Pontosabban ilyen is. Grexa Izabella történész Csupa paradicsom az élet című könyve a gyárból a vendéglátóiparra váltó Király Erzsébet élettörténetén keresztül teszi láthatóvá a Kádár-kor nem feltétlenül nosztalgiára érdemes mindennapjait.
A szerencse vagy a sors hullajtotta a történészként kiemelten a 20. század társadalom- és nőtörténetével foglalkozó Grexa Izabella ölébe a lehetőséget: költözéskor bukkant egy páratlan kordokumentum-csomagra. Az erzsébetvárosi lakásban megtalált hagyaték, azaz kézzel írott naplók, dátumozott fényképek, levelek és egyéb iratok akár a kukában is végezhették volna, ha nincs a kutató édesapjának példája, aki „a szűkös 1940-es évek második felének szülötteként világéletében ódzkodott a tárgyak kidobásától”.
A dokumentumok és a lakás előző tulajdonosa – 1990-től 2009-ben bekövetkezett haláláig –, Király Erzsébet ugyancsak a negyvenes években, pontosan 1942-ben jött világra, hogy aztán egy meglehetősen nehéz életutat bejárva
akaratlanul is példát mutasson az utókornak a felszínen maradás különböző módozataiból.
Törvénytelen gyerekként már a kezdőpontnál hátrányba került, hiszen a csecsemőjéről „keresőképtelenség miatt” gondoskodni nem tudó fiatal cseléd anyja előbb menhelyre adta, majd miután egyik intézményből a másikba került, előbb Derecskén és a környéki tanyavilágban kötött ki nevelőszülőknél, aztán a hajdúnánási gyerekotthonba került. Felnőtt életét azonban már a fővárosban kezdte: „1959. júniusban megérkeztünk éhesen Budapest III. Csillaghegyi Lenáru Gyárba”, ahol „elhatározták, hogy a gyár mögött építeni kell egy leányotthont társadalmi munkába, és is részt vettem benne egy párszor, kaptam is emlékül egy könyvet”.
Ezután jött a textilgyár, végül a vendéglátóipar: „Erzsébet saját bevallása szerint Pest összes kocsmájában dolgozott”. Közben férjhez ment, kétszer is, elvált, kétszer is, és a nyolcvanas évekig jó néhány szerelemi-szexuális viszonya is volt – ezekről, akárcsak egy korábbi, abortusszal végződő terhességéről meglepően nyíltan számolt be az amúgy is inkább tényszerű, a lényegre, a napi eseményekre, találkozásokra fókuszáló, mintsem érzelmes feljegyzéseiben.
Elsőre tipikusnak tűnő sors – legalábbis ebben a sokszorosan hátrányos helyzetből indult társadalmi rétegben –, aminek viszont éppen ez adja az izgalmát. Különösen a Grexa Izabella által az egész köré épített, egy fokkal még izgalmasabb keretben. A szükségszerűen szubjektív személyes reflexiókat ellenőrző-kiegészítő levéltári és egyéb kutatások pontosan illeszkedő rögzítése, az egyes fejezetek témáihoz (származás, gyermek- és leánynevelő intézetek világa. nő a nagyvárosban, szerelmi viszonyok stb.) kapcsolódó újságcikkek bőséges beidézése
a magyar közelmúlt általános társadalmi valóságáról is meglehetősen kijózanító képet fest.
Beleértve többek között „a szocialista embertípus megteremtését célzó” korabeli gyermekvédelmi hálózatok működését, az évtizedes lakhatási problémákat (társbérletek, hosszadalmas lakásigénylési mizériák stb.), a rendszerváltás hozta kisemberi nehézségeket. De különösen a nők látszólagos döntési szabadsága és a realitás közötti ordító ellentéteket: miközben a női munkavállalás általánossá válása miatt tényleg számos korábban szigorúan zárt ajtó kinyílt a lányok, asszonyok előtt, a helyből alacsonyabb társadalmi státusz és bérek miatti egzisztenciális kiszolgáltatottság, az előítéletek és szokások jelentősen szűkítették nemcsak a karrierlehetőségeiket, de a magánéleti mozgásterüket is.
Ezt is ajánljuk a témában
A szocializmusban faluról városba, a földművelésből gyárba kerülő nők sorsáról született a társadalomtörténész szerző kötete, a Bicikliút a hóviharban – Ingázó nők a szocialista iparban. Interjúnk.
Még nagyobbra tágítva a kört, a Csupa paradicsom az élet a múlt század második felében rohamosan átalakuló (nagy)városi létről és ahhoz alkalmazkodni próbáló tömegről is beszél – nem csak nőknek. Folytatva a Jaffa Kiadó Ablonczy Balázs és Müller Rolf szerkesztette nagyszerű Modern Magyar Történelem sorozatát. Ennek célja, hogy az olvasmányos, hiteles könyveken keresztül a laikusok is minél többen elmerülhessenek a 20. század magyar szempontból legmeghatározóbb időszakaiban – aminek lenyomatai, öröksége, ha akarjuk, ha nem, bennünk él tovább.
Nyitókép: Magyarország, Szentendre, Görög kancsó vendéglő, 1977 (Fortepan)
Nem akárhonnan „reklámozták” a Mandiner műsorát.
Mi az oka ennek a bénító vakságnak az európai vezetésben? Rodrigo Ballester írása.
Hogyan élt az első világháború egyik leghíresebb tábornoka, aki megmentette Magyarországot a hadszíntérré válástól?
A Bánság kapujában, a Maros völgyében fekvő Arad vidéke a magyar történelem sűrű fordulatainak emlékeit őrzi. Folytatódik 64 régi vármegyénk örökségét bemutató sorozatunk.
Valós történelmi forrásokat hézagosan vagy torzan tartalmazó, tudománytalan, ellenségképgyártó mesével kábítják a romániai diákokat a mai napig – vallja Köő Artúr történész, tanár, aki a jelenkori romániai tankönyvek vizsgálata után megdöbbentő dolgokat tárt fel.
A hazaszerető magyarországi németek egy népes mozgalma szembeszállt a náci Németországgal. Sajnos ez sem volt elég, hogy megússzák a kényszermunkát és a kitelepítést.
Múlt, jelen és jövő között képez hidat Csóti György.
Jeffrey Sachs élesen bírálta Zelenszkij politikáját és az európai vezetést, szerinte a kompromisszum elutasítása Ukrajna pusztulásához vezethet.
Nacionalista mozgalom robbantott fel egy transzformátort.
