Békés Márton tizenhatodik kötetének alaptézise az, hogy a globalista-liberális nemzetközi rendszert felváltja a realista nagytér-rend. A szerző a geopolitikai eszmefuttatást filozófiával is kombinálja, nevezetesen Hegelével, azt állítva, hogy ez a nagytér-rend a korábbi tézis és antitézis szintézise lesz.
Az első fejezet címe szerint harc folyik a 21. századért. A második fejezetben Békés egyfajta kooperatív realizmust vázol fel, miután ismerteti a realizmus történetét és mai irányzatait, Thuküdidésszel és a peloponnészoszi háborúval kezdve, nem kihagyva Machiavellit és Hobbest, megérkezve Hans Morgenthauhoz, a modern külpolitikai realizmus atyjához és a tőle leágazó irányzatokhoz.
Békés megjegyzi, hogy a realisták sem dobhatják ki az ablakon a morált és a nemzetközi jogot. A kooperatív realizmus tiszteli a civilizációkat, az egyoldalú helyett mellérendelő, kölcsönös előnyökön nyugvó multipoláris és etnoplurális világrendet képzel el, az államok és birodalmak közti szinten nagytér-renddel.
A világok harca kapcsán, visszanyúlva Platónhoz, geopolitikailag pedig a brit Halford Mackinder klasszikus felosztására és Carl Schmitt munkásságára alapozva, a történelmet a szárazföldi és tengeri hatalmak rivalizálásaként értelmezi. Ez nem puszta technikai kérdés, hanem szimbolikus és egzisztenciális jelentőségű, más attitűd jellemzi ugyanis a kettőt: tengeri körbekerítés, szárazföldi kiterjedés; zárt szárazföld, nyílt tenger. A mackinderi elképzelés a békési értelmezés alapja, miszerint Eurázsia a világsziget, amelynek szívtájéka a világtörténelem kulcsövezete. „Íme a Föld legfőbb geopolitikai összefüggése: központi részen a kontinentális Világsziget, körülötte pedig a tengerben úszó Szigetvilág.”
Békés szimpátiája egyértelműen a kontinentális hatalmakkal van.