Magyarországnak annyi, mondta Krasznahorkai László, majd Nobel-díjat kapott, és megköszönte Orbán Viktornak

Mint ismeretes, október 9-én a Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményben jelentette be, hogy az idei irodalmi Nobel-díj nyertese Krasznahorkai László. Az indoklás szerint az egyébként már évek óta lehetséges befutóként emlegetett magyar írónak a következőkért járt a világ legrangosabb irodalmi kitüntetése: „látomásos és magával ragadó életművéért, amely az apokaliptikus rémület közepette is megerősíti a művészet erejébe vetett hitet”. Krasznahorkai az elmúlt évtizedekben valóban a magyar és a világirodalom egyik legeredetibb hangú alkotójaként vált ismertté, művei hosszú, hömpölygő mondatai apokaliptikus víziókat rejtenek.

Mindezt megelőzően, 2025 elején egy másik díj kapcsán interjút adott Stockholmban, amelyben mások mellett kifejtette, hogy bár „most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket, ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll.” Azt is mondta, hogy „Ma Magyarországon már nincs remény”, Trianon máig tartó traumáját „Orbán Viktor és szélsőjobboldali csoportok sikeresen használják fel”, illetve hogy „Trianon csak egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más”. Hogy ezt itthon csak kevesen értik meg, az általános műveletlenséget jelölte meg okként, ami nemcsak az Orbán-rezsim miatt van, hanem mert „ez egy elveszett generáció”.

Mindennek kapcsán Győrffy Ákos véleménycikkben az írástudók felelősségéről értekezett amellett, hogy Krasznahorkai néhány könyve (leginkább a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború és az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó) szerinte valóban ott van a huszadik századi világirodalom legjobb regényei között. De – írta Győrffy – ha az ember magyar ember, de pláne ha magyar író, az jár valamiféle felelősséggel. A szellem embere pláne nem élhet efféle olcsó közhelyekkel, „nem járhatja át a szavait ez az arroganciával kevert elitista színezet”.

Az írónak a Nobel kihirdetése után az elsők között gratulált Orbán Viktor is a Facebook-oldalán, e szavakkal: „Magyarország büszkesége, az első gyulai Nobel-díjas, Krasznahorkai László. Gratulálunk!” Ezt Krasznahorkai László a svéd közszolgálati televíziónak adott hosszú interjújában úgy kommentálta, a miniszterelnöktől ez csupán formalitás volt, amit ő szintén formálisan megköszönt. Az író Magyarországhoz való kötődését ezzel a hasonlattal írta le: „Az anyám iszik… és mégis szeretem. Hogy miért? Mert az anyám. Ennyit a hazáról.”

Közben Krasznahorkai László első angol fordítója, George Szirtes is nyilatkozott, aki elmesélte, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, amikor az író munkásságával foglalkozott. Úgy fogalmazott, „minél hosszabb a mondat, annál több vele a munka. Nagyon fárasztó tud lenni – néha egy óra munka után megfájdult a fejem.” Arról is beszélt, hogy a teljes kimerültség állapotában miért döntött úgy, hogy befejezi a Krasznahorkai-művek fordítását:„Először is, mert elsősorban – és mindmáig – költő vagyok, és László szövegeinek fordítása annyira kimerítő volt, hogy elhanyagoltam miatta a saját munkámat. Másodszor pedig azért, mert nem akartam a végtelenségig egy olyan író tolmácsa maradni, aki ekkora sikert ért el.”

Nyitókép: Krasznahorkai László író, miután átvette az irodalmi Nobel-díjat a 2025-ös Nobel-díjak átadási ünnepségén, Stockholmban 2025. december 10-én. (Koszticsák Szilárd/MTI Fotószerkesztőség)