Egy-egy technológia soha nem semleges. Ahogy képesek kultúrsokkot okozni a világ más tájain a nyugati szokások és normák, úgy képesek erre az applikációk, szoftverek, mesterséges intelligenciák is.
A német származású Katharina Reinecke a University of Washington számítástudomány-professzora, a mesterséges intelligencia valóban hasznos és értelmes felhasználásának lehetőségeit kutató Center for Globally Beneficial AI agytröszt igazgatója. Érdeklődésének középpontjában az áll, miért és hogyan érintik eltérő mértékben és módon a globális technológiák a világ különböző részein élő, különböző kultúrájú felhasználókat és közösségeket.
A kultúrsokk fogalmát Alvin Toffler hasonló című, kultikus könyve óta ismerjük és használjuk. Reinecke ezt a fogalmat ülteti át a digitális térbe: szerinte ahogyan egy idegen országban a nyugati szokások, gesztusok, vizuális jelek és társas normák idegensége sokkot okozhat, ugyanez igaz egy applikáció vagy éppen egy MI-szoftver következményeire, ha más értékrend szerint tervezték, mint amihez a helyi felhasználó hozzászokott. A szerző alapállítása: egy technológia kulturális értelemben soha nem semleges, s ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor nemcsak használhatatlan, hanem destruktív is lehet. Előbbire jó példa a kaliforniai önvezető taxikkal való erőltetett kísérletezés a világ más tájain, például Egyiptomban: az amerikai utcákon gyűjtött adatokkal betanított járművek lefagytak, amikor találkoztak a kairói kaotikus forgalommal. A második, romboló kategória sokkal fontosabb ennél: ilyen maga a közösségi média is, amely – a nyugati típusú individualizmusra építve – arra van tervezve, hogy az egyén önkifejezését erősítse, pedig más, közösségcentrikus kultúrákban a család sokkal fontosabb. Az énkultusz mellett a transzparenciafétis és az adatfetisizmus is úgy válik nemzetközi normává, mintha ez természetes lenne, holott mind egy regionális kultúra termékei. Fontos, hogy szerzőnk a tudomány embere: állításait több tucat ország több tízezer résztvevőjével készült kutatások eredményeire alapozza.
A könyv részletesen foglalkozik a WEIRD (Western, educated, industrialized, rich, democratic, azaz nyugati, magasan képzett, iparosodott, jómódú és liberális) társadalmi minta dominanciájával: azzal, hogy az amerikai technológiai központok – a San Francisco-öböl környéke, Seattle –, illetve kisebb részben néhány európai bázis fejlesztői saját értékrendjüket és világképüket kódolják bele az elviekben „globális” platformokba. Az így készülő digitális rendszerek azt üzenik: „így kell élned, így kell kinézniük az emberi kapcsolataidnak, egy személyiségprofilnak vagy éppen egy közéleti vitának”.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Olyan üzem épül Szegeden, ami hozzájárul Magyarország technológiai központtá válásához Európában.
A régi mondás, miszerint „hiszem, ha látom”, érvényét veszti, hiszen már a saját szemünknek és fülünknek sem hihetünk feltétel nélkül. Tardi Roland írása.
Fényes jövő előtt áll a magyar alumíniumipar.
Ukrajnába is kerülhettek érzékeny adatok.
A keresztény kultúra helyes értelmezésével szemben két irányból érkezik kritika.
A Tisza Párt vezetője teljes kontrollt akarna a munkavállalók és a munkáltatók felett, a digitális munkavállalói kártya bevezetése súlyos aggályokat vet fel.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
