Mégis: furcsa, hogy míg undorodva, huszonegyedik századi felvilágosultsággal beszélünk például a rabszolgák adásvételéről, természetesnek vesszük, hogy bizonyos embereknek nyilvános – ráadásul hónapról-hónapra változó – ára van. Itt feketén-fehéren leírják, hogy az egyik százmillió eurót ér, a másik legfeljebb százezret. Nem az emberi kvalitásai vagy a szépsége, hanem kifejezetten a futballtudása alapján, de azért mégis besoroljuk őket értékesebb és kevésbé értékes kategóriákba.
Persze lehet, hogy nem lenne baj, ha más foglalkozásoknál is volna ilyen lista, s mondjuk a belgyógyászokat, a történelemtanárokat, a kőműveseket is minősítenék hasznosságuk, erényeik, munkaképességük szerint.
Növelhetné az értéket a felnevelendő gyermekek száma, a hiányszakmáért járhatna külön pont.
Esetünkben a hetvenmillió természetesen csak a vételár, ennyiért jutott az angol csapat Dominik tulajdonjogához (ezt nem is ő kapja), az elvégzett munkáért fizetés illeti meg. Ez heti 65 millió, vagyis havi durván kétszázhatvan millió forint.
A számítógépes elemzések világában ezt könnyen tételekre lehet bontani: mérkőzésenként tizennégy rövid passz, darabja kétszázezer, a becsúszó szerelés százhetvenezer, távoli lövés háromszázezer, ha eltalálja a kaput bónuszként száz, ha gól, akkor a négyszerese. Elvégzett szöglet kétszázezer, kisszöglet száznegyven, gólöröm grátisz.