Az amerikai különleges erők sebészi pontossággal emelték ki a diktátor drogbárót Caracasból.
Hónapokig tartó előkészítés után, alig két és fél óra alatt zajlott le az a nagyszabású amerikai katonai művelet, amelynek végén Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét elfogták, majd az Egyesült Államokba szállították. A Guardian részletes elemzései szerint a hadművelet a modern amerikai katonai doktrína teljes arzenálját felvonultatta: légi fölény, precíziós csapások, különleges erők, mélységi hírszerzési műveletek és pszichológiai hadviselés egyszerre jelentek meg az akcióban.
Az akció január 3-án, helyi idő szerint hajnali 2 óra előtt kezdődött. Caracas lakóit robbanások, légvédelmi szirénák és égő katonai létesítmények fénye verte fel a legszebb álmukból. Az amerikai hadsereg rakétacsapásokkal bénította meg a hadsereg főváros körüli infrastruktúráját:
támadtak, köztük a stratégiai jelentőségű La Carlota repülőteret és a Fuerte Tiuna katonai komplexumot, amelyet régóta Maduro egyik tartózkodási helyeként tartottak számon.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elit egységek egy, a venezuelai elnöki rezidenciáról készült másolatban gyakoroltak, hasonlóan, mint az Oszama bin Láden elleni akció előtt.
A Guardian szerint a támadás a 2003-as iraki hadjárat képeit idézte: a repülőgépeket nem lehetett látni, de a hangjuk betöltötte az eget, miközben a város fölött sorozatos robbanások villantak fel.
Az Absolute Resolve (Teljes eltökéltség) névre keresztelt hadművelet kulcsa a hosszú hírszerzési előkészítés volt.
Az amerikai titkosszolgálatok – mindenekelőtt a CIA – hónapokon át térképezték fel Maduro „életmintázatát”:
Maduro a veszélyt érzékelve folyamatosan váltogatta éjszakai tartózkodási helyeit, és egyre inkább kubai testőrökre és elhárításra támaszkodott, ám ez sem bizonyult elégnek.
A döntő információ január 2-án este érkezett az amerikaiakhoz:
Maduro Caracas déli részén, Venezuela legnagyobb és legfontosabb katonai létesítményében, a Fuerte Tiuna egyik erősen védett objektumában tartózkodott.
Ezt követően Donald Trump 22:46-kor (keleti parti idő szerint) kiadta a végső parancsot a művelet megkezdésére.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elnök megerősítette a katonai támadást.
Az amerikai hadsereg legalább 150 repülőgépet vetett be az akció során.
Az elavult venezuelai légvédelmet – a már az izraeli–iráni háborúban is teljesen hatástalannak bizonyuló, orosz gyártmányú SZ-300 és a '70-es évekből itt maradt szovjet gyártmányú 9K37 Buk rendszereket – Tomahawk cirkálórakétákkal és HARM radarelhárító fegyverekkel iktatták ki. A légi fölény megszerzése után F-35-ös vadászgépek csapást mértek az állomáshelyeiken tétlenül várakozó venezuelai repülőkre.
Ezzel párhuzamosan különleges helikopterek – módosított Black Hawk és Chinook típusok – alacsonyan, a tenger fölött repülve közelítették meg Caracast, kihasználva a domborzat adta radarárnyékot. A Guardian által idézett katonai vezetők szerint a meglepetés teljes volt:
a helikoptereket nem sikerült lelőni a védőknek, noha egy gép megsérült.
Hajnali 2:01-kor a Delta Force egységei leszálltak Maduro tartózkodási helyén. A komplexumról korábban élethű másolatot építettek az Egyesült Államokban, így az amerikai katonák pontosan ismerték az épület szerkezetét. Az elit alakulat behatoló egységét lángvágóval is felszerelték, amellyel a biztonsági acélajtókon is gond nélkül átjutottak.
A kialakult rövid tűzharcban több, Maduróhoz hű testőr is életét vesztette. A venezuelai védelmi minisztérium szerint országosan legalább 40 halálos áldozata volt az összecsapásoknak. Amerikai részről nem volt veszteség.
Maduro egy páncélozott biztonsági szobába próbált menekülni, de nem volt ideje bezárkózni:
a kommandósok szó szerint rázúdultak, mielőtt bezárhatta volna az ajtót.
Trump később úgy fogalmazott:
Olyan gyorsan rohanták meg, hogy esélye sem volt.”
Ezt is ajánljuk a témában
Harminckét kubai „harcos” esett el az amerikai kommandósokkal vívott tűzharcban, miközben a venezuelai diktátort próbálták menteni. A kubaiak titkos küldetésen voltak az országban, de az áldozatuk hiábavaló volt: Maduro már egy brooklyni börtöncellában várja, hogy bíróság elé állítsák.
Madurót és feleségét helikopterrel vitték ki az országból, majd a Karib-tengeren várakozó USS Iwo Jima hadihajóra szállították. Innen amerikai ellenőrzés alatt az Egyesült Államokba vitték, ahol – az igazságügyi miniszter közlése szerint – nemzetközi kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos vádak várják őket szövetségi bíróság előtt.
A hadművelet 4:29-kor zárult le:
alig két és fél órával azután, hogy az első rakéták becsapódtak Caracas környékén.
Katonai értelemben az akció tankönyvi pontosságú siker volt. Politikai értelemben azonban – a Guardian által idézett elemzők szerint – korántsem biztos, hogy Venezuela ezzel demokratikus irányba fordul. Bár Maduro eltűnt a színről, a rendszer kulcsszereplői továbbra is pozícióban vannak, és az ország jövője minden eddiginél bizonytalanabb.
Az viszont már most világos: az Egyesült Államok példátlan nyíltsággal és erővel avatkozott be, és a caracasi éjszaka örökre bevonul a modern katonai műveletek történetébe.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikaiak megmutatták, nem tűrik, ha megsértik a befolyási övezeteiket. De miért éppen Venezuela? És kik azok a „narkókommunisták”? Farkas Vajk elemző írása.
***
Fotó: X
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
A brüsszeli út Ukrajnának adott és szétlopott uniós milliárdokkal, migrációs paktummal, és az új magyar szatellit párttal van kikövezve a kormányfő szerint.
Az amerikai elnök leszögezte, hogy ő maga fogja ellenőrizni a bevételeket.
Kína az elmúlt évtizedben Venezuela legfőbb vásárlója volt.
Sebastian Hille kormányszóvivő berlini sajtótájékoztatón közölte: a fenyegetést „tudomásul vették”.
A tanker elfogására vonatkozó tervek összefüggésben állnak Donald Trump Venezuelára kivetett szankcióival.
A jogilag kötelező érvényű biztonsági garanciákkal megtámogatott tervet az Egyesült Államok is támogatja.
Az őket elfogó katonák segítettek rajtuk.
Donald Trump amerikai elnök több lehetőséget is mérlegelt.
