A román állam bő száz éve dolgozik a magyar vonatkozású műemlékek megszerzésén és románosításán. A restitúcióról rég kiderült, hogy csak porhintés, s most új ötlettel álltak elő Románia legértékesebb, katolikus alapítású könyvtára, a Batthyáneum végleges bekebelezésére is.
December 6-a körül még midig nagy kérdés, hogy ki áll nyerésre: a szegényeket és gyermekeket gyámolító püspök vagy a mitikus lény, akit megannyi névvel illetnek a világ különböző országaiban.
A miniszterelnök szerint mi, magyarok, csak akkor maradhatunk meg, ha megéljük a kultúránkat és a hagyományainkat.
Ideje lenne ezeket elmesélni. A Büszke Magyarországot. Van mire.
A zászlófelvonás és tisztavatás után érdemes volt az égre nézni a Duna felett.
Biafra függetlenedése jelentősen átrajzolná az erőviszonyokat.
Az amerikai nagykövet úgy véli, a Pride „az emberi méltóságért folyó küzdelem egyik megnyilvánulása.”
El tudjuk-e táncolni a rendszerváltást? Képesek vagyunk belépni a térbe és az időbe? Fel tudjuk mutatni a szellem és az élet egységét, vagy végleg kihullunk a hagyomány világából?
Ki akar kölnivel locsolni, ha akad a közelben szódásszifon, vödör, vagy akár tűzoltó tömlő, esetleg egy hajó is rendelkezésre áll.
Az ószövetségi próféták szobraitól féltik a haladást német tudósok.
Ha nem változtatunk, csak idő kérdése, mikor veszik át a hatalmat a muszlimok a kontinensen.
A korszellem beteg, sötét és mérgezett, és ezt csak az nem tudatosítja magában, aki egészen hülye. Egészen hülyéből pedig nem kevés van, ezt el kell ismernünk. Győrffy Ákos írása.
Charles de Gaulle alma materében állítólag „szexista, homofób és tekintélyelvű” légkör uralkodik. A szülők, a diákok és a tanárok elégedettek, de a balosok nem hagyják annyiban a dolgot. Francesca Rivafinoli írása.
Mert ilyen, mert lojális, mert magyar. Tudja, hogy az ígéret szép szó.
Nem szabad megváltozunk, feladni hitünket, magyarságukat, családi értékeinket, józan eszünket.
„Főként a békéért imádkozva fogunk ünnepelni” – közölte egy helyi szerzetes.
