Azok figyelmébe, akik szerint most rossz…

„De az összevetés későbbi koroknak sem hoz dicsőséget. Én 1994-ben, kezdő tanárként bruttó huszonnégy-, nettó tizennyolcezer forintot kerestem. Adókedvezmény nem volt. Feleségem egyetemre járt, Bokrosék frissen be is hozták a tandíjat, ki is fizettünk előre három hónapot. Ezt később az Alkotmánybíróság, úgy emlékszem, eltörölte, de vissza persze nem kaptuk. Egy liter tej 40-50, egy kiló hús 400-500 forint körül volt. Liszt nagyjából 50, cukor 100, tojás 10-12, déligyümölcsök 150 körül, BKV-jegy 20-30, benzin talán 100, mikrohullámú sütő 15.000, televízió 20-25.000. Az árak tehát hol 4-5, de legrosszabb esetben is tízszeresükre nőttek. Vagyis olyan, mintha ma 180 ezret keresne egy kezdő tanár. Valójában 430 ezer körül van.

Valamiért az a divat minálunk, hogy minden generáció szeret panaszkodni, és a maga sorsát látja a legnyomorúbbnak. De bőven elég egy kis háború – erre nagy igény van a nyafogók körében – és rögvest kiderül, mi is az a nélkülözés.

Én mint történelemtanár arra kérem tisztelettel a jövőnkkel játszadozókat, hogy nekem ne kelljen kipróbálnom, amit tanulmányaim során már elsajátítottam. A többiek, ha annyira odavannak érte, hát keressenek maguknak valami rezervátumot, és játsszák ott le a háborúsdijukat.

Én elhiszem, hogy mindennél van jobb. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az esztelen elégedetlenség inkább nyomorba dönt.”

Nyitókép: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán