„A szívünkben van egy trón – időnként önmagunkat ültetjük oda, vagy a sikert, a vágyainkat, más földi dolgokat” – Justin Prigge atya a Mandinernek

Idén 100 éves Krisztus Király ünnepe, ami viszonylag fiatalnak számít az egyházi ünnepek között. Mi indokolta annak idején, hogy az egyház bevezette ezt az ünnepet?

XI. Piusz pápa 1925-ben írta meg a Quas primas kezdetű enciklikát, amelyben bevezette Krisztus Király ünnepét. Az első világháború után a világ sebzett volt, mindenki a békét kereste. A pápa már akkor felismerte azokat az ideológiákat, amelyekből később a totalitárius rendszerek kinőttek. Az emberek próbáltak békére és biztonságra találni Isten nélkül, különféle földi rendszerekben. Ő pedig arra hívta a hívőket, hogy a békét Krisztusnál keressék: ha elfogadjuk az Ő szeretetét és uralmát, akkor találjuk meg az igazi békét.

A modern ember gyakran individualizált „saját királyságot” akar létrehozni. Talán ezért is futunk bele időről időre totalitárius diktatúrákba. Mit üzenhet e tekintetben Krisztus királysága?

Először is fontos látni, hogy Krisztus királysága nem politikai vagy földi hatalom, hanem belső valóság. Krisztus uralmát elfogadni annyit jelent, hogy a szívünkben születik meg a béke – az a béke, amely megszabadít a bűn rabságától. 

A modern ember gyakran keresi a békét saját maga építette „országokban”: technológiában, haladásban, sikerekben, pénzben. De ezek sosem adnak tartós békét. Az igazi békét csak Krisztus adhatja meg: amikor elfogadjuk szeretetét, igazságát és békéjét.

Tehát Krisztus királysága bennünk kezdődik?

Igen. Gyakran fogalmazok úgy a prédikációimban, hogy „a szívünkben van egy trón”. És valaki vagy valami mindig ül rajta. Időnként önmagunkat ültetjük oda, vagy a sikert, a vágyainkat, más földi dolgokat. De a tapasztalat azt mutatja, hogy amíg nem Krisztus ül azon a trónon, addig nincs harmónia az életünkben. Ha Ő kerül a középpontba, akkor minden a helyére rendeződik, és megtapasztaljuk az igazi békét. „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” Ez egy belső folyamat, de idővel az életünkben is meglátszik, sőt a társadalmat is átformálhatja: igazságosabbá, békésebbé, szeretetteljesebbé teheti. Persze a bűn és az emberi gyarlóság miatt ez a teljesség majd csak a világ végén válik valóra, amikor Krisztus győzedelmes Királyként visszatér. 

Már itt a földön törekednünk kell arra, hogy Isten országa megvalósuljon, és nem csupán „távoli mennyországként” kell rá gondolnunk?

Pontosan. Amikor a Miatyánkban azt imádkozzuk: „jöjjön el a Te országod”, az nemcsak a világ végére vonatkozik. Természetesen reméljük Krisztus dicsőséges eljövetelét, amikor minden végleg helyreáll. De addig sem passzívan várunk, hanem együttműködünk a kegyelmével, hogy országa növekedjen a szívünkben, életünkben és a világban. Képzeljük csak el, milyen békét tapasztalnánk saját szívünkben, családjainkban és a világban, ha valóban az Ő Királyságának törvénye szerint élnénk: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!”

Ha jól tudom, korábban Krisztus Király ünnepe máskor volt, nem a liturgikus évet lezáró napon.

Igen, nagyon érdekes, hogy XI. Piusz eredetileg október utolsó vasárnapjára tette az ünnepet, Mindenszentek elé. Ennek a szimbolikája egészen mély, hiszen a szentek élete megmutatja, milyen az, amikor valaki elfogadja Krisztus uralmát. VI. Pál pápa később helyezte át az ünnepet az egyházi év végére, ezzel erősebb eszkatologikus hangsúlyt adva: Krisztus a történelem Ura, aki a végén dicsőségben tér vissza.

Hogyan segíti Krisztus Király vasárnapja az adventre való ráhangolódást?

Segít emlékezni arra, hogy a karácsonyra készülve nem csupán a betlehemi gyermeket várjuk, aki alázatban jön el, hanem azt a Királyt is, aki szeretettel uralkodik. Ő úgy király, hogy szolgál: „az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”. 

Olyan király, aki trónjául nem arannyal és drágakövekkel ékesített trónt választott, hanem a keresztet. Ő az alázatos és szerető Király, aki bármit megtesz, hogy közelebb vonjon magához bennünket, és a kereszten lévő trónjáról hódítja meg a világot és a szívünket önzetlen szeretetével. Krisztus meghív, de nem kényszerít senkit. Aki belép az Ő országába, megtapasztalja az igazi örömöt és békét – belül és kívül is.

Ön missziós szolgálatot teljesít Magyarországon. Mi az Önök közösségének sajátos küldetése?

A Regnum Christi lelki családhoz tartozom, amely egy nemzetközi apostoli mozgalom, és amelynek fő ünnepe Krisztus Király vasárnapja. Jelmondatunk: „Krisztus a mi királyunk, jöjjön el a Te országod!”, kifejezi azt a vágyunkat, hogy az Ő országa nyilvánuljon meg az emberek szívében és a társadalomban. A küldetésünk az, hogy jelenvalóvá tegyük Isten országát a földön, és apostolokat neveljünk. Segítünk az embereknek találkozni Krisztussal és megtapasztalni az Ő szeretetét. Válaszként erre a szeretetre támogatjuk őket abban, hogy felfedezzék Istentől kapott talentumaikat, és kibontakoztassák azokat az egyház és mások szolgálatára. 

Mondják, hogy Európa egy része ismét missziós terület lett. Mit tapasztal ebből Magyarországon?

Én inkább úgy látom, hogy ma már szinte az egész világ missziós terület. De az igaz, hogy éppen azok az országok állnak különleges kihívás előtt, amelyek hagyományosan keresztények voltak. A mai misszió lényege, hogy az emberek újra felfedezzék a hit örömét. Ne csak kulturális vagy hagyományos kötelességként éljék meg a vallást – hogy „vasárnap templomba megyünk, mert így szoktuk” –, hanem személyes találkozásként Jézussal. Sokan félnek attól, hogy ha átadják az életüket Krisztusnak, elveszítenek valami szépet. Pedig ez éppen fordítva van. Ő egy jóságos és irgalmas Király, aki jó Pásztor is egyben. 

***

(Nyitókép: Christus Pantocrator a cefalùi székesegyház apszisában, részlet / Mandiner)