Ha a fiatal Szűz Máriát elmélyült tiktokozás közben próbálta volna megszólítani Gábriel arkangyal, tán máig is várhatnánk az igenjére

Van egynéhány dolog, amihez az átlagos XXI. századi európai ember nemigen ért – ilyen a klasszikus várakozás.

Akár megállóban áll, akár hivatalban vagy szakrendelőben ücsörög, akár vonattal suhan át a tájon, várva a megérkezést:

hiszen ha ehelyett színtisztán várakozna, még a végén kettesben maradna a saját gondolatvilágával, illetve urambocsá a Szentlélek sugallataival. Inkább elüti az időt egy macskás videóval, abból baj nem lehet.

Véli balgán.

Sok érdekességet rejt az ógörög nyelv, de az egyik, hogy megkülönböztet kétféle időt: egyrészt létezik a számunkra is alapértelmezett khronosz, a percek, órák, napok, évek sora, a határidőnaplóval vagy akár adventi naptárral is nyomon követhető, kronologikusan, horizontálisan múló idő – másrészt pedig a kairosz, az „alkalmas idő”, a kitüntetett pillanat;

Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” – olvassuk például Márk evangéliumában Jézus szavait, szép példájaként annak, hogy nem valamiféle Deus ex machináról van szó, hanem egy felkínált lehetőségről, egy buzdításról, amellyel az ember vagy él, vagy sem. Már ha egyáltalán meglátja és meghallja, hiszen ez az efféle alkalmas pillanatok megragadásának alapvető előfeltétele. Lásd még: „Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” – ha a fiatal Máriát elmélyült tiktokozás közben próbálta volna megszólítani Gábriel arkangyal, tán máig is várhatnánk az igenjére, megváltás és karácsonyok nélkül.

A távközlési cég felmérésében kinyilvánítja továbbá, hogy a karácsony alkalmas idő az evésre – 16 tételből álló listán kellett megjelölni, hogy melyek nélkülözhetetlenek az ünnep során, ezek közül a legtöbben a karácsonyi ételeket nevezték elengedhetetlen elemnek, míg a legkevesebben az adományozást és az önkénteskedést. Ezerből összesen kilencven ember állította, hogy a rongyos istállóba születő Jézus Krisztus ünnepléséhez szervesen hozzátartozik a jótékonykodás, tehát hogy mégiscsak illik megragadni az alkalmat és megajándékozni magát az ünnepeltet is, akiről tudjuk, hogy amit eggyel teszünk a legkisebbek közül, azt Vele tesszük. De erre legalább rákérdezett a felmérés, hiszen

Márpedig ahogy a nélkülözhetetlen bejgli sem az igazi, ha minél olcsóbban, készen próbálunk hozzájutni, ahelyett, hogy rászánnánk az időt és beletennénk mindent, amit csak kell, úgy a karácsony is mindaddig egy valódi ízek nélküli temus utánzat lesz, amíg kispórolódik előle az advent, a maga csöndes, nyitott szemű, nyitott fülű és nyitott lelkű várakozásával és éber odafigyelésével, az alkalmas pillanatok lehetőleg egyre ügyesebb észlelésével. Naná, hogy tökéletlen lesz a szeretet ünnepe, ha két héttel karácsony előtt még annyi figyelmesség sincs a polgárban, hogy videónézés közben elálljon a villamos ajtajából, amikor utastársai fel- és leszállnának.

ilyen szempontból toborzásra különösebb szükség nincsen; ezzel együtt fura, hogy egyáltalán nem hindu, sőt, esetleg kifejezetten kultúrkeresztény vagy éppenséggel ateista magyarok tömött sorokban jelentkeznek jógaelvonulásokra, viszont életükben nem próbálták ki, milyen egy Fekete István által is elbeszélt adventi hajnali mise, a sötét reggelek kis vasárnapokká tétele. Vagy legalább egy csöndes hajnali séta a templomig és vissza. Pedig lehet, hogy hangulatosabb lenne és igényes emberhez jobban is illenék, mint a kínálkozó lehetőséget elszalasztva decemberben is monoton Facebook-görgetéssel indítani minden egyes napot.

Nyíri Tamás professzor megfogalmazásában: amikor az ember elzárkózik a jelen elől, a megjelenő örökkévalót tagadja meg, miközben „énességének” „az volna a rendeltetése, hogy percről percre az örök jelenből éljen, hogy megnyíljék mindarra, aminek eljött az ideje”. „Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt [a kairoszt], mert rossz napok járnak” – intette Szent Pál az efezusiakat és int minket is, amennyiben belátjuk, hogy bölcsen élni érdemesebb, mint balgán és bambán. Milyen mázli, hogy míg a naptári idő megállíthatalanul múlik és az advent fele már el is telt, alkalmas pillanatok továbbra is kínálkoznak.

– bónuszként akkor nem is csak a karácsonyunk lehetne kitüntetett idő, hanem akár a leghidegebb, legridegebb hétköznap is.

***

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Kurucz Árpád)

***