A Mandiner korántsem (volt) tökéletes, és magam is azt gondolom, hogy számos tekintetben érheti kritika. De az elmúlt majd’ két évtizedes történetét elintézni azzal a kiszólással, hogy vicclap, hát, nem is tudom. Ennél azért többről volt és van itt szó. Győrffy Ákos írása.
Amiről ezen a világon sokan tudnak, az nagy valószínűséggel pusztulásra van ítélve. Annak vége. Győrffy Ákos írása.
Jól emlékszem a műteremre, a konyhára, a verandára. De leginkább az atmoszférára, a miliőre. Olyan ház volt és olyan kert, ahol jó lenni. Somogyi munkássága összetéveszthetetlenül karakteres, ezer közül is felismerni egy-egy festményét vagy grafikáját. Győrffy Ákos írása.
Persze Trianon nyilván nem turisztikai sokk volt elsősorban, de ez is hozzátartozik az összképhez: a haza „térfogatának” elvesztése, a magashegységek és a roppant kiterjedésű erdők alig elviselhető hiánya. Győrffy Ákos írása.
Ahogy hallgattam a fenyő lombkoronájában dongó méhrajt, úgy éreztem, ez az a nyom, amit kerestem. Győrffy Ákos írása.
Írókamrám kissé rendetlen asztalán ezúttal egy néhány nappal ezelőtt megjelent verseskötet hever. Szerzője Szijj Ferenc, címe A madarak tudása. Jó cím. Győrffy Ákos recenziója.
Hányadszor esteledett már be ebben a völgyben? – kérdezi a feleségem, miközben sétálunk a kutyával a sűrűsödő alkonyatban. Jók ezek a kérdések, mert nincs rájuk válasz, nem is lehet, mégis beállítanak egy sajátos atmoszférát. Hogy tudjuk, hol vagyunk. Győrffy Ákos írása.
És ennek most a társadalom egy szép nagy szelete tapsol. Győrffy Ákos írása.
Persze nem a szó politikai, hanem szellemi értelmében. Angolként valahogy otthonosan mozog a világ bármely tetszőleges pontján. Ilyesmire mi, magyarok soha nem voltunk és nem is leszünk képesek. Győrffy Ákos írása.
Harminc év versei, ezt dünnyögtem félhangosan magam elé. Aztán arra gondoltam, hogy ez mit jelent. Győrffy Ákos írása.
Ha nem mellébeszélni óhajtunk, hanem szembesülni akarunk ezzel, az bizony kényelmetlen, sőt, mi több, fájdalmas processzus lesz. Győrffy Ákos írása.
Az ember drámai, súlyos belső ellentmondásokkal terhelt lény. Egyfelől ostobán rombol, másfelől a végtelent vizslatja. Győrffy Ákos írása.
A napokban elém került Dsida Jenő nevezetes Nagycsütörtök című verse. Ül egy férfi egyedül az éjszakában, „kihegyezett” lélekkel, egy olyan érzékenységgel, amibe más talán menten belepusztult volna. Ő se bírta sokáig. Győrffy Ákos írása.
Ahogy visszaemlékszem egyre távolabbi középiskolás éveimre, nem rémlik, hogy valaha is elhagyta volna a számat az a szó, hogy oktatás. De mástól se nagyon hallottam soha. Győrffy Ákos írása.
Tizenéves fejjel azt hittem, hogy rejtőzik a könyvtárban valami, valami titok, amit meg kell fejtenem, aminek a végére kell járnom.
A Sinistra körzet az utóbbi évtizedek legjobb magyar regénye. Arról, hogy mi történt a kelet-európai társadalmakkal a második világháborút követő időkben, nagyon kevés irodalmi mű tud ennyit. Győrffy Ákos írása.
Nincs ahhoz fogható, amikor a feleségével játszik, mondja Kurtág a mai napon a mozikba kerülő Kurtág-töredékek című dokumentumfilmben. Tulajdonképpen egy ölelkezés. Ezt is mondja. Ez az ölelkezés hallatszik itt, ami túlzás nélkül megrendítő.
Miért böjtöl az ember? Nem azért, mert le akar fogyni. Ma leginkább azt látjuk persze, hogy azért. Közeleg a strandszezon, jajistenem, gyorsan le kell fogynom, hogy fogok így kinézni a horvát tengerparton. Győrffy Ákos írása.
