Csak az nem világos egyelőre, hogy ki rángatott és tépett benne kit.
Szóval azt írja: „Skrabski Fruzsina jól emlékezhet arra, mi volt Orbán Viktor egyetlen ígérete a magyaroknak a 2010-es fülkeforradalma előtt: megígérte, hogy számonkéri Gyurcsány Ferencet. Erre az egy ígéretére kapott a magyar társadalomtól kétharmados többséget az Országgyűlésbe, és pont ez nem teljesült. Íme: ennyit ér a jogbiztonság Magyarországon, ennyit érnek a kilőtt szemek, ennyit érnek a megnyomorított életek – akár Skrabski Fruzsina is észrevehetné.”
Az első észrevételem, Róbert, azzal kapcsolatos, hogy Orbán Viktornak miniszterelnökként nem volt tiszte 2010-ben az igazságszolgáltatás, de a „szörnyű diktatúra” persze nagyon is felfejlődhetett azóta erre a szintre...
A másik, hogy a kormányprogram sose jelentett sehol jogi kötelmet, még az NDK-ban sem, pedig ott már a hatvanas években számítástechnikai eszközzel tervezték a népgazdaságot.
Harmadrészt a kormányprogram mint moral concept a kilencvenes években kezdett szublimálni Nyugaton, és a 2000-es években már nálunk is nagyüzemi gyakorlat volt az elsinkófálása, ilyen válság, olyan válság, na ugye. Orbán Viktor pedig, még ha, tegyük fel, sinkófált is, akkor is csak a „majomszokás” hibájába esett, amiről azért neked is lehetnek tapasztalataid (vö. a cementgyár arcú híres színész kocsma előtti kövesútra hívó kibeszélő esetét a sajtónyilvánosságban, XVI. rész).