Jön a „szokatlan szabadság” – most 90 nap alatt új emberré lehet válni!

Szokatlan szabadság – ezt ígéri és erre hív egy különleges, most induló és húsvétig tartó lelkigyakorlat, amit kifejezetten férfiak számára dolgoztak ki. Az Exodus90 az Egyesült Államokból indult kezdeményezés, hazánkban négy éve aratott nagy sikert és azóta is évről évre több tízezer férfi vág neki az imával, aszkézissel és férfiközösséggel szegélyezett útnak, amely végén valóban szabadság vár rá. De ne rohanjunk ennyire előre…

Akik közelebbről figyelik a keresztény-katolikus hitélet itthoni alakulását, egyöntetűen arról beszélnek, hogy

Az Istennel szoros(abb) kapcsolatot keresők egymás után ismerik fel, hogy a koncentrált, akár fizikai elvonulással is járó rövidebb-hosszabb időszakok valóban mély megújulást eredményezhetnek a lelki életben és sokan találkoznak ezeken keresztül Istennel, akiről korábban sokat hallottak, de a maga valódiságában még nem tapasztalták meg saját életükben. Miközben a keresztény közösségek az elmúlt évtizedekben számszerűen egyre inkább fogyatkoznak (a trend a legfrissebb kutatások alapján épp fordulóban van a legújabb generációk körében), a hit megélésének hétköznapi szintjei sok személy és közösség életében éppen ezekben az években jelentősen elmélyülnek. Vannak, akik még óvatosan ugyan, de már egyenesen ébredési folyamatról beszélnek, mások arra figyelmeztetnek, hogy a népegyházi berendezkedés elkényelmesítette az öreg kontinens keresztény közösségeit, mégis, érdemes észben tartanunk, hogy

A lelkigyakorlatok között is figyelemre méltó kezdeményezés az Exodus90. Bár a legtöbb lelkigyakorlattól eltérően ez nem jár fizikai elvonulással, annál hosszabb: a nevében szereplő szám arra utal, hogy kilencven napon keresztül hív egy radikális evangéliumi életre és (többek között) húsvét misztériumának sokkal mélyebb megélésére készít fel. Éppen ezért az idei etap január 5-én veszi kezdetét, hogy az április-én esedékes húsvétvasárnapra jó esetben új emberré formálja a résztvevőket. Mindehhez klasszikus, de a sok esetben elkényelmesedett, a világ hívságaira nyitott nyugati kereszténység eszköztárában sajnálatosan megkopott eszközöket használ fel:

Utóbbiak próbára teszik az embert, a lelkigyakorlatozók ugyanis vállalják, hogy 90 napig egyáltalán nem fogyasztanak édességet, alkoholos és cukrozott italokat, hetente kétszer szigorú böjti napot tartanak (azaz nem fogyasztanak húst és csak egyszer laknak jól), a hét többi napján is csak naponta háromszor étkeznek, kizárólag munkavégzésre és hivatalos ügyek intézésére használják a számítógépet és okoseszközeiket, csak olyan zenét hallgatnak, ami lelküket és figyelmüket Istenre irányítja,

A program eközben a Kivonulás Könyvén és az evangéliumokon vezeti keresztül őket (innen a lelkigyakorlat neve) minden napra elmélkedéseket is kínálva az olvasott szentírási szakasz mellé, magyarázva és elmélyítve azokat. 

Mindez jól kidolgozott módszer, eredménye pedig az, hogy miként a választott nép megmenekült a fáraó rabigájától s végül eljutott az Ígéret Földjére, úgy a lelkigyakorlatozó is eljuthat a szolgaság házából a Krisztus által megígért szabadságra. Minden évben százak hagynak fel addig leküzdhetetlennek tűnő függőségeikkel; teszik le a cigit, hagyják el az alkoholt, hagynak fel a pornográfia fogyasztásával.

Középpontban az Isten

Az Exodus90 lényege férfivá válni – mondja a Mandinernek Tiboldi Ákos. Az Exodus magyarországi koordinátora szerint a fiatal generációk ezt már nem tanulták, nem tudják, milyen felelősséget vállalni a tetteikért, milyen mintaként a család élén állni, vagy éppen felkészülni a családi életre, ráadásul mindennek a középpontjába Istent helyezni. Erre ad választ az Exodus90, ami valójában egy életmód kialakítása, ami nem 90 napra szól, de annak során formálódik ki és erősödik meg. A lényeg azonban ez után jön, hogy mindazt, amit ezen időszak alatt a résztvevők megismertek, később átültessék a hétköznapokba.

A koordinátor rávilágít: mindaz, ami a lelkigyakorlatot képezi, gyakorlatilag nem más, mint a katolikus hagyomány maga. Úgy látja, eljött az ideje, hogy megerősítsük a hagyományokat. Mint mondja, nem szabad a személyesen megélt istenélményt elválasztani az egyház hagyományától, sőt, azzal mindig össze kell kötni. Ezért fontos része a lelkigyakorlatnak a szentségimádás, de buzdítanak a rózsafüzérre, a litániák és a zsolozsma imádkozására is. A napi egy órás imaidőben pedig mindez személyessé is válik a résztvevők számára. A hagyományról gondolkodva Tiboldi Ákos hozzáteszi:

Az Egyház szép!

Gondolatsorához hozzáfűzi: ez attól függetlenül így van, hogy épp milyen állapotban is van az egyház. Sőt, ne felejtsük el, hogy az egyház mi magunk vagyunk, azaz éppen mi tesszük olyanná, amilyen. Azzal kapcsolatban, hogy sokan csak kritizálni tudják az egyházat (akár annak formális tagjaként is), Tiboldi Ákos azt mondja, természetesen jogunk van felfedni a saját családunk hibáit, de érdemes minden esetben szem előtt tartani, hogy belülről beszélek, azaz felelősségem van, a hibákon én magam változtathatok. Az Exodus90 azonban megismerteti az egyház szépségét, azt a kimeríthetetlen lelki kincsestárat, amivel Isten kegyelméből rendelkezik.

Ha már itt tartunk, arról kérdezem az önkéntes szolgálatot vállaló koordinátort, számára miben ragadható meg az Egyház szépsége. Válaszában úgy fogalmaz,

Noé történetére és Isten özönvíz után neki tett ígéretére utalva úgy fogalmazza meg az egyházat mint szövetség Isten és ember között, aminek részeként Isten azt mondja, hogy gyarlóságaink ellenére nem küzd velünk, hanem szeretetével átölel. 

A kor kihívásai ellenére is kegyelmi időszakot élünk

Visszatérve a férfiasság és a lelkigyakorlat viszonyára, Tiboldi Ákos úgy látja, a férfiasság mai helyzete súlyos válságtüneteket mutat. E válság nem elszigetelt jelenség: miközben mindkét nem identitásbeli bizonytalanságával küzdünk, tartós szereptévesztésekben élünk. Ennek egyik következménye a család meggyengülése, amelynek társadalmi és strukturális veszélyeire már XIII. Leó pápa is rámutatott a Rerum Novarum (1891) enciklikában az ipari forradalom kapcsán. Nekünk azonban a mostani, zavarodott a történelmi kontextusban kell megtalálnunk az Isten által ránk rótt szerep lényegét:

Értékelése szerint Szent Benedek reguláját kitűnően adaptálhatjuk szerzetesi közösségen kívül a családra is, azaz az elöljáró legyen igazságos, de szigorú, ugyanakkor szeretet- és felelősségteljes, ennek a mikéntjét pedig újra meg kell tanulnunk. 

Arra a gyakori felvetésre, miszerint nehezen fér bele egy családos, dolgozó ember napjába a lelkigyakorlat követelményeinek kitartó teljesítése, Tiboldi Ákos szerint valójában könnyű a válasz. „Egyszerűen rendbe kell tennem a napirendemet. Nem lehet olyan exodusos vállalás, ami a család elé helyezkedik, az Exodus prioritásrendjében előkelő helyen van a család. De ha lemondok a képernyőidőről és fegyelmezett életet élek, máris belefér a napi egy óra ima és a heti háromszor fél óra sport, ami egyébként lehet egy jó séta is a gyerekekkel, a családdal.

A koordinátor úgy látja, hogy ma kegyelmi időszakot élünk: egyszerre több értékes kezdeményezés is zajlik a magyar egyházban a lelki élet elmélyítésére. Az Exodus szervező csapata különösen fontosnak tartja a Szentírás rendszeres, strukturált olvasását, ezért nagyra értékeli a Biblia egy év alatt kezdeményezést, kiváltképp Fábry Kornél püspök közreműködésével. A két kezdeményezés lelkisége és célkitűzéseik jól kiegészítik egymást.

Az elmúlt években számos kegyelmi ajándékot tapasztaltak meg a lelkigyakorlat résztvevői, a fát pedig, mint tudjuk, gyümölcseiről lehet megítélni. A magyarországi szervezés egyébként önkéntes munkára épül, sem a fordítók, sem a koordinátorok nem kapnak fizetést a szolgálatukért. Ez lehetővé teszi, hogy az Exodus90 amerikai szervezete a befolyó összegeket teljes egészében visszaforgassa az evangelizációs küldetésébe, különösen a kommunikációs és missziós tevékenységekbe: evangelizációs és marketingfeladatokba, nyomdai anyagok előállításába, valamint a honlap és a közösségimédia-felületek működtetésébe – emeli ki Tiboldi Ákos.

***