Magyar élet, magyar ének – egy daloskönyvről és a Kárpátiáról

A nyolcadikos ballagóknak kiosztott énekeskönyv erősen anakronisztikus kiadvány, olyan feltételezésre épül, aminek sajnos nincs valóságalapja. Győrffy Ákos írása.

p

10

2

9

Ha a „Fidesz-szavazóról” mint buzi- és mindengyűlölő, dagadt tahóról énekelsz, annak van nemzetegyesítő ereje szerinted? – Lovasi András új daláról

Ha ezt bármelyik mai magyar zenekar adta volna elő a színpadon, nem érdekelne. De, kedves, András, te mostanáig egyike voltál a kétségbeejtően kevés nemzeti minimumnak. Győrffy Ákos írása.

p

191

9

623

A kibaszott jövő

Nem tudom, Minszkben és Moszkvában meg lehetett volna-e tartani egy ilyen rendezvényt. Gyanítom, hogy nem. Már csak azért sem, mert Puzsér Róbert rég börtönben lenne. Győrffy Ákos írása.

p

97

5

213

Kivételes pillanatokban halljuk a szél zúgását, nem tudjuk, honnan jön és hová megy – csak azt, hogy ez a szél létezik

Van itt egy titokzatos többlet, amit nem ismer a matematika. Pedig a matematika is elég sok mindent ismer. Ez a titokzatos többlet az, ami Jézus szavainak mélyén van. Győrffy Ákos írása.

p

37

1

36

Trianonon nem lehet túl lenni, Trianont nem lehet elfogadni, valamit viszont kezdeni kéne vele – De mit? Mit lehet ezzel kezdeni?

Azzal, hogy az utódállamok egy része az Európai Unió tagjává vált, nem lettünk beljebb. Részletkérdésekben nyilván igen, de a lényeget tekintve nem. Győrffy Ákos írása.

p

34

1

59

Az ég, az Isten országa, a túlvilág bennünk van?

Egy pszichológussal sok mindenről lehet beszélni, csak arról nem, ami igazán lényeges. Ez egy sommás, igaztalan megállapítás, de ezt most megengedem magamnak. Győrffy Ákos írása.

p

19

0

27

A sajtó és a közösségi média között ma már nincs értelmezhető határ

Ma Magyarországon az egymással szemben álló politikai táborok a nap huszonnégy órájában vádolják a másikat azzal, hogy az érdekből, pénzért hazudik. Győrffy Ákos írása.

p

7

2

7

Nem kéne lemenni innen, itt kéne maradni örökre

Az erdő májusban a legszebb, ami azzal együtt is igaz, hogy mindig a legszebb. Nincs olyan, amikor nem a legszebb. A május mégis egy magaslati pont ebben a folytonos katarzisban. Győrffy Ákos írása.

p

59

2

50

Az értelmes beszédre már nincs igény – elérkeztünk a permanens ricsaj poklába

Amikor Szabados György aggodalmának adott hangot a „demokratikus berendezkedést” illetően, még nem láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából mi fog következni.

p

47

1

90

Ez a Konklávé olyan, mint egy hosszú Facebook-bejegyzés – szólhatna kóbor kutyákról ugyanúgy, mint Magyar Péterről vagy Orbán Viktorról

A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.

p

28

2

26

„A Szűzanya volt”, mondta szárazon és leíró jelleggel, magától értetődő természetességgel – mosolygott rá, intett, aztán eltűnt a fák között

Néztem ki a konyhaablakon, nem tudtam mit mondani. Sokáig nem tartott a csend, mert hirtelen másról kezdett beszélni, talán a vakondokról, amik kitúrják az eperpalántákat a konyhakertben. Győrffy Ákos írása.

p

40

1

37

Az emberiség történetében példátlan fordulópont jött el – még csak hasonlót sem ismerünk

Olyasmi eddig nem fordult elő, hogy a valósággal való kapcsolatban tömeges méretekben álljon be törés. Vagy nem is törés, inkább tömeges elfordulás. Győrffy Ákos írása.

p

36

1

82

Itt bizony diktatúra van – nem, sajnos nem a Karmelitára gondolok, onnan nem látok diktatúrát előgomolyogni

Ideje volna észrevenni, hogy minek is tapsolnak oly sokan mostanában. A kötelező érvényű felismeréseknek, mondanám most finoman és visszafogottan. Győrffy Ákos írása.

p

59

1

77

Magyarországon „szörnyű szellemi sötétség honol”, kivéve Budapestet – Schiff András egy mondatára

Adódik a kérdés: Schiff András vajon mennyire érti azt, amit játszik? Mennyire érti Bachot, mennyire Bartókot, mennyire Beethovent? Győrffy Ákos írása.

p

116

17

542

Ilyen formátumos költők ma már nincsenek, és attól tartok, nem is lesznek. De ne legyen igazam – Tolnai Ottó halálára

Minden ugyanolyan fontos. Valamiért minden nagyon fontos. Ez a mondat járt a fejemben, miután félretettem a könyveit és kimentem a kertbe. Győrffy Ákos írása.

p

8

1

7

Most majd kiderül, hogy az erdő, ahová szüntelenül vágysz, mit tesz veled így – a szokásos kellékek nélkül

Persze nem az erdőről volt és van szó, hanem magamról. Nem az erdőt érzem majd nyomasztónak, hanem magamat. (Nagyböjti sorozatunk III. része.) Győrffy Ákos írása.

p

27

1

34

„A Földközi-tenger kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy egyetlen centimétere sem tiszta” – végleg elvágtuk magunkat az eredetünktől

A forrást, amelyből a hellén, a római és a később ezekre épülő kultúrák születtek, ihatatlanná tettük. Győrffy Ákos írása.

p

35

4

70

„A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet” – megjegyzések a női jelenlétről

A Duna nőnemű, ahogy a tenger, az óceán is nőnemű. A legtágabb értelemben vett természet is nőnemű. Ez az én becsípődésem, rögeszmém, bár korántsem csak az enyém. Győrffy Ákos írása.

p

34

7

183

Az erdőkről – és nem a Trump–Zelenszkij-találkozóról

Egy százhúsz évig növekedő fát két perc alatt vágunk ki a kiváló láncfűrészeinkkel, hogy keressünk rajta párezer forintot. Aki ehhez a botrányhoz asszisztál, az létrontást követ el. Győrffy Ákos írása.

p

32

2

39

„Smároltam a sráccal, aki ghostingolt”, „cicit villantottam a mátra-libegőn egy német családnak” – gondolatok a Házasság hetéről, a házasságról és Orsolyáról

Kissé erőltetettnek érzem ezt a valaminek a hetét, valaminek a napját. Most jól elrontom itt ezt az egészet, pedig milyen fennkölt sorokat írhatnék erről az egyébként nagyon is komoly valamiről, ami a házasság.

p

59

3

124