„Fekete Mercedes-jelenség” és szigorúbb segélyek – így változott meg az ukrán menekülteket érintő politika Európában

Magyarország a háború kezdete óta azt az elvi álláspontot vallotta, hogy minden ukrajnai menekült előtt nyitva áll a lehetőség, de az itt menedékjogi státuszt kapott emberek ugyanazt a támogatást kapják, ami a magyaroknak is jár – írja Dr. Vas Tamás hosszabb elemzésében a Faktum oldalán. Orbán Viktor ezt a véleményt az MCC Feszt színpadán adott interjújában úgy fogalmazta meg: „a fél ingünket odaadtuk, de az egészet nem szeretnénk.” 

Az elhúzódó háború és a menekültek kérdése egyre inkább próbára teszi azokat a kevésbé realista megoldásokat, amelyeket néhány közép-európai országban alkalmaztak.

2022 tavaszán még önkéntesek százai segítettek, de azóta a lelkes segítő kezeket kétségbeejtő statisztikák, tüntetések és szűkülő költségvetési sorok váltották fel. A menekültek között nemcsak bombák elől menekülő anyák és gyermekek, hanem olyanok is, akik a jóléti rendszerek réseit keresik. A feltétel nélküli nyitottság hosszú távon nem működhet, mivel a segélyekből sokan próbálnak kihasználni minden lehetőséget.

A gyors humanitárius segítségnyújtás mellett, a kormány figyelmeztetett, hogy a hosszú távú döntéseket nem lehet a pillanat érzelmeire alapozni. A Voks 2025 konzultáció eredményei is megerősítik ezt: 2,28 millió válaszadó 95 százaléka egyetértett abban, hogy Magyarország megakadályozza Ukrajna gyors uniós csatlakozását, ha kell, vétóval is. A kormány ebben az értelemben politikai alapot szerzett a szociális rendszerek szigorításához. A 2024. augusztus 21-i rendelet, amely csökkenti a támogatott szállás lehetőségét, kézzelfogható következményeket hozott: a Komárom-Esztergom megyei Kocson több mint száz ukrán menekültnek kellett elhagynia a szálláshelyet.

Lengyelország kezdeti álláspontja radikálisan más volt, mint Magyarországé. Varsó történelmi nyitottsággal fogadta a menekülteket, és két év alatt több mint 2,5 millió ukránt regisztráltak. Azonban a társadalmi hangulat 2025 elejére jelentősen megváltozott, és a lengyel kormány is szigorúbb intézkedéseket vezetett be, például a menekültek szálláshelyeinek támogatásának csökkentését. A szociális feszültség és a gazdasági terhek miatt a lengyel politikai vezetés a szigorúbb határellenőrzéseket és segélycsökkentéseket ígérte.

Németországban a 2015-ös migrációs hullám óta hasonlóan növekvő szkepticizmus és politikai feszültség tapasztalható. A németek körében a menekültügyi támogatásokkal szembeni ellenállás 68%-ra nőtt, miközben a helyi önkormányzatok 40%-a „kritikus” menekült-helyzetről számolt be. A bajor miniszterelnök Markus Söder a menekültek támogatását szigorítani kívánja, a német kormány pedig folyamatosan vizsgálja, hogy a jelenlegi segélyezési rendszer fenntartható-e.

Csehországban a kezdeti lelkesedés után a gyakorlat „feltételes szolidaritásra” vált. A kormány a menekültek jogait egyre inkább szigorítja, például 2024 szeptemberétől maximum 90 napig biztosítanak ingyenes szállást, utána a piacon kell lakást találniuk. A cseh kormány a gazdaságilag önellátó menekültek számára hosszú távú tartózkodási engedélyt biztosít.

A társadalmi megítélést nemcsak a politikai döntések, hanem konkrét esetek is befolyásolják, mint a „fekete Mercedes-jelenség”, 

A közvélemény ezt a jelenséget egyre inkább sztereotípiaként kezdi kezelni, és a segélyek szigorítása mellett erősödik a társadalmi támogatottság.

A magyar álláspont az, hogy a schengeni határ védelmét elő kell helyezni, és a migrációs politikát nem szabad szuverén döntés nélkül meghozni. A közép-európai országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a naivitás luxusa már nem engedhető meg, és az Európai Unió túlélése azon múlik, hogy képes-e egyensúlyba hozni a humanitárius indíttatásokat és a nemzeti felelősséget.

Nyitókép: Beata Zawrzel / AFP