Solum Ipsum című „aforizmagyűjteménye” jó ideig hátizsákom állandó tartalma volt. Magyar nyelven nincs ehhez fogható könyv, talán csak Hamvas Béla legjobb esszéihez hasonlítható. Győrffy Ákos írása.
A Kossuth-díjjal frissen kitüntetett Misztrál zenekar tagjával második otthonáról, a Székelyföldről, az összefogás erejéről és a megzenésíthető emberi állomásokról beszélgettünk.
Denis Villeneuve 2021-ben már bizonyította, hogy képes filmre álmodni A dűne című korszakos sci-fi-regényt. Most megérkezett a mozikba a folytatás, és nem kellett csalódnunk: ez is emlékezetesre sikerült.
Életének 86. évében elhunyt Szilágyi István Kossuth-díjas író, szerkesztő, a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja.
A szerzővel irodalom és politika kapcsolatáról, a magyar társadalom mai állapotáról, gyerekkorról – egy mozgáskorlátozottként „abszolvált” komoly életpálya állomásairól beszélgettünk.
A korszellem beteg, sötét és mérgezett, és ezt csak az nem tudatosítja magában, aki egészen hülye. Egészen hülyéből pedig nem kevés van, ezt el kell ismernünk. Győrffy Ákos írása.
Zalán Tibor őszinte ember, nem rejti véka alá a véleményét, volt is baja ebből bőven. Interjúnk.
A képek ma legalább hatvan százalékban számítógéppel készülnek, és ehhez én nem értek, bár próbálták elmagyarázni, de sikertelenül. Móser Zoltán fotográfussal beszélgettünk.
Kína, Japán, Görögország, New York, különféle európai városok. Ebben a tágas térben keresnek valamit Krasznahorkai létezésbe igyekvő hősei. Hogy mit keresnek, azt nem könnyű meghatározni. Talán a szépség, a méltóság, a katarzis, az emelkedett artikuláció emlékeit.
Ha valaki ma előállna azzal , hogy ő az Isten fia és azért jött, hogy megváltson bennünket, ugyanazzal a néma részvéttel vagy hangos röhögések kíséretében figyelnék, mint Vilit harminc évvel ezelőtt.
Egy ilyen cím a kereszténységről való mélységes tudatlanságról, az iránta érzett ellenszenvről, súlyosabb esetben gyűlöletről szól. Vagy a szimpla hülyeségről. Győrffy Ákos írása.
Aki szerelmes, az kívülről és felülről látja az őt körülvevő világot. Látja odalent a saját fájdalmába és közönyébe merült sokaságot. Látja, és nem szeretne visszasüllyedni ebbe a sokaságba.
