Trucza Adorján nem a forradalomban, hanem a lassú építkezésben hisz: étterem-tulajdonosként és fesztiválalapítóként sem felejtette el soha a nagymama paprikás krumpliját.
Elő a régi recepteskönyvekkel?
Inkább az újakkal! Akár az erdélyi, akár bármelyik más gasztronómiát nézzük, ha meg akarjuk érteni, egyáltalán nem baj, ha első körben 21. századi szövegeken közelítünk hozzá. Mert tök jó, hogy vannak régi leírásaink és hozott hagyományaink, de azért sok mindent át kell gondolni, finomítani ahhoz, hogy ezek ma is működőképesek legyenek.
Ebből a gondolatból nőtt ki a Taste of Transylvania mozgalom?
Nagyjából. És mert néhány éve azt láttuk – pláne a fiatalok körében, akik többet járnak külföldre –, hogy nem elég izgi ez a bizonyos hozott hagyomány, a gasztronómia területén legalábbis biztosan.
E területen is győzni látszik a globális igazodási kényszer?
Egyrészt. Másrészt viszont ott van az, ami paradox módon az előnyünk is Erdélyben. Errefelé ma is sok a szezonális alapanyagokra épülő élő konyha, és hát ki akarna étterembe menni ugyanazért vagy hasonlóért, mint amit otthon elkészít az édesanyja? A még nem jó és a már nem jó közé szorultunk, aminek az egyik látványos következménye, hogy az idegen nációk ételei jelentősen felül vannak reprezentálva. Egyébként, más miatt, ez a jellemző a magyarországi éttermekben is.
Pizza, hamburger, pho?
És így tovább. Ezekből pedig a lehető legszélesebb választék. A múltkor például megnéztem egy székelyföldi mexikói étterem honlapját, 128 étel szerepel rajta – kár, hogy Mexikóban ebben a formájukban egyről se tudnak. A más nemzetek konyháinak YouTube-ról tanult fogásai ráadásul gyakran rosszul is vannak elkészítve. És akkor azt várjuk, hogy jöjjön a külföldi turista és harapjon rá ezekre.
De biztos, hogy a disznótoros pizzával kell elkápráztatnunk őket?
Hiszen aki csúcsminőségű pizzára vágyik, és pénze is van hozzá, az nyilván Nápolyba megy, és nem nálunk akar enni egy finoman szólva is kevéssé autentikus változatot.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A Népszava szerzője nem veszi észre, hogy éppen ő és a hozzá hasonló ukránbarát brüsszeliták azok, akik feladnák függetlenségüket, a szabadság iránti vágyukat.
Róza mama lepényei, kölcsönkért kovász és valódi örömfőzés – az öt nemzetiség konyháját felvonultató Taste of Transylvania fesztiválnak március 27–29. között a szabadtéri múzeum legújabb, Erdély tájegysége ad otthont.
Besztercén és templomán kívül leginkább a vad természet ad élményt és kalandokat ezen a vidéken. Máté Enikő írása.
Rém egyszerű történet, mégis jól jön egy egész vasárnap a feldolgozásához. Francesca Rivafinoli írása.
Hogyne! Órák alatt másfél millió magyar megnéz egy hülye politikusról egy hülye propagandafilmet.
A diplomáciai találkozón várhatóan kiemelt szerepet kap a krími tatárok helyzete is.
Az Európai Unió egyik alapelve a tagállamok közötti szolidaritás, Brüsszel azonban mégsem lép fel az ukrán olajblokáddal szemben. A Barátság-kőolajvezeték körüli vita azt mutatja: a gyakorlat néha messze kerül az elvektől.
