Rubio szerint a korábbi rendszer a külföldi vagy amerikai székhelyű NGO-kon (nem kormányzati szervezetek) keresztül juttatta el a segélyeket, amelyek az általános és adminisztratív költségek révén elszívták a finanszírozást, miközben korlátozták a fogadó ország ellenőrzését.
„Elmentünk egy országba, és azt mondtuk, hogy segítünk nekik az egészségügyi ellátás terén, majd elmentünk valahova Észak-Virginiába, kerestünk egy NGO-t, egy ilyen szervezetet, odaadtuk nekik az összes pénzt, és megmondtuk nekik, hogy menjenek el ebbe az országba, és valósítsák meg az egészségügyi programjukat” – mondta Rubio. „Mire ez megtörtént, a fogadó országnak már nagyon kevés befolyása volt... és a teljes pénzösszegnek csak egy része jutott el valójában a betegekhez.”
Ehelyett Rubio azt javasolta, hogy közvetlenül a partnerországokkal, például Kenyával működjenek együtt, hogy megszüntessék azt, amit ő „NGO ipari komplexumnak” nevez.
„Ha segíteni akarunk az országoknak, akkor segítsünk az országnak. Ne segítsünk az NGO-knak abban, hogy új üzleti tevékenységet találjanak maguknak” – mondta.
Tommy Pigott, a külügyminisztérium szóvivője a The Daily Wire-nek elmondta, hogy a külföldi segélyekből nem szabad „a NGO-ipar túlfizetett vezetőinek zsebét tömni”.