Nagy Józsi, az EU-nak való liberális megfelelés kényszere – és a bizánci ikonok

Inkább feleljünk meg mindenben az Európai Uniónak és adjuk fel az álláspontunkat – ezt szorgalmazza Nagy Józsi 24.hu-s újágíró Lentulai Krisztián kollégám hoteljében. Nagy Józsit a jobboldalon is tisztelik, én is tisztelem, ugyanakkor vonatkozó megjegyzései paradigmatikusak, sokaktól hallani, például időnként Puzsér Róberttől meg Jeszenszky Géza-féle köröktől is. Ezek szerint ha esetleg egy-két kérdésben még igaza is lenne Orbánnak, akkor is nekünk most együtt kell menni az Unióval, adjunk fel minden mást, ez a legfontosabb. És ezt nemcsak az ukrán-orosz háború óta hangoztatják, hanem előtte is hangoztatták sokan.

Mit mond liberális kollégánk az Európai Unióról?

Nagy Józsi úgy fogalmaz: „nem véletlen az, hogy mi 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, és oda is vágytunk, és nem kelethez vágytunk, és a kelettől jöttünk el, a szovjet rendszerből jöttünk el, és Nyugathoz akartunk tartozni. Én most is azt gondolom, hogy ez lenne a legfontosabb kérdése a magyar politikának, meg a magyar jövőnek, gyerekeink, unokáink jövőjének, hogy hova tartozunk.” A 24.hu-s kolléga leszögezi: „én rettegek attól, hogy kikerülünk az EU-ból. Rettegek tőle.”

Aztán elmondja: „Én azt nagyon tisztelem, hogyha valaki kitart a saját csapatánál, a mi csapatunk az az Európai Unió csapata. Itt persze van változás, de az szerintem ordas nagy kamu, belpolitikai motivációból összerakott ordas nagy kamu, hogy ez az EU már nem az az EU. Persze, hogy nem ugyanaz. Na de amikor mi idetartozunk a világ demokratikus felére, és azzal szemben a másik választás az a Szovjet-Oroszország, akkor itt nem lehet kérdés, akkor azt el lehet mondani, hogy. (…) El lehet mondani, hogy egyébként nem értünk egyet a menekültkezeléssel, és arról lehet érdemben beszélni egyébként a munkaerő kérdésekkel, meg sok mindennel. Lehetnek kritikáink, de az, hogy már sokadik kampány óta óriásplakátokon, mindenben az jön le, hogy ők az ellenségeink, miközben pedig az ellenségünk az ott van, az európai demokráciára leselkedő legnagyobb veszély az az Oroszország, akinek egyébként a titkosszolgálata turkál benn mondjuk a magyar külügynek a szervere.” 

Szerinte „ez a mi közösségünk. Ott ez a közösség valamerre tart, nyilván elmozdul onnan, ahol volt 2004-ben, minden mozog, az egész világ mozog. Hogyha ehhez a közösséghez tartozunk, akkor 

Illetve később még hozzáteszi mindehhez: „én a betűben hiszek, és a képben kevésbé hiszek, ebben kevésbé hiszek, amit most csinálunk, bár ugye attól még ezek nyitnak ki ajtókat, meg ez ad ismertséget ahhoz, hogy egyébként, amikor egy polgármestert felhívok magyar földön, vagy bárhol az országban, akkor azt mondják, hogy maga az, és akkor már nem kell igazolványt mutogatni, mert ezt én szeretem, meg nyilván a Hübrisz is benn van az emberben, hogy de én alapvetően a betűben hiszek, meg 

Az ikonok védelmében: betű és kép

Nem is nevezte magát Bizáncnak, ők rómainak nevezték magukat, amúgy joggal, a Bizánc elnevezés még Nyugat-Európában is csak a 16. században terjedt el.

Bizánc egy kifinomult keresztény kultúra és civilizáció volt, rossz híre pedig megalapozatlan. Bizáncban ugyanúgy művelték a betűt, mint Rómában, őrizték és továbbfejlesztették a római örökséget (például a római törvénykorpuszt). Az ikonok pedig valami spirituálisat fejeznek ki, mivel Isten is megtestesült és közénk jött, a Logosz, az Ige nem átallott anyagi formát venni. Az ikon segítő és közvetítő az ég felé. 

Lehet, hogy a betűvetők – írók, újságírók, filozófusok stb. – úgy érzékelik, hogy a tévé, majd az internet kora miatt hanyatlik az írás és az emberek úgymond kevesebbet olvasnak, és ebben van is valami. De valójában mély szövegeket sosem olvastak tömegek, a film, a tévé és az internet előtt sem. Történeteket hallgattak (mítoszok, népmesék) és néztek (színház, film). Én is szövegekkel foglalkozom, felém nem kell megvédeni a szöveget, a betűt, az írást, de a fentieket érdemes belátni.

Európai Unió: a vétójog védelmében

Ami meg az EU-t illeti: a téves oroszkapcsolat-percepción túl nyilván egy liberális embernek könnyebb azt mondania, hogy igazodnunk kellene az EU-hoz, mint egy konzervatívnak.

De azért feltenném a kérdést: 

Rövid úton úgy néznénk ki, mint London és Berlin, és megszűnne a szuverenitásunk, azaz a mozgásterünk és önrendelkezésünk. És igen, ha egy konzervatív szinte semmiben nem ért egyet Brüsszellel, akkor mindenben szembemegy Brüsszellel, és szembemehet másik 25-tel is.

Ha feladjuk az ellenállást, bedarálnak minket, föderalizálni tudnak minket, és még egy jövőbeni baloldali kormány sem fogja tudni azt csinálni, amit jónak gondol. Miért kellene belépnünk egy egységes adó- és szociális rendszerbe, ami fenntarthatatlan, és azt szolgálja, hogy a visegrádi országok ne legyenek versenyképesebbek a lomha nagyoknál soha? Miért kellene megadnunk magunkat az EU versenyképességét még inkább csökkentő zöld dealnek és hasonlóknak? Nem föderáció kell, hanem konföderáció. 

Brüsszel nem az új Róma, az Konstantinápoly volt, Brüsszel hagyománytagadó, tagadja Rómát, már ha Rómán a pápát és a nyugati kereszténységet értjük. A pápának sosem volt EU-s értelemben vett politikai hatalma, nagy tekintélye miatt jelentős informális politikai hatalma volt.

De ha én konzisztensen nem értek egyet egy klubnak az irányvonalával, aminek tagja vagyok, akkor vagy megpróbálom megváltoztatni azt, vagy ha az nem sikerül, akkor igen, kilépek. A másik opció ugyanis az önfeladás. Másik klubot kell keresni. Minek legyek egy klub lojális tagja, ha a lojalitás annyit tesz, hogy feloldanak engem? Mert pénzt kapok érte, mondjuk?

Amúgy is egyre többen értenek velünk egyet. De csak azért, hogy jófiúk legyünk, megkapjuk a pénzt, cserébe az önfeladásért – akkor minek kaptuk a pénzt? Migránsfinanszírozásra? Tök fölösleges a többiekkel együtt a velük való lojalitás miatt az árokba ugrani.

A tartalmi álláspontunk, elvi pozícióink fontosabbak, mint a lojalitás és a klubtagság. Csak addig érdemes a klubban, az EU-ban maradni, amíg ezeknek legalább egy jó részét meg tudjuk tartani.

A másik opció pedig nem Oroszország, meg Ázsia. Nem csak két opció van. Van harmadik opció, a mi szellemi opciónk, az későantikvitás és a középkor és a koraújkor hagyományos Nyugatjának továbbvitele a kortárs, öngyűlölő nyugat helyett. ÉS Brüsszelt meg kell próbálni ehhez igazítani. Ez nem Kelet–Nyugat-konfliktus, hanem Nyugat–Nyugat-konfliktus.

Fotó: JOHN THYS / AFP