néni által írt óravázlat, csiszolgatni kell majd. És lehet, hogy a talált cipőt már nem is gyártják,
Da Vinci meg Da Vinci volt és marad is. De amivel időt lehet spórolni, amivel hatékonyabbak tudunk lenni, az nagyon értékes.
Hiszen az idő – tudjuk, mit fogok írni. Azt fogom: pénz. És rohanó világunkban könnyen múlhat rajta valaki állása, hogy milyen gyorsan képes elvégezni egy feladatot, ahogyan az is, ki kapja meg a hőn állított előléptetést és/vagy a magasabb bért. Nem kellene, hogy így legyen? Talán nem. Így van? Sajnos egyre inkább. Adódik a kérdés: mit lehet és érdemes tenni?