„Erzsébet saját bevallása szerint Pest összes kocsmájában dolgozott” – ilyen volt a nők élete a Kádár-korban

A szerencse vagy a sors hullajtotta a történészként kiemelten a 20. század társadalom- és nőtörténetével foglalkozó Grexa Izabella ölébe a lehetőséget: költözéskor bukkant egy páratlan kordokumentum-csomagra. Az erzsébetvárosi lakásban megtalált hagyaték, azaz kézzel írott naplók, dátumozott fényképek, levelek és egyéb iratok akár a kukában is végezhették volna, ha nincs a kutató édesapjának példája, aki „a szűkös 1940-es évek második felének szülötteként világéletében ódzkodott a tárgyak kidobásától”. 

A dokumentumok és a lakás előző tulajdonosa – 1990-től 2009-ben bekövetkezett haláláig –, Király Erzsébet ugyancsak a negyvenes években, pontosan 1942-ben jött világra, hogy aztán egy meglehetősen nehéz életutat bejárva 

Törvénytelen gyerekként már a kezdőpontnál hátrányba került, hiszen a csecsemőjéről „keresőképtelenség miatt” gondoskodni nem tudó fiatal cseléd anyja előbb menhelyre adta, majd miután egyik intézményből a másikba került, előbb Derecskén és a környéki tanyavilágban kötött ki nevelőszülőknél, aztán a hajdúnánási gyerekotthonba került. Felnőtt életét azonban már a fővárosban kezdte: „1959. júniusban megérkeztünk éhesen Budapest III. Csillaghegyi Lenáru Gyárba”, ahol „elhatározták, hogy a gyár mögött építeni kell egy leányotthont társadalmi munkába, és is részt vettem benne egy párszor, kaptam is emlékül egy könyvet”. 

Ezután jött a textilgyár, végül a vendéglátóipar: „Erzsébet saját bevallása szerint Pest összes kocsmájában dolgozott”. Közben férjhez ment, kétszer is, elvált, kétszer is, és a nyolcvanas évekig jó néhány szerelemi-szexuális viszonya is volt – ezekről, akárcsak egy korábbi, abortusszal végződő terhességéről meglepően nyíltan számolt be az amúgy is inkább tényszerű, a lényegre, a napi eseményekre, találkozásokra fókuszáló, mintsem érzelmes feljegyzéseiben. 

Elsőre tipikusnak tűnő sors – legalábbis ebben a sokszorosan hátrányos helyzetből indult társadalmi rétegben –, aminek viszont éppen ez adja az izgalmát. Különösen a Grexa Izabella által az egész köré épített, egy fokkal még izgalmasabb keretben. A szükségszerűen szubjektív személyes reflexiókat ellenőrző-kiegészítő levéltári és egyéb kutatások pontosan illeszkedő rögzítése, az egyes fejezetek témáihoz (származás, gyermek- és leánynevelő intézetek világa. nő a nagyvárosban, szerelmi viszonyok stb.) kapcsolódó újságcikkek bőséges beidézése 

Beleértve többek között „a szocialista embertípus megteremtését célzó” korabeli gyermekvédelmi hálózatok működését, az évtizedes lakhatási problémákat (társbérletek, hosszadalmas lakásigénylési mizériák stb.), a rendszerváltás hozta kisemberi nehézségeket. De különösen a nők látszólagos döntési szabadsága és a realitás közötti ordító ellentéteket: miközben a női munkavállalás általánossá válása miatt tényleg számos korábban szigorúan zárt ajtó kinyílt a lányok, asszonyok előtt, a helyből alacsonyabb társadalmi státusz és bérek miatti egzisztenciális kiszolgáltatottság, az előítéletek és szokások jelentősen szűkítették nemcsak a karrierlehetőségeiket, de a magánéleti mozgásterüket is. 

Még nagyobbra tágítva a kört, a Csupa paradicsom az élet a múlt század második felében rohamosan átalakuló (nagy)városi létről és ahhoz alkalmazkodni próbáló tömegről is beszél – nem csak nőknek. Folytatva a Jaffa Kiadó Ablonczy Balázs és Müller Rolf szerkesztette nagyszerű Modern Magyar Történelem sorozatát. Ennek célja, hogy az olvasmányos, hiteles könyveken keresztül a laikusok is minél többen elmerülhessenek a 20. század magyar szempontból legmeghatározóbb időszakaiban – aminek lenyomatai, öröksége, ha akarjuk, ha nem, bennünk él tovább.

Nyitókép: Magyarország, Szentendre, Görög kancsó vendéglő, 1977 (Fortepan)