Undorodva szólunk a rabszolgák adásvételéről, de természetesnek vesszük, hogy bizonyos embereknek nyilvános ára van – furcsa, nem?

2023. július 03. 18:46

Az egyik focista százmillió eurót ér, a másik meg legfeljebb százezret. Talán más szakmáknál is lehetne valami ilyesmi, beárazhatnánk az orvosokat és a matektanárokat is.

2023. július 03. 18:46
null
Ungváry Zsolt
Ungváry Zsolt

Vargáné Molnár Janka matematikatanárt ötmillió forintért megvásárolta a nyolcosztályos Gróf Pálffy János Gimnázium a Vak Bottyán Általános Iskolától. A tanerő már be is mutatkozott új munkahelyén, izgatottan várja a feladatokat, még osztályfőnökséget is vállal. Kovács Sándor vízvezetékszerelő az Alföldről a Balaton partjára költözött, a siófoki járás települései tízmillió forintot és egy hektár szántót fizettek a mesternek, hogy a továbbiakban az ő rendelkezésükre bocsássa szaktudását.

Ilyen híreket viszonylag ritkán olvasunk. Magasabb fizetéssel csábítanak ugyan munkavállalókat, de ritka, hogy egy embert cég, vállalat vagy település (pláne magánszemély) megvegyen.

Szoboszlai Dominikért hetvenmillió eurót fizetett a Liverpool futballcsapata a Lipcsének. Na, ilyen hír már van.

Nagy büszkeség ez nekünk, végre nem horvát, nigériai vagy spanyol sztárokról szólnak a hírek.

A fociban rengeteg a pénz, egész üzletágak települnek rá a tévés közvetítésektől a mezeladásokon át a meccsturizmusig és a reklám legkülönfélébb válfajaiig. Ma már egy sportoló nem pusztán a győzelemért hajtó játékos, hanem termék, árucikk. És ez csak a szűken vett anyagi rész, hiszen amekkora örömet szerez a szurkolóknak – és itt hangsúlyosan magyarok millióinak – a fiatal labdarúgó, azt nehéz pénzzel kifejezni.

Mégis: furcsa, hogy míg undorodva, huszonegyedik századi felvilágosultsággal beszélünk például a rabszolgák adásvételéről, természetesnek vesszük, hogy bizonyos embereknek nyilvános – ráadásul hónapról-hónapra változó – ára van. Itt feketén-fehéren leírják, hogy az egyik százmillió eurót ér, a másik legfeljebb százezret. Nem az emberi kvalitásai vagy a szépsége, hanem kifejezetten a futballtudása alapján, de azért mégis besoroljuk őket értékesebb és kevésbé értékes kategóriákba.

Persze lehet, hogy nem lenne baj, ha más foglalkozásoknál is volna ilyen lista, s mondjuk a belgyógyászokat, a történelemtanárokat, a kőműveseket is minősítenék hasznosságuk, erényeik, munkaképességük szerint.

Növelhetné az értéket a felnevelendő gyermekek száma, a hiányszakmáért járhatna külön pont.

Esetünkben a hetvenmillió természetesen csak a vételár, ennyiért jutott az angol csapat Dominik tulajdonjogához (ezt nem is ő kapja), az elvégzett munkáért fizetés illeti meg. Ez heti 65 millió, vagyis havi durván kétszázhatvan millió forint.

A számítógépes elemzések világában ezt könnyen tételekre lehet bontani: mérkőzésenként tizennégy rövid passz, darabja kétszázezer, a becsúszó szerelés százhetvenezer, távoli lövés háromszázezer, ha eltalálja a kaput bónuszként száz, ha gól, akkor a négyszerese. Elvégzett szöglet kétszázezer, kisszöglet száznegyven, gólöröm grátisz.

Egyáltalán nem sajnálom a Liverpool tulajdonosát, bizonyára megtalálja így is a számításait, és még mindig jobb helyen van egy fiatal magyar tehetségnél ez a pénz, mintha tankokat vennének az ukrán frontra vagy befizetnének belőle egy merülésre a Titanic roncsaihoz. Ilyenkor egy

kicsit mi is úgy érezzük, mintha exportáltunk volna nyugatra, és ne is számoljuk át, hány kiló szabolcsi almát kellett volna eladni ugyanennyiért.

Az agy- (ebben az esetben láb-) elszívás azonban töretlen, az igazán remek szakembereinket a nyugat egyszerűen megveszi.

Mindenesetre van még bőven olyan humán erőforrásunk, amelyikre irigyek lehetnének. Látva azt a végtelenített kreténséget, amelyet bizonyos európai országok politikusai művelnek a gazdasági, társadalmi, közrendészeti vagy nemzeti kérdésekben, óhatatlanul felmerül a félelem, nehogy megirigyeljék például a külügyminiszterünket, vagy ne adj isten a miniszterelnököt.

A válságról válságra bukdácsoló országok esetleg megpróbálnák leigazolni a stabil kormányzásban jártas Orbánt (nem a Willit).

Az ötlet egyébként nem teljesen szürreális: a baloldalnak már eszébe jutott, hogy vehetne képviselőket (mint kiderült, vesz is), akik aztán megfelelő díjazásért az ellenfél edzőjének utasításait követik. Mindenesetre maguk sem értékelik sokra őket, mert a budapesti főpolgármester miniszterelnöki kampányára szánt összegnél a liverpooliak ötvenszer többre taksálták a Lipcse támadó középpályását.

Mondjuk ennyi különbség van is köztük…

(Nyitókép: Nyitókép: MTI/AP)

***

 

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
PeterWeber
2023. július 04. 12:46
Egy klub nem a játékos tulajdonjogát szerzi meg, hanem a játékjogának használati jogát...
zavulon
2023. július 04. 09:25
A rabszolgákkal is, mielőtt hajóra rakták volna őket a derék hollandok és portugálok, kétoldalú konszenzusos egyedi megállapodás alapján szövegezett szerződést írattak alá a rabszolgaszállító hajók kapitányai. A new orleansi emberpiacon pedig jutalékot kaptak a munkaképességükért kifizetett árból.
wezuv9
2023. július 04. 07:27
De most komolyan, tényleg nem tiszta, hogy egy sportoló "ára" az a játék jogának az ára? Egyesületek egymást között fizetnek, de a sportolónak joga van nemet mondani. Szerződés van a játék jogáról, ami lejár és akkor ingyen is elmehet, ha pl. haragszik a "rabszolga tartóra". Simán be lehetne árazni amúgy bárkit, akinek értékes a tudása, szerintem be is van pár okos ember, csak nem nyilvános az értékcsere. Szóval helyén kell kezelni ezt a "rabszolgatartós" hisztit!!!
Fantomsüni
2023. július 04. 07:03
Milyen fura, amikor a Liu fivérek leigazoltak Kínához az egész ország felhorkant, hogy hogy tehetnek ilyet. Hogy hagyhatják el magyar hazájukat és válthatnak zászlót mint köpönnyeget pedig minden tudásukat itt magyarországon szerezték meg. Anyaországuk támogatta öket és segítette öket karrierjükben. S mégis elmentek. Most meg egy focista piedesztára lett állítva mert sok pénzért megvették. Pénzért eladta a lábacskáit, ahelyett hogy egy magyar klubbot erösítene velük. Mi, nagy patrióták és hazaszeretök, akik teljes tüdöböl lelkesítjük a hazai színekben fellépö sportolóinkat, s még véletlenül sem szuroklunk a más nemzet szülötte ellenfeleiknek, most mégis sokan közülünk tapsikál örömében meg gratulál ahhoz, hogy egy kiváló magyar sportoló hagyta magát megvenni sok sok delláért. Ehhez most komyolan gratuláljak?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!