A bűnszervezeteket csak teljes állami fellépéssel lehet visszaszorítani – tanulságok a mexikói drogellenes háborúból

„Mexikó 2006 után olyan spirálba került, amely világosan megmutatta: ahol az állam akár csak egy pillanatra is meginog, ott a bűnszervezetek azonnal átveszik az uralmat. A drogkartellek fragmentálódása, a fegyveres konfliktusok eldurvulása, a rekordmagas gyilkossági ráták és a civil áldozatok számának robbanása mind arra figyelmeztetnek, hogy a félmegoldások nem működnek. A katonai fellépés önmagában nem elég, de az állami visszavonulás egyenesen katasztrofális lenne: a tanulmány adatai szerint a kartellek minden, a hatóság által meggyengített rivális helyére azonnal betörnek, és a hatalmi vákuumot brutális erőszakkal töltik ki. A zéró tolerancia, a teljesen összehangolt, központosított és következetes állami fellépés nem opció: az egyedüli reális stratégia a szervezett bűnözés visszaszorítására.

A drogkartellek erősödésének okai – amikor az állam gyenge, a bűnszervezetek erősek

A tanulmány világosan bemutatja, hogy a mexikói erőszakhullám valódi oka nem egyszerűen a katonai beavatkozás, hanem az a tény, hogy az állam évtizedeken keresztül képtelen volt monopolizálni a legitim erőszak használatát. A kartellek számára a poppyt termesztő vidékek, az olajvezetékek, a drogkereskedelmi útvonalak és a stratégiai városok olyan »erőforrások«, amelyekért folyamatosan versengenek. Amikor a hadsereg fellép egy helyen, az csupán átrendezi a hatalmi viszonyokat, de a központi, tartós kontroll hiánya miatt azonnal újabb csoportok jelennek meg, hogy átvegyék a felszabaduló területet.

A kutatás szerint egy SEDENA-részvételű katonai beavatkozás 19%-kal növeli a fiatal férfiak körében mért gyilkossági rátát , de amikor a modell figyelembe veszi a kartellek számát és az erőforrásokért folyó versenyt, ez az érték 8% körülire csökken. Ez azt bizonyítja, hogy a katonai jelenlét önmagában nem okozza az erőszakot – a kartellek versengése okozza, és a hadsereg éppen hogy csak reagál erre.

A zéró tolerancia szükségessége: minden rés a pajzson újabb erőszakot szül

A tanulmány alapján a legfontosabb tanulság: ahol az állam nem abszolút, következetes és minden szinten erős, ott a bűnszervezetek teret nyernek.

Néhány kulcsfontosságú tényező:
A kartellek száma közvetlenül növeli a gyilkosságokat – minden egyes plusz szervezet újabb konfliktusforrást jelent.
A poppy-termesztő régiókban akár 6,6%-kal magasabb a gyilkossági ráta a szezonális verseny miatt
Az olajvezetékekkel rendelkező településeken 3,1%-kal nő az erőszak, mert a bűnszervezetek számára értékes zsákmányt jelentenek

A tanulmány szerint az erőszak mögött alapvetően a kartellek közötti háború áll – és ezt csak akkor lehet megfékezni, ha az állam minden szinten egyszerre, összehangoltan lép fel. A félkatonai, félig civil megoldások, mint a Nemzeti Gárda, nem tudták stabilizálni a helyzetet, és továbbra is tömeges emberi jogi visszaélések történnek.

A zéró tolerancia szükségessége: minden rés a pajzson újabb erőszakot szül

A »puha«, tárgyalásos vagy decentralizált drogpolitikai megközelítések – különösen a kartellekkel szemben – Mexikóban látványosan megbuktak. Ennek oka, hogy a bűnszervezetek extrém mértékű nyeresége miatt nincs valódi motivációjuk a békére: a fekete piac olyan hatalmas profitot termel, hogy az állam legkisebb visszavonulása is azonnal újabb területfoglaló háborút indít. Emellett a kartellek folyamatos fragmentációja robbanásszerű erőszakot eredményez, hiszen egy-egy vezető kiiktatásakor rendszerint több, egymással versengő frakció jön létre, amelyek a fennmaradásért és a dominanciáért újabb fegyveres konfliktusokba sodródnak. A helyzetet tovább rontja, hogy a helyi politikai váltások megingatják az állami koherenciát: a párt alternációja, a gyenge koordináció és a helyi hatóságok védtelensége miatt számos település gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá válik a szervezett bűnözésnek. Mindezek összeadódva világosan megmutatják, hogy ahol nincs következetes és szigorú zéró tolerancia, ott a bűnszervezetek diktálnak, és az állam elveszíti a kontrollt.

Miért mond csődöt a »puha«, kompromisszumos megközelítés?

Az úgynevezett »puha«, tárgyalásos vagy decentralizált drogpolitikai megoldások – különösen a kartellekkel szemben – Mexikóban látványosan kudarcot vallottak, mert a bűnszervezetek extrém mértékű profitszerzési lehetőségei miatt valójában semmi nem ösztönzi őket a békére: a fekete piac hatalmas bevételei minden állami visszavonulást újabb területfoglaló háborúvá alakítanak. A kartellek fragmentációja tovább fokozza ezt a dinamikát, hiszen egy-egy vezető kiiktatásakor rendszerint több, egymással versengő frakció jelenik meg, amelyek a dominancia megszerzéséért még brutálisabb erőszakot alkalmaznak. A helyi politikai váltások pedig tovább gyengítik az állam koherenciáját: a párt alternációja, a koordináció hiánya és a gyenge önkormányzati struktúrák miatt számos település gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá válik a szervezett bűnözésnek. Mindezek együtt egyértelműen azt mutatják, hogy ahol a zéró tolerancia hiányzik, ott a bűnszervezetek veszik át az irányítást.

A zéró tolerancián alapuló állami stratégia csak akkor lehet hatékony, ha minden eleme egységes és következetes módon érvényesül. Ennek alapja egy olyan országos bűnüldözési doktrína, amely nem engedi meg a helyi politikai alkukat vagy az eltérő jogérvényesítési gyakorlatokat, mert ezek a bűnszervezetek számára azonnali belépési pontot jelentenek. A kartellek pénzügyi bázisának felszámolása szintén nélkülözhetetlen: az olajlopás, az emberrablás, a nemesfém-kitermelés és a kiterjedt drogkereskedelmi útvonalak mind olyan bevételi források, amelyeket az államnak célzottan és könyörtelen következetességgel kell felszámolnia. Ehhez elengedhetetlen a bűnszervezetek közötti verseny »befagyasztása« is, amely gyakorlatban teljes területzárást, átlátható ellenőrzést és olyan műveleti rendszert jelent, ahol a kartellek nem tudnak területekkel vagy útvonalakkal kereskedni. Mindezt csak akkor lehet megvalósítani, ha a katonai és civil rendvédelmi szervek integráltan, rivalizálás nélkül, egyetlen központi irányítás alatt működnek, hiszen a párhuzamos struktúrák csak növelik a korrupció és a koordinációs hibák lehetőségét. A korrupcióval szembeni abszolút zéró tolerancia pedig az egész rendszer sarokköve, különösen a helyi önkormányzatok, a rendőrkapitányságok és a vámhatóságok esetében, hiszen a kartellek gyakran éppen ezeken a pontokon vásárolják meg az állam működésének kulcsfontosságú elemeit.

A tanulmány is hangsúlyozza, hogy a félmegoldások többet ártanak, mint használnak: a katonai fellépés csak akkor válhat valóban eredményessé, ha azt teljes, minden szinten összehangolt állami stratégia kíséri.

Mexikó figyelmeztetés – a szervezett bűnözés elleni harcban nincs középút

Mexikó példája világosan mutatja, hogy a szervezett bűnözéssel szemben nem létezhet félmegoldás: a kartellek az állam minden gyengeségét, visszalépését és koordinációs hibáját azonnal kihasználják. Ha a hatalom gyakorlása nem teljes körű és következetes, a bűnszervezetek egy pillanat alatt átveszik az irányítást, és ezt mindig a társadalom fizeti meg emberéletekben. A mexikói tapasztalatok alapján az egyetlen következtetés az, hogy a zéró tolerancia nem egyszerűen egy szigorúbb megközelítés, hanem maga a túlélés feltétele: az állam vagy minden erejével jelen van, vagy valójában nincs jelen egyáltalán.”

Nyitókép: Pedro PARDO / AFP

***