Pillanatnyilag két forgatókönyv lebeg a vizek felett. Az egyik – valószínűbbik – szerint Putyin és a kormányerők hosszabb-rövidebb idő alatt úrrá lesznek a helyzeten, Prigozsin megy ibolyákat szagolgatni vagy Szibériába, a Wagnert pedig beszántják, és el nem ítélt katonáit besorozzák az eddigi munkahelyüknél jelentősen kevésbé hatékonyan működő orosz hadseregbe. Putyin szerencséjétől függően a Wagnerrel való megbirkózáshoz több vagy kevesebb erőt kell visszavonnia a frontról, s ennek függvényében kicsit vagy nagyon gyengülnek meg ukrajnai hadállásai.
Prigozsin legyőzése után Oroszország még keményebb diktatúra lenne,
a szabad és igaz beszéd joga a szabadon beszélők utolsó csoportjától, a katonai tudósítóktól is megvonattatna, és az immáron egységes vezetés alatt folytatódó ukrajnai orosz háborúról még annyi információ sem szivárogna ki Oroszországból, mint eddig. Nem tudom, hogy vannak vele, de én ebben a forgatókönyvben nem látom az eminens magyar érdeket.
A másik – kevésbé valószínű – forgatókönyv szerint Prigozsin puccsa valamilyen mágikus módon sikerrel jár, az elnyomó putyini hatalmat megelégelő nép és a hadsereg egy emberként mögé állnak, Moszkvába úgy vonul be a zsoldosvezér, mint kés a vajba, és elsődleges célpontjával, a hadsereg vezetésével együtt szükségszerűen Putyint is leváltja. Ennek következtében a világ legnagyobb atomarzenálján csücsülő viharvert nagyhatalom egy időre káoszba csúszik – akit esetleg a magyar energiaellátás nem érdekelne, az ilyenkor gondoljon az atomkockázaton túl a zaporizsjai erőműre, illetve Oroszország gazdaságilag kiszolgáltatott szomszédainak politikai és gazdasági stabilitására, mondjuk a szimpatikus, européer kis Moldováéra.
A káosz közepette pedig az az ember kerülne az orosz elnöki székbe, aki szerint Oroszországnak hadiállapotot kellene bevezetnie, át kellene állnia a hadigazdaságra, és a háború megnyerése érdekében Észak-Koreához hasonlóan kellene eltöltenie néhány évet. Ízlelgessük: egy tizenhétmillió négyzetkilométeres, hatezer atomtöltettel bíró Észak-Korea egy beszámíthatatlan pszichopata vezetése alatt. Nem tudom, hogy vannak vele, de én ezért a forgatókönyvért sem tudok különösebben lelkesedni. Prigozsin – ahogy a jelenlegi tényleges orosz vezetésből mindenki, leszámítva a Mihail Misusztyin miniszterelnököt körülvevő technokratákat, akik valószínűleg nem szállnának tankba Putyin ellen, így hatalomra jutásuk esélye csekélyke – a világon semmivel nem jobb, mint Putyin. Sem Ukrajnának, sem a Nyugatnak, sem a Nyugat általunk lakott részhalmazának, sem senkinek. Nem ő fog hosszú, tömött sorokban kivonulni Ukrajnából, soron kívüli jogállamisági eljárást kérni Brüsszeltől maga ellen, békecsókkal kiengedni a börtönből Alekszej Navalnijt és csatlakozási tárgyalásokat kezdeményezni a NATO-val.