Angliában egy vidéki srác felmondott a helyi McDonald’sban, hogy a közösségi média legnagyobb népművelője váljon belőle – és sikerült neki

Egy hete nyitotta meg kapuit a világon egyedülálló jövőfesztiválunk, a Brain Bar. Már a tizenegyedik. Két nap alatt kétszáz előadó váltotta egymást a világ minden tájáról a szerte a Kárpát-medencéből Budapestre sereglő gimnazisták, egyetemisták, pedagógusok és más tanulni és inspirálódni vágyók tizenötezer fős közönsége előtt. A világnagyságnak számító vendégek és a hatalmas érdeklődés okán nem is lehet kérdés, hogy az eddigi legnagyszabásúbb Brain Bar volt az idei – akad azonban egy csendesebb ambíciónk is, ami az előkészületeket már önmagában szellemi kalanddá teszi. 

A nagy nevek és a visszhangos témák mellett minden évben súlyt fektetünk olyan különleges, ám jórészt ismeretlen gondolkodók meghívására is, akik értékrendje és világképe hiánypótló útravaló lehet a fiataloknak. 2025-ben nálunk fedte fel kilétét Matics Balázs, a civilizációk összeomlását kutató, kiemelkedő színvonalú The Honest Sorcerer (az őszinte varázsló) című angol nyelvű blog szerzője, velünk volt továbbá Vizi Andrei ifjú erdélyi filozófus, a The Sovereign Artist (a szuverén művész) című, a csendet, a szakralitást, a hagyományt és a szépséget hirdető online kiadvány alapítója is. Tavalyi nagy dobásunk pedig az angol Sheehan Quirke színpadra csábítása volt, akinek The Cultural Tutor (a kultúra­tanár) című, egyedülálló ismeretterjesztő oldalát milliók követik, és korábban sosem lépett élő közönség elé. A Brain Bar szimata márpedig nem csal – egy évre rá, hogy Quirke a Brain Baron járt, a legnagyobb angolszász kiadóháznál frissen megjelent könyve már a bestsellerlistákat ostromolja. E héten az ő kötetét ajánlom a Mandiner olvasóinak. 

Szerzőnk – főként korához képest – már-már zavarba ejtően művelt, excentrikus személyiség, aki mcdonald’sos állását hagyta ott azért, hogy minden idejét a klasszikus ideálok és teljesítmények, a jó ízlés és a kulturális tudatosság népszerűsítésére szentelje. Küldetése, hogy a közösségi médiát visszahódítsa az értékes tartalom számára, s hogy a mindennapokban magas kultúraként emlegetett művészetek, építészeti, filozófiai, irodalmi gondolatok és tettek a fiatalok számára is befogadhatók legyenek. Könyvében olyan kérdések mélyére vezeti az olvasót, mint hogy mit ábrázol valójában a Mona Lisa, miért ragaszkodunk máig a görög–római hagyományokhoz a politikában, milyen értelmezései vannak az emberi történelemnek, vagy éppen hogy mi köti össze az ősi mitológiát és a kortárs popkultúrát. Quirke vállaltan a saját identitását adó kultúra, azaz a Nyugat eszmei talapzatát meghatározó vívmányok újrabemutatására fókuszál. S bár a kötetben semmilyen felfedezés vagy forradalmi újdonság nincs, stílusa és gazdagsága nóvummá teszi. 

Szerzőnk szerint a kultúra tanulható: ahogy egy nyelvet megtanulhatunk, úgy a kultúra nyelvét is elsajátíthatjuk, ha van hozzá értelmezési keretünk, kellő figyelmünk és örök kíváncsiságunk. Annál inkább is, mert a kultúra maga is olyan, mint a nyelv: a művészetek, az építészet vagy az irodalom a „történelem nyelvtana” – érteni kell őket ahhoz, hogy az információt ne csak befogadjuk, hanem élménnyé és tudássá is váljon. 

Évtizedenként ha egy olyan minőségű kötet születik az általános műveltség összefoglalására, mint ez – az utolsó ide kívánkozó szerző talán Umberto Eco volt. Mindenkinek ajánlom Quirke művét, aki szívesen idézi fel és mélyíti tovább a legalapvetőbb ismereteit arról, hogy a mindennapokat uraló kulturális küzdelmekben pontosan mi is a tét. 

Sheehan Quirke: The Cultural Tutor – Forty-Nine Lessons You Wish You’d Learned at School. Penguin, 2025

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója 

Nyitókép: Brain Bar