Fény derült a honfoglalók eredetére, az is kiderült, miért maradhatott fenn a magyarság, de akad valaki, aki szerint a magyar állam nem létezett!

Az aranyérmes írás azt a magyar őstörténettel foglalkozó tanulmányt mutatja be részletesen, amelynek fókuszában egy nagy jelentőségű genetikai kutatás áll. Az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának Archeogenomikai Kutatóintézete (HTK AGI) szakemberei nemzetközi együttműködés keretében 120 ősi genomot – a teljes emberi örökítőanyagot – elemeztek a Nyugat-Szibéria és a Volga folyó között elterülő térségből; a rangos Cell folyóiratban is közölt összegző írás ennek menetét és végeredményeit ismerteti. 

A vizsgálatokkal sikerült Nyugat-Szibériába visszavezetni a honfoglaló magyarság egy részének genetikai történetét, egészen a Krisztus utáni első évszázadokra. A kutatók szerint az Urál keleti oldalán az ettől az időszaktól kimutatható karajakupovói típusú génállomány később az Urál nyugati felére is elterjedt, ahol Kr. u. 550 után már bizonyított a jelenléte. A genetika egy egységes, a hegység két oldalán élő, de egymással kapcsolatban álló populációt jelez, így feltételezhető, hogy a 6. század végére a korai magyarsághoz köthető népesség egy része megtelepült az Urál mindkét oldalán.

Az ezüstérmes Kovács Gergő Dorjpureviin Khatanbaatar mongol régésszel készített interjúja lett arról a Mongóliában feltárt óriási hun temetőről, amely a magyarok őseivel kapcsolatban is új adatokkal szolgálhat: „Az eredmények fontosak lesznek a mongolok, az európai hunok, a magyarok ősei, valamint a mai mongolok közötti genetikai kapcsolat és rokonság meghatározásában.” 

A régészek egyébként régóta feltételezték, hogy a Khangai-hegység nyugati és délnyugati részén kellett lenni egy előkelő hun temetkezési központnak. A hipotézis most beigazolódott, a Yamaan Us előkelő sírjai megfelelő kutatásokat követően várhatóan megerősítik majd ezt az elméletet. Eddig egyébként összesen kilenc hun temetőt fedeztek fel Mongóliában, a Yamaan Us a tizedik. A közeli helyekről körülbelül 400, a hun korhoz kapcsolódó sírt regisztráltak.

A bronzérmet egy ugyancsak a magyar őstörténetbe visszavezető írás szerezte meg, amelyben a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont szakemberei arról beszéltek, sikerült végre meghatározni a Kárpát-medence népvándorlás kori alapnépességét. Kutatásaik során feltárták a 8–11. századi Dunántúl népességének genetikai – genomi – változatosságát, az egészet beágyazva a Kárpát-medencéből eddig ismert 5–12. századi genetikai adatok közé. 

Mindehhez egy 2024-ben publikált, vadonatúja régészeti genetikai módszert is felhasználtak, aminek lényege, hogy egyező kromoszómaszakaszokat kerestek több mint 400, 5–12. századi egyénben páronként, majd az egyezésekből kapott hálózatokat elemezték.  Genetikai értelemben meghatározták a Kárpát-medence népvándorlás kori alapnépességét, amely mintázatában és kapcsolatrendszerében is változatos dinamikát mutatott. 

A tanulmány az avar–magyar kontinuitásra, így a kettős honfoglalás elméletének igazolására nem alkalmas, mert éppen a keletről érkező csoportok elkülönülését mutatták ki. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy egy európai gyökerekkel bíró, de avar műveltségű Kárpát-medencei alapnépesség „fogadta” a beérkező magyarokat. Genetikai oldalról nézve egyértelműen leszögezhető, hogy nem látni Urál vidékéről bejövő népességet az avar korban.

Összegezve: a honfoglalás statikus képe megdőlt, a magyarság kulturális fennmaradását pedig a helyiekkel való keveredés tette lehetővé, szemben a hunok és avarok elkülönülésével. 

A negyedik helyen az a cikkünk landolt, amelyben történész szakértőt kérdeztünk Berend Nóra szakmailag nehezen védhető kijelentéseiről. A cambridge-i egyetem kutatója a Szent Istvánról szóló friss kötetében olyan – tudományosan tarthatatlan megállapításokat tett -- miszerint Szent István ugyan valós személy volt, de nem egyedül alapított államot, sőt magyar állam sem létezett. Nem ő írta az Intelmeket, a Szent Jobb középkori hamisítvány, Koppány történetét az Anjou-ház találta ki hatalmának megerősítésére. 

Interjúalanyunk, dr. habil. Szabados György történész, Szent István korának kiváló kutatója, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívumának igazgatója, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történésze és a Szent István Király Múzeum történész tanácsadója így cáfolta meg tételesen mindezt:

Nyitókép: A hunok megszállják Rómát, a Nyugatrómai Birodalom fővárosát – Ulpiano Checa festménye (1887)