NGO-k, tényellenőrök és megbízható bejelentők kapják szakmányban a pénzt, hogy az EU bizottsága által promotált Demokráciapajzs keretében megvédjék az EU elitjét a demokráciától. A Demokráciapajzs örve alatt az EU-val szemben kritikus politikiai álláspontokat dezinformációnak és külföldi beavatkozásnak titulálhatják. Összefoglalónk.
Demokráciapajzs – így hívják az EU 2025 végén „berobbantott” intézkedéscsomagját, ami elviekben a dezinformáció és külföldi (leginkább orosz-kínai-iráni) beavatkozás elleni harcot, a szólásszabadság védelmét szolgálja.
Valójában azonban a liberális EU-vezetéssel szövetségben lévő NGO-k segítségével az EU-kritikus hangok elhallgatását célozza, s ehhez bevet „tényellenőröket”, „megbízható bejelentőket”, akik besorolják a különféle médiumokat, továbbá bevezeti az előzetes ellenőrzés (prebunking) gyakorlatát a médiumok esetében. Mindez azt szolgálja, hogy az EU-val kritikus hangokat dezinformációnak és külföldi beavatkozásnak maszkolják, és a politikai harc helyett csak adminisztratív harcot kelljen vívnia az EU-elitnek. Valójában a szólásszabadság és demokrácia nevében fellépnek a szólásszabadság és demokrácia ellen, például veszélyes pluralizációnak bélyegezve azt.
A Democracy Shield nevű intézkedéscsomagot 2024 július 18-án jelentette be Ursula von der Leyen bizottsági elnök egy beszédben, amit lényegében az újraválasztásáért tartott. Ebben a beszédben kifejtette, hogy a demokráciát nem vehetjük magától értetődőnek, és indítványozta a Democracy Shield intézkedéscsomagot a dezinformáció és külföldi beavatkozási kísérletek elleni harc részeként.
Az intézkedéscsomagot az MCC Brüsszel kutatója, Norman Lewis kritizálta meg egy jelentésben.
„A Demokráciapajzs az Európai Unió új doktrínájaként definiálható, amely a demokráciát fenyegető növekvő veszélyekre ad választ. Megszilárdítja a meglévő intézkedéseket, miközben kiterjeszti az EU hatáskörét több szakpolitikai területre” – írja Lewis, hangsúlyozva, hogy valójában demokráciaellenes intézkedéscsomagról van szó.
A Demokráciapajzs céljai hivatalosan:
A csomag magába foglalja az olyan, már létező szabályozásokat, mint a 2020-as European Democracy Action Plan (EDAP, Európai Demokrácia Akcióterv), a 2024-es European Media Freedom Act (Európai Médiaszabadság Törvény), a 2022-es Digital Services Act és Digital Markets Act (Digitális Szolgáltások, illetve Digitális Piacok Törvény), továbbá az Artificial Intelligence Act (Mesterséges Intelligencia Törvény, 2024). Ezek mellé létrehozták a Biztosok Demokrácia Projektcsoportját (Commissioners’ Project Group on Democracy), aminek vezetője Michael McGrath, akinek a portfóliójába tartozik a demokrácia, a joguralom, az igazságosság és a fogyasztóvédelem. Az Európai Parlament létrehozott egy speciális bizottságot a témában.
Emellett egy „független szervezet” koordinálná a tagállamok lépéseit az ügyben, ami a Bizottság és az Európai Külső Akció Szolgálat nevet viseli (Commission and the European External Action Service, EEAS), valamint bevonnak NGO-kat, tényellenőröket fizetnek, a médiumokat megbízhatóként vagy megbízhatatlanként jelölik majd meg, továbbá a „médiatudatosságot” növelő programokat indítanak.
Az EU-elit narratívája egybemossa a „szélsőségesség” és „polarizáció” elleni harcot a külföldi beavatkozás és a dezinformáció elleni harccal.
Norman Lewis szerint „azáltal, hogy az ellenvéleményt, a tiltakozást és még a szkepticizmust is ellenséges külföldi manipulációval keverik, a jogos politikai sérelmeket egyre inkább elsősorban az orosz vagy kínai propaganda termékének tekintik, ahelyett, hogy az ’EU politikáira, törvényeire és személyes tapasztalataira adott valódi válaszként’ értelmeznék. Ez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy adminisztratív módon semlegesítse a politikai ellenzéket, ahelyett, hogy politikailag foglalkozna vele. A narratíva delegitimálja az ellenvéleményt, sőt, magát a pluralizmust, biztosítva, hogy a demokrácia egy monopolitikai színjátékká váljon.”
Az MCC Brüsszel kutatója tanulmányokkal támasztja alá, hogy a mesterséges intelligencia generálta „deepfake”-ek és a kívülről érkező manipuláció nem jelent a korábbinál nagyobb, kiemelkedő veszélyt az európai demokráciákra. Az AI felhasználása politikai üzenetekhez inkább kontraproduktív. Emellett a Democracy Shield narratívája az EU-val kritikus hangokat azonosítja az EU-n kívülről érkező „veszélyekkel”, mintha azok mindig orosz és kínai dezinfók és beavatkozási kísérletek volnának, ami nem igaz.
Az MCC-s jelentés úgy fogalmaz: „A külföldi beavatkozásról szóló narratíva lehetővé teszi az ’örökké éber’ Bizottság számára, hogy széleskörű dezinformáció-ellenes műveletét jóindulatú megfigyelési rendszerként legitimálja, amely több millió eurót költ meg nem választott és elszámoltathatatlan NGO-kra bízva a digitális nyilvános tér felügyeletét. A Bizottság weboldalán büszkén dicsekszik a ‘tényellenőrzőkkel, a civil társadalommal, a médiával és az akadémiai szférával’ való együttműködésével.”
Lewis rámutat: „A semleges döntőbíróként bemutatott ’tényellenőrzők’ és ’megbízható bejelentők’ valójában EU által finanszírozott és politikailag elkötelezett szereplők, akik a FIMI és a dezinformáció elleni küzdelem álcája alatt az elfogadható politikai álláspontok határait jelölik ki. A Bizottság 45 ilyen projektet finanszírozott – amelyekben több száz nem kormányzati szervezet, egyetem és más szervezet vett részt – 101 803 847 euró értékben.”
Hozzáteszi: „Még aggasztóbbak a ’megbízható bejelentők’ (trusted flaggers) helyzete, akiket a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) felhatalmaz arra, hogy online tartalmak eltávolítását és alacsonyabb rangsorolását követeljék. A 37 hivatalosan kijelölt szervezet közül tizenhárom – több mint egyharmad – több mint 8,7 millió eurós uniós finanszírozásban részesült.”
Nemhiába, hogy az EU Digitális Európa Programjának örve alatt a Bizottság erősíteni kívánja a „ tényellenőrök európai hálózatát”, mégpedig ötmillió euróból. A hálózat részei a hivatalosan elismert „megbízható bejelentők” is, ami a Digitális Szolgáltatások Törvényhez kapcsolódik, és a már létező European Digital Media Observatory (Európai Digitális Médiafigyelő, EDMO) hálózatára, valamint a European Fact-Checking Standards Networkre (Európai Tényellenőrző Sztenderdek Hálózat, EFCSN) épül.
Norman Lewis leszögezi:
„A Demokráciapajzs egy új és baljóslatú szakasz e cenzúrázó antidemokratikus dinamika fejlődésében. Ez az EU ’Igazságminisztériuma’, mégpedig szteroidokon. Meg fogja erősíteni és kiterjeszteni a meg nem választott és elszámoltathatatlan NGO-civil társadalmi ökoszisztémát, hogy felügyelje a közbeszédet és érvényesítse a meg nem választott és elszámoltathatatlan Bizottság politikai narratíváját – mindezt igazi orwelli stílusban, a ’demokratikus ellenállóképesség’ megerősítése nevében.”
Természetesen a mindezeket végző NGO-kat az EU finanszírozza, de ettől még nyugodt lélekkel titulálják őket függetlennek és megbízhatónak (pedig amúgy az EU-t is tényellenőrizniük kellene).
A tényellenőrzésre hivatott NGO-kat például a 2023-ban létrehozott European Fact-Checking Standards Network (EFCSN) tömöríti, melynek költségvetése 900 ezer euró, ennek 75 százalékát pedig a bizottságtól kapja. Azóta azonban tagokkal rendelkező szervezet lett az EFCSN-ből, mely 61 tagdíjfizető „tényellenőr” szervezetet tömörít. Nem meglepő, hogy a Demokráciapajzs tényellenőr-hálózatát is ez a szervezet koordinálja majd. A feladat az „információs integritás megőrzése és a „demokratikus értékek terjesztése”, bármit is jelentsenek ezek.
A „Prebunking at Scale” (Nagy léptékű előzetes tájékoztatás) projekt célja például „a nyilvánosság ellenállóképességének fokozása a dezinformációval és félretájékoztatással szemben azáltal, hogy proaktívan kezeli a felmerülő hamis állításokat és narratívákat, mielőtt azok széles körben elterjednének”. Az „előzetes tájékoztatás és a cáfolat” kombinálásával a projekt „egy hálózat által jóváhagyott definíciót és módszertant dolgoz ki az előzetes tájékoztatásra, amely újságíróink és tényellenőrzőink tapasztalatain, valamint tudományos kutatásokon alapul”. A cél a mesterséges intelligencia által végzett megelőző cenzúra.
Lewis kifejti: „A demokratikus következmények mélyrehatóak.
A prebunking alapvetően aláássa a pluralizmus elvét és a polgárok szabadságát,
hogy a versengő eszméket és állításokat az eszmék nyílt piacán értékeljék. A vitatkozást patológikussá nyilvánítják, a prebunking megkérdőjelezését pedig dezinformációnak titulálják. A Bizottság az egyedüli episztemikus tekintély, az EFCSN hálózat „tényellenőrzői” bizonyos újságírókkal és közösségi média platformokkal együtt pedig kollektíven eldöntik, hogy mi gondolható el. A társadalmat nemcsak annak kapcsán ellenőrzik, amit mond, hanem azért is, hogy eleve mit mondhat.”
Az MCC Brüsszel jelentése számos olyan NGO-k által vitt, Bizottság által finanszírozott kezdeményezést is felsorol, amelyek a megfelelő mederben kívánják tartani a polgárok gondolkodását, s amelyek keretében
a politikai egyet nem értés szélsőségként, dezinformációként vagy épp alulinformáltságként van értelmezve.
Továbbá az EU meghív bizonyos „szakértő” szervezeteket, hogy a Digitális Szolgáltatások Törvény égisze alatt jelentsék a „veszélyes” illegális online tartalmakat. Ezek a szervezetek a „megbízható bejelentők” (trusted flaggers). A megbízható bejelentőknek hatalmukban áll ’kényszeríteni az online platformokat a bejelentések rangsorolására és feldolgozására indokolatlan késedelem nélkül’, különben drákói pénzügyi büntetésekkel nézhetnek szembe. Egyben hatalmuk van arra, hogy eltávolíttassanak vagy leminősítsenek tartalmakat a digitális platformokon. Ezek elvileg független szervezetek, miközben anyagilag és politikailag is a Bizottságtól függenek – azaz a Bizottság politikai céljait szolgálják.
Ráadásul nem csak előzetes ellenőrzés és tényellenőrzés, valamint online tartalmak megbízhatónak és megbízhatatlannak nyilvánítása folyik a Demokráciapajzs égisze alatt, hanem a polgárok, főleg a fiatalság ideológiai nevelése is. Lewis rámutat: „az olyan érdekvédelmi NGO-k, mint az IGLYO (LMBTQI), az ERGO (roma jogok) és a Plan International (a nemek közötti egyenlőségre és a társadalmi igazságosságra összpontosítva) bevonása egyértelműen jelzi, hogy mely ’európai értékeket’ részesítik előnyben.” Ez a balliberális-woke értelmezés.
Norman Lewis következtetése szerint: „a Demokráciapajzs működésében rejlő nyilvánvaló érdekütközés nem egy hiba vagy figyelmetlenség, hanem a teljes működési módja. Azzal, hogy ezeket a ’tényellenőrzőket’ és a ’megbízható bejelentőket’ bevonjuk a tartalmak megfigyelésébe és ellenőrzésébe, az EU-nál és a nemzeti kormányoknál végzett lobbizásba, valamint az oktatási programok finanszírozásába, bezárul a gondolkodásmód és a szólásszabadság-szabályozás közötti hurok. A kívánt eredmény nem egy a tájékozott polgárok sokasága, ami képes ellenállni a demokráciába való beavatkozásoknak. Hanem inkább egy olyan polgárság, amelyet serdülőkortól kezdve arra képeztek, hogy internalizálja az EU technokrata ideológiai kapuőreinek kategóriáit és ítéleteit, és így az EU által támogatott narratívák kiterjesztését a platformalgoritmusoktól a következő generáció elméjéig.”
A Demokráciapajzs cenzúrát jelent, egyfajta puha cenzúrát, a demokrácia és szólásszabadság nevében.
Ezt is ajánljuk a témában
A tartalmi álláspontunk fontosabb, mint a lojalitás és a klubtagság. Csak addig érdemes a klubban, vagyis az EU-ban maradni, amíg ezeknek legalább egy jó részét meg tudjuk tartani. Szilvay Gergely írása.
Fotó: JOHN THYS / AFP
A Tisza elnöke nem találja azt az eszközt, amivel pártja kitörhetne előző évi gödréből.
Nincs több kérdés, Magyarország regionális előnyhöz jutott.
Összefoglalt a miniszterelnök.
Újra keresztülhúzták Magyar Péter számításait.
Vitalij Klicsko szerint ez a támadás volt az eddigi legfájdalmasabb, be is mutatták a pusztítás következményeit – mutatjuk a legolvasottabb pénteki híreinket.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A miniszterelnök közölte, mit vállalnak.
Az amerikai elnök a tettekben hisz, nem a szavakban.
A baltiak és a lengyelek persze mindent lenyelnének.
