Egyikük külön említette is Gubík Lászlót, a tömeg pedig megtapsolta. Egyébként mi is ott voltunk, nagyon sokféle ember volt kint, a zöm azért a hagyományos, ilyen ügyekben megmozduló jobboldali tüntető volt, de előkerültek olyanok is, akik szépen fogalmazva nem feltétlenül voltak mindig a külhoni magyarság szószólói. Mennyire látja őszintének az ő kiállásukat?
A Beneš-dekrétumok ügye nemzeti minimum. Annak idején, amikor az állampolgársági ügybe álltam bele, és fosztottak meg a szlovák állampolgárságomtól, ugyanilyen, párthovatartozástól független kiállást láttam Magyarországról, vagyis a kormánypártok: a Fidesz és a KDNP, valamint a Jobbik, az LMP és a szocialisták is szolidaritásukról biztosítottak, az egy kivétel a DK volt. Most ugyanezt látom, a DK-n és talán Jakab Péteréken kívül mindenki támogatását fejezte ki, ki erőteljesebben, ki kevésbé.
Hogy mennyire őszinte azoknak a kiállása, akik korábban nem tűntek nagy külhoni magyar-barátoknak, azt majd a jövő dönti el, és az, hogy más ügyekben is ilyen hangosak lesznek-e.
Azt tudjuk, hogy a polgári, nemzeti kormány tizenöt éve stratégiai partnerként támogat minket,
mint ahogy minden magyar nemzetrésszel és annak megválasztott pártjával teszi. Hogy a jelen helyzetben a kormány kiállása – a külügyminiszter, a miniszterelnök-helyettes, most utóbb a miniszterelnök politikai igazgatója, illetve maga a kormányfő részéről megfogalmazott, erős üzenetek mellett – végül milyen gyakorlati megvalósulásban manifesztálódik, abban lennének azért további reményeink (időközben Ursula von der Leyennek Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó levelet is írt ez ügyben – a szerk).