Újabb kulcstéma bukkant elő a kampányban: ebben a Fidesz köröket ver a Tiszára

Ráadásul ennek kapcsán az elemző szerint „a mi életünkről, pénztárcánkról, anyagi lehetőségeinkről és perspektívánkról van szó”.

Az alaptézis, hogy a globalista-liberális nemzetközi rendszert felváltja a realista nagytér-rend.

A lehető legjobb időzítéssel jelent meg Békés Mártonnak, nemzedékem fontos konzervatív-jobboldali gondolkodójának Világrendszerváltás című könyve, amely geopolitikáról szól, de több, mint geopolitika. Az utóbbi években reneszánszát éli a geopolitika: befolyási övezetek, nagyhatalmak felemelkedése, a realista külpolitikai iskola újabb és újabb „na ugyéi” jellemzik korunkat.
Ahogy a közhelyes mondás tartja: érdekes időket élünk, de érdekes időkben nem biztos, hogy jó élni.
Sokat ismételt megállapítás az is, hogy a kommunizmus összeomlásával unipolárissá váló világ csúcspontjának a neokon demokráciaexport és az USA világcsendőri szerepe tekinthető. Az unipoláris rend pedig most a szemünk láttára változik át multipoláris világgá.

Békés Márton tizenhatodik kötetének alaptézise az, hogy a globalista-liberális nemzetközi rendszert felváltja a realista nagytér-rend. A szerző a geopolitikai eszmefuttatást filozófiával is kombinálja, nevezetesen Hegelével, azt állítva, hogy ez a nagytér-rend a korábbi tézis és antitézis szintézise lesz.
Az első fejezet címe szerint harc folyik a 21. századért. A második fejezetben Békés egyfajta kooperatív realizmust vázol fel, miután ismerteti a realizmus történetét és mai irányzatait, Thuküdidésszel és a peloponnészoszi háborúval kezdve, nem kihagyva Machiavellit és Hobbest, megérkezve Hans Morgenthauhoz, a modern külpolitikai realizmus atyjához és a tőle leágazó irányzatokhoz.
Békés megjegyzi, hogy a realisták sem dobhatják ki az ablakon a morált és a nemzetközi jogot. A kooperatív realizmus tiszteli a civilizációkat, az egyoldalú helyett mellérendelő, kölcsönös előnyökön nyugvó multipoláris és etnoplurális világrendet képzel el, az államok és birodalmak közti szinten nagytér-renddel.
A világok harca kapcsán, visszanyúlva Platónhoz, geopolitikailag pedig a brit Halford Mackinder klasszikus felosztására és Carl Schmitt munkásságára alapozva, a történelmet a szárazföldi és tengeri hatalmak rivalizálásaként értelmezi. Ez nem puszta technikai kérdés, hanem szimbolikus és egzisztenciális jelentőségű, más attitűd jellemzi ugyanis a kettőt: tengeri körbekerítés, szárazföldi kiterjedés; zárt szárazföld, nyílt tenger. A mackinderi elképzelés a békési értelmezés alapja, miszerint Eurázsia a világsziget, amelynek szívtájéka a világtörténelem kulcsövezete. „Íme a Föld legfőbb geopolitikai összefüggése: központi részen a kontinentális Világsziget, körülötte pedig a tengerben úszó Szigetvilág.”
Békés szimpátiája egyértelműen a kontinentális hatalmakkal van.
A címadó fejezet, a Világrendszerváltás szerint most az unipoláris és a multipoláris világrend közti átmenetben vagyunk. Carl Schmitt mondása látszik igazolódni: „a politikai világ pluriverzum, nem univerzum”. Jön fel Kína, India, a BRICS többi állama és mások. A kortárs történések eme átalakulás kisülései.
A nagytér-rendről szóló fejezet a kialakulóban lévő világállapotot kifejezetten szellemtörténeti módon, hegeliánus szintézisként értelmezi: „a nemzetállamok tézise és birodalmak antitézise után a nagy terek szintézise következik”. Jelen sorok szerzője nem hegeliánus, így nem látja szükségszerűségnek a hegeli szintéziseket, de a folyamatok kétségkívül a nagytér-rend felé hatnak. Az utolsó két fejezet a mellérendelő világrendről és a titánok koráról szól. Ritka megközelítés Békés Mártoné: hegeliánus geopolitika.

Békés Márton: Világrendszerváltás.
Kommentár Alapítvány, 2026
Nyitókép: Kommentár Alapítvány
