Ha nem mellébeszélni óhajtunk, hanem szembesülni akarunk ezzel, az bizony kényelmetlen, sőt, mi több, fájdalmas processzus lesz. Győrffy Ákos írása.
Az ember drámai, súlyos belső ellentmondásokkal terhelt lény. Egyfelől ostobán rombol, másfelől a végtelent vizslatja. Győrffy Ákos írása.
A napokban elém került Dsida Jenő nevezetes Nagycsütörtök című verse. Ül egy férfi egyedül az éjszakában, „kihegyezett” lélekkel, egy olyan érzékenységgel, amibe más talán menten belepusztult volna. Ő se bírta sokáig. Győrffy Ákos írása.
Ahogy visszaemlékszem egyre távolabbi középiskolás éveimre, nem rémlik, hogy valaha is elhagyta volna a számat az a szó, hogy oktatás. De mástól se nagyon hallottam soha. Győrffy Ákos írása.
Tizenéves fejjel azt hittem, hogy rejtőzik a könyvtárban valami, valami titok, amit meg kell fejtenem, aminek a végére kell járnom.
A Sinistra körzet az utóbbi évtizedek legjobb magyar regénye. Arról, hogy mi történt a kelet-európai társadalmakkal a második világháborút követő időkben, nagyon kevés irodalmi mű tud ennyit. Győrffy Ákos írása.
Nincs ahhoz fogható, amikor a feleségével játszik, mondja Kurtág a mai napon a mozikba kerülő Kurtág-töredékek című dokumentumfilmben. Tulajdonképpen egy ölelkezés. Ezt is mondja. Ez az ölelkezés hallatszik itt, ami túlzás nélkül megrendítő.
Miért böjtöl az ember? Nem azért, mert le akar fogyni. Ma leginkább azt látjuk persze, hogy azért. Közeleg a strandszezon, jajistenem, gyorsan le kell fogynom, hogy fogok így kinézni a horvát tengerparton. Győrffy Ákos írása.
Az idén harmincéves intézmény küldetéséről, a kortárs zene helyéről és a napokban százéves Kurtág Györgyről beszélgettünk.
A valódi kultúrának nincs iránya. A művészetnek nincs iránya. Illetve van, de az nem horizontális, hanem vertikális irány. Felülről érkezik, onnan, ahol az istenek élnek. Pont. Győrffy Ákos írása.
Amikor Trianonról van szó, mindig az „egészről” van szó, arról, hogy miként látjuk egymást, miként élünk egymás mellett, hogyan keserítjük meg a magunk és a másik életét a belénk ivódott korlátoltságaink és elfogultságaink miatt. Trianon nem olyasmi, ami elmúlik, mint a nátha, aktualitása folyamatos, meghatározza az életünket, akár akarunk tudni róla, akár nem. Győrffy Ákos írása.
Von Däniken szerint a találkozás évezredekkel ezelőtt megtörtént, de nem mi bukkantunk rájuk, hanem ők ránk.
Szilveszter délutánján álltunk a kertben a feleségemmel, aki egyszer csak azt mondta, hogy neki a durrogtatástól összeugrik a gyomra, mert olyan, mintha lőnének. Győrffy Ákos írása.
Tarr a reményt, amely a kereszténység egyik kulcsszava is egyben, anakronisztikusnak minősítette, nem számolt vele. Az viszont ránk és a gyerekeinkre vár, hogy bebizonyítsuk: nem volt egészen igaza. Győrffy Ákos írása.
A mai korra legjellemzőbb épület a bevásárlóközpont, ezek a mi időnk szentélyei. A bevásárlóközpontokban kódorgó tömegek a különféle ruha- és telefonmárkák kultuszának rabjai és ápolói. Győrffy Ákos írása.
Búcsúzóul kapunk egy-egy fotóalbumot. Ahogy nézegetem a képeket, elszégyellem magam. Mindannyiunk nevében, talán mondhatom így. Mert tényleg van valami szégyenletes abban, ahogy élünk. Győrffy Ákos írása.
„A pokol térélmény”, mondja Pilinszky János, de nyugodtan hozzátehetném, hogy egyben akusztikai élmény is.
Ez, hogy valaki méltó-e valamire, nyugtalanító kérdés. Mintha egyre inkább valamiféle kollektív méltatlanságot látnék, mintha egyre kevésbé érdemelnénk meg, hogy részt vehetünk a létezésben. Győrffy Ákos írása.