Rogán, Kreml, Karmelita. Három lehetséges megrendelő. Illetve kettő, ha Rogánt és a Karmelitát egynek veszem. Maradjon tehát kettő, ez a kettő viszont stabilan felbukkant már az én szerény közéleti jelenlétem kapcsán is.
Arról van szó ilyenkor, azzal zárják rövidre a diskurzust a megszólítottak, hogy az írás nyilvánvalóan megrendelésre készült.
Messziről látszik rajta, messziről bűzlik, hogy a szerző megkapta az ukázt, a sorvezetőt, és ezek után nem volt más dolga, mint hogy (FAM szép szavával) „KISZ környéki stréberként” megírja, amit rejtélyes megbízói elvárnak tőle. Illetve dehogy a rejtélyes megbízói, mert hát tudjuk, hogy Rogán-Karmelita és Kreml. Én ebbe a szerény megrendelői körbe további opcióként azért bevonnám a Mandiner vezetését is. Afféle stréberként egyenesen Szalai Zoltánt például, és azt mondanám, hogy a lapigazgató úr rendszeresen küld nekem témaajánlatokat különféle lapszéli megjegyzésekkel, amelyek arra vonatkoznak, hogy miféle hangnemben, milyen kötelező kulcsszavak használatával gyalázzak valakit.
„Kedves Ákos, a héten két publit várunk tőled, az egyikben írj Farkas Attila Mártonról (a cikkben lehetőleg szerepeljenek a következők: Puzsér, Finga, kokián, buddhizmus, munkásőr, sátánizmus), a másikban pedig Lovasi András Kossuth téri fellépését kellene gyalázni (ajánlott kifejezések: véglény, falunap, militáns szavazók, homofób, fasizmus, Dunába hajított telefon és persze itt is Puzsér). Előre is köszi, üdv, Zoli.”
Az olvasó fantáziájára bízom, hogy szerinte kapok-e ilyen leveleket, vagy csak most találtam ki az egészet. Be lehetne illeszteni egy szavazást erről ebbe a cikkbe, voltam is annak idején egy ilyesmiről szóló szakmai továbbképzésen, de már aznap estére elfelejtettem, hogyan kell ezt csinálni. Azt sem tudom, hogyan kéne átállítani a billentyűzetet cirill betűsre, pedig szívesen beidéznék egy levelet, amit a Kreml illetékes főosztályáról kaptam néhány napja, és amiben megírja nekem valamilyen Anatolij, Gennadij vagy Jurij, hogy mi lenne a feladatom az aktuális hétre.