Megszólalt Krasznahorkai László a Nobel-díjról: „Nagyon boldog vagyok, nyugodt és ideges egyszerre”

A Nobel-díjas magyar szerző a svéd nemzeti rádiónak elárulta, hogy eredetileg nem is készült írónak.

2025-ben az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László magyar író kapta, „látomásos és magával ragadó életművéért, amely az apokaliptikus rémület közepette is megerősíti a művészet erejébe vetett hitet”.
2025-ben az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László magyar író kapta, „látomásos és magával ragadó életművéért, amely az apokaliptikus rémület közepette is megerősíti a művészet erejébe vetett hitet” – áll a Svéd Akadémia indoklásában.
Krasznahorkai 1954. január 5-én született Gyulán, és az elmúlt évtizedekben a magyar és a világirodalom egyik legeredetibb hangú alkotójaként vált ismertté. Művei – köztük Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és Seiobo járt odalent – hosszú, hömpölygő mondataikkal, filozofikus mélységükkel és apokaliptikus vízióikkal váltak legendássá.
Az író munkássága régóta nemzetközi elismerést élvez: korábban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat is. A Nobel-díj mostani odaítélése nemcsak az ő életművének, hanem a magyar irodalomnak is történelmi pillanatot jelent, hiszen ismét magyar szerző kapta az irodalom legnagyobb nemzetközi elismerését.
Régi alkotótársa, Tarr Béla – többek között a Sátántagó című film rendezője – így értékelte a Nobel-díjat: „Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani.
Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”
Tarr Béla több Krasznahorkai-művet is filmre vitt: a Sátántangót, valamint Az ellenállás melankóliáját, amely Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Az író és a rendező egészen Tarr utolsó filmjéig, a 2011-ben bemutatott A torinói lóig szoros alkotói együttműködésben dolgoztak.
Tarr megjegyezte a Népszavának, „az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”
Nyitókép: Libri