Sosem láttam művészeti szempontból értelmét az irodalmi díjaknak. A regényeket, verseket, drámákat díjakkal nem lehet megmázsálni. A díjazás aktusa mindig közéleti aktus, egy-egy alkotót, alkotást, életművet emel a köz figyelmébe, a kultúrpolitikai piedesztáljára.
Ez nem jelenti az esztétikai minőség megítélését,
szerencsés helyzet, ha a díjazás egybeesik a kritika és a műértő közönség értékítéletével.
Jó példa erre a hányatott sorsú Baumgarten-díj. A Baumgarten Ferenc Ferdinánd által alapított irodalmi elismerés, melynek kuratóriumát Babits elnökölte, 1936-ban József Attilát húzta ki a díjazottak sorából (és érdemesítette az alacsonyabb fokozatú jutalomra csak), ugyanis a költő épp akkor Babitsnak ajánlotta új költeményét. A kuratórium pedig el kívánta kerülni a a befolyásoltság látszatát is, így sebtiben visszalépett.
Ugyaneme díjat pár évvel korábban Wass Albert kapta meg, debütáló regényének, a Farkasveremnek kiváló társadalomábrázolásáért, amit viszont a „hivatalos” irodalmi közmegítélés hajlamos elfeledni. Szóval irodalmi díjakat adni és kapni akarva-akaratlanul is kultúrpolitikai gesztus, ahogy azokra emlékezni, azoknak esztétikai jelentőséget tulajdonítani is.
Ezért is érthetetlen Radnóti Sándor balliberális irodalomtörténész és esztéta enyhén önérzetes kifakadása Orbán János Dénes Kossuth-díja kapcsán.
Radnóti leplezetlen álnaivitással kifogásolja a díj odaítélését,
és oda ragadtatja magát, hogy kijelenti, vagy 150 alkotót tud, akik jobban megérdemelnék a díjat. Okfejtését jobban elolvasva nem is oly érthetetlen a felháborodás: hiszen a sértettség épp abból fakad, amit kritizál a díjazásban Radnóti. A világnézetet, a politikai attitűdöt kéri számon Orbán János Dénesen, és épp az fáj a leginkább számára, hogy deklaráltan nem baloldali világnézetű alkotó kapta a kitüntetést.
Mindez semmit sem mond természetesen Orbán János Dénes irodalmi teljesítményéről, amiről magam sem kívánok állást foglalni. Radnóti fáradt eszmefuttatása csupán arról árulkodik, hogy a képtelen elválasztani a politikai affinitást a poétikai minőségtől. A sebzettség oka, hogy az irodalmi díjak osztogatásának,
a kultúrpolitika alakításának lehetőségéből a poszt-SZDSZ-i értelmiség kint rekedt.
Hasonló sértett felfakadást ugyanis 2002 és 2010 között például nem lehetett tőle olvasni. Wass Albert és Csurka kapcsán kritikáját viszont igen, ami minőségében nem különbözött attól, ahogy a balliberális megmondók a NAT-nak rontottak.