Világszinten is ritka példa, hagyományaink őrzője a hazai tájházak komplex rendszere – Hegedűsné Majnár Márta a Mandinernek

Mit jelent a tájház fogalma? 

A tájházak legjellemzőbb sajátosságait az elmúlt évtizedek során a néprajzkutatók meghatározták. Alapvetően egy olyan épületből érdemes kiindulni, amely jelentős népi építészeti emlék, lehetőleg helyi vagy ideális esetben országos műemléki védelem alatt áll. A tájház legalább egy helyisége olyan enteriőr kell legyen, amely az adott településre jellemző. Lehet az egy tisztaszoba vagy akár egy konyha a hozzá tartozó kamrával. Fontos szempont, hogy eredeti, a településen gyűjtött bútorok, eszközök, tárgyak alkossák a berendezését. Az utóbbi években egyre inkább teret kap, hogy a tájházak ne csupán gyűjtemények tárhelyei legyenek, hanem élő közösségi színtérként fogadják a látogatókat. 

 ha nullától százéves korig lehetőleg mindenki szerepet kap ebben a közösségi működésben. Lényeges, hogy a helyi gazdaság és a vidékfejlesztés szerves részévé váljon, legyen szó vendéglátásról, kézművességről, termékekről. Rendkívül fontos egy tájház múzeumpedagógiai küldetése is, hogy a gyerekek korosztályonként, már óvodáskoruktól kezdve játékos formában megtapasztalják, hogyan éltek az őseik. Ez mind a tájház definíciójához tartozik tágabb értelemben.

Hol és mikor jött létre Magyarország első tájháza? 

Petőfi Sándor kiskőrösi szülőházán 1862-ben Jókai Mór javaslatára helyeztek el egy emléktáblát, ezáltal az ország első irodalmi emlékhelyévé vált, majd 1880-tól emlékházként nyílt meg és vált látogathatóvá. A szülőház eredeti állapotában őrzi a 
19. század eleji paraszti miliőt, korabeli bútorokkal és berendezési tárgyakkal, így néprajzi szempontból is értékes, ezért bizonyos értelemben akár az első tájházunknak is tekinthetjük.