A „gyalázás” Krasznahorkai esetében nem csupán Magyarországot illeti – karakteres kritikája tulajdonképpen az egész emberfajnak szól

2025. október 22. 15:18

Ki is ez a már megjelenésében is karakteres, titokzatos, az olvasót híresen hosszú mondataival megbabonázó szerző? Kísérletet teszünk a válaszadásra.

2025. október 22. 15:18
null
Győrffy Ákos
Győrffy Ákos

Huszonhárom évvel ezelőtt, egy szerelmi dráma kellős közepén történt. Vér nem folyt, nem halt meg senki, mégis úgy éreztem, vagy meghalok, vagy elmenekülök valahová, az Isten háta mögé. Nem haltam meg, és nem is menekültem el, maradtam otthon, és addig nem tapasztalt mennyiségben ontottam magamból a verseket. Ezek egy része nyilván nem volt jó vers, de akadt köztük néhány, amit ma is használhatónak tartok. Mindez nem tartozik szorosan ide, mégis idetartozik. 

Mert ebben a lelkiállapotban, ebben a néha az őrülettel határos, felpörgött ámokfutásban ért el hozzám egy képeslap. Egy októberi reggelen szedtem ki a postaládából. Épp akkor olvastam Krasznahorkai László Háború és háború című regényét. Korábban nem ismertem a szerzőt. Ehhez a lelkiállapothoz nem is találhattam volna ideálisabb könyvet. Ebben a regényben is az ámokfutásé a főszerep. Egy vidéki levéltáros akar eljutni New Yorkba, hogy ott pötyögje számítógépbe a titokzatos kéziratot, amely fenekestül felforgatta az életét. A hömpölygő mondatok szíven találtak, és akkor még enyhén fogalmaztam. Nem tudom, hogy ha nem ebben az állapotban olvasom a könyvet, milyen hatással lett volna rám, de a saját kálváriám a vidéki levéltáros kálváriájával összemosódva szinte felrobbant bennem. Tarthatnám mindezt véletlennek is, de nem tartom annak. Mondják, hogy bizonyos könyvek a megfelelő időpontban találják meg az embert. Hát, ez megtalált rendesen. Talán még be sem fejeztem a regényt, amikor az a bizonyos képeslap landolt a postaládában. Krasznahorkaitól jött. Pár sorban tudatta, hogy olvasta néhány versemet egy folyóiratban, és hogy ez a néhány vers mélyen megérintette. Ezt aztán már tényleg nem írhattam a véletlen számlájára. Főleg azzal együtt, hogy a képeslapon épp annak a városnak a látképe látszott, ahová a fent említett szerelmi dráma egyik szereplője néhány nappal korábban véglegesen távozott. 

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 23 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
faszatibi
2025. október 22. 17:33
Kedves Ákos! Másodszor mentegeted a magyargyűlő eszdéeszes (fél)zsidó bennünket gyalázó "bolondos" szavait - másodszor is rászolgáltál a Mao Ce-tung-zubbonyos, Kertész Imre-kalapos, sötét Nobel-lovag "barátságára". Először a képeslap, aztán A hegyi füzeted feldicsérése. Te aztán nem maradsz adósa senkinek! (Könyvedet egyébként pont ma hoztam el az antikvárium.hu váci átadópontjáról.) Jobb lett volna, ha csendben maradsz. Akkor senki sem tartana hasznos idiótának. Mert az mégis csak kínos egy újsütetű Magyar Művészeti Akadémiai tag esetében. (Amihez egyébiránt Verőcéről is gratulálunk.) "De hát ő nem is azt mondta." Meg "nem úgy gondolta". De, pontosan úgy gondolta és úgy mondta, ahogy a rohadék Kertész Imre & Ákos is mondta volt, amikor a magyargyűlölet gennyes fekélye kifakadt a semmi ágán gubbasztó kis fekete szívükben..
Válasz erre
1
0
survivor
2025. október 22. 17:24
Kertész+Elfride Jelinek+herta müller+Bob Dylan+Tokarczuk+Krasznahorkai együtt se érik el pld Rudyard Kipling kis lábujját Mannról, France-ról nem is beszélve
Válasz erre
0
0
survivor
2025. október 22. 17:16
Posztmodern dekonstrukció. --hány -- kibiztosítja a pisztolyát Az olvashatatlan az miért Nobel- díjas ?
Válasz erre
0
0
bagoly-29
2025. október 22. 16:57 Szerkesztve
A szépirodalom, s főleg a regény/novella/esszé írás mindig a szerző véleményét tükrözi az írás témájáról! Véleménye meg mindenkinek van, lehet bármiről. Csak tudnám, hogy miért kellene szentírásként tekinteni az írók agymenéseire? Ha egyikük-másíkuk feldobja a talpát, a társai évtizedekig ünneplik a zsenialitását, miközben pl. olyan tudósokról, akik az egyetemes tudományosságot gyarapítják mig a világ, alig tudnak, s pláne alig emlékeznek meg! Élvezem a szépirodalmat, de csak azt ami ízletes, emészthető, maradandó élményt nyújt, s nem azért mert XY írta! Nem kérek a önmagukat sajnáltató, picsorgó- nyöszötgő szerzőkből s az, olvashatatlan s végeérhetetlen mondatokból össze eszkábolt "műremekekből"! S abból sem ahogy egymást dicsérik, magyarázzák a magyarázhatatlant a társakról! Így Gy Á eme gyöngyszeméről sem erről a szarházi svéd ikonról! Imádja aki akarja, de ne akarják már lenyomni a torkunkon, csak azért mert a hozzá hasonlók dijjazták
Válasz erre
1
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!