Gyorsan zuhan az életszínvonal: „Bezzeg Románia” Brüsszel-barát kormánya folytatja a megszorításokat

Itt az eredménye a román Tisza-csomagnak: az infláció ismét rekordot dönt, a béreket befagyasztották, a cégek pedig elbocsátási hullámba kezdtek.

Brutális rezsiár-emelkedés, fizetéscsökkentések és csempészáru-dömping. Valóság nagybátyánk bekopogtatott a példaképként emlegetett keleti szomszéd ajtaján. Romániai magyar érintettek beszéltek a Mandinernek!

Emlékezetes, januártól újabb megszorítások léptek életbe Romániában. Az EU-párti bukaresti kormányzat már 2025-ben döntött a több mint 8 százalékos költségvetési hiány miatt arról, hogy jelentősen visszafogja a kiadásokat és növeli a bevételeket.
Az augusztus óta egyre rosszabb fogyasztási adatokról nemrég egy román blogger, Radu Georgescu írt egy kétségbeesett posztjában, ahol jelezte: ekkora fogyasztáscsökkenés csak a 2009-es világválság előtt volt Romániában.

Ezt is ajánljuk a témában

Itt az eredménye a román Tisza-csomagnak: az infláció ismét rekordot dönt, a béreket befagyasztották, a cégek pedig elbocsátási hullámba kezdtek.

„Akármi is lesz, Ilie Bolojan miniszterelnök véghez viszi, amit Brüsszelben követeltek tőle” – fogalmaz lapunknak Pászkán Zsolt erdélyi politikaelemző, aki kiemeli: „ez még csak az eleje a lejtmenetnek és a megszorításnak”. A decemberi bruttó adatok már 4,6 százalékos fogyasztáscsökkenést mutatnak az előző évhez képest, ami igan jelentős – fejti ki. Ráadásul tartalék sem feltétlenül van már a román családoknál, ugyanis
az egész ország megszokta, hogy fogyasztania kell, akár hitelből is.
Miközben
ami a kimutatásoknál is durvább lehet, hiszen a korábbi bevételnövekedés egy részét eleve pótlékokként, bónuszokként kapták ebben a szektorban, vagyis egy tollvonással el lehetett tőlük venni – mutat rá a szakértő.
Pászkán kiemeli: a fogyasztást értelemszerűen költésben mérik, vagyis az, hogy megszűnt az energetikai ársapka, tehát
eltűnt a román kvázi-rezsivédelem, és mindenféle átmenet nélkül volt, akinek duplájára ugrott a rezsije,
vagyis a fogyasztáson belül megnőtt a súlya, azt is jelenti, hogy így még kevesebb pénz jutott például bevásárlásra, szolgáltatásokra.
Vagyis a számokhoz képest a valóságban még komolyabb fogyasztás-visszaesés történhetett.
Nagyon visszafogták a költéseket a turizmus-vendéglátásban is, „aki eddig hetente járt vendéglőbe, most havonta teszi, aki minden nap ételt rendelt, már ritkábban tesz így” – példálózik a szakértő, aki a mindenkori román kormányok elhibázott politikáját látja a probléma fő okának.
„Felelőtlenség volt így belenyúlni egy olyan ország gazdaságába amit úgy tartottak látszólagos működőképességben, hogy külső forrásokból fogyasztott a lakosság, és ezektől a pénzektől függött a jóléte: uniós forrásoktól, illetve a külföldön dolgozó románok által hazaküldött pénztől” – vélekedik.
Ráadásul a komoly megszorítások, a különösen érzékeny csoportok terhelése – köztük olyanokkal, mint a tanulói ösztöndíjak megszűntetése, gyesen lévő anyukák biztosításának megszüntetése – azzal párhuzamosan, hogy mindezzel csak 0,7 százalékos hiánycsökkenést sikerült elérni, könnyen elinflálhatja a megszorításokhoz amúgy sem szokott országban a kormány hitelességét. „A koalíció maga alatt vágja a fát” – mondja a szakértő, aki szerint nagyon nagy gondot okozhat majd, hogy ilyen lépésekkel felélik a lakosság türelmi tartalékát, miközben az igazán hatékony és fájdalmas lépéseket már nem fogja eltűrni az addigra túlingerelt társadalom. Az ingatlanadó csaknem duplájára emelése ugyancsak keményen sújthatja az egyébként 95 százalékban saját tulajdonban lakó románokat.
A szakértő szerint beszédes a 3-4 százalékos visszaesés az üzemanyagnál is „egy olyan országban, ahol szinte mindenki autóval jár”, de az is, hogy az ital- és dohánytermékeknél ennél is magasabb volt a visszaesés.
Vagyis vagy kevesebb jövedéki terméket fogyaszt a lakosság, vagy a feketepiacról szerzi be azt, csempészcigarettát szív, zugfőzdékből vesz szeszt; a moldáv határon egyre több csempészt fülelnek le, ami nem a hatóságok hatékonyságának, hanem éppenséggel a csempésztevékenység növekedésének a jele.
Mindeközben a lakosság roppant dühös a kormányra azért is, mert az nem mer hozzányúlni azokhoz az elképesztő méretű kifizetőhelyekhez, amiket az állami szektor mindenféle pártok embereinek dotálására fenntart.
A nagyváradi Örs nem a közszférában dolgozik, az ő jövedelmét egyelőre nem érintette az állami költségvisszavágás, ugyanakkor a rezsiár-emelkedés nagyon is: „liberalizálták a villamosáramnak az árát, ahol én lakok, itt például nincsen gáz, amin legalább március végéig még van ársapka; nos, ez azzal járt, hogy hirtelen megduplázódtak az árak”.
A városi lakás esetében ez 273 lejről 470-re ugrott (vagyis huszonpár ezer forintról negyvenezerre),
és csak azért nem magasabbra, mert menet közben szolgáltatót váltott. Ő áremelkedést nem tapasztalt, igaz, „ügyesen” vásárol; a szomszéd cipőbolt tulajdonosa viszont például csak úgy tudta megtölteni vevőkkel az üzletét, hogy karácsony előtt féláron adta a cipőket. Örs inkább ott látja a fogyasztás visszafogását, hogy, bár a nagybevásárlásoknál most is „alig kapni kosarat” az üzleteknél, elektronikai cikkeket alig lát a többi vevőnél, és volt, hogy huzamosabb ideig várt egy rendelésére egy elektronikai boltban, és ezalatt rajta kívül egyetlen vevő sem jött be. Örs szerint tökéletesen tükrözi a hangulatot, hogy az inflációtól való félelem – a Romania Insideren közölt felmérés szerint – az egyik fő aggódnivalójuk a románoknak. Egy ismerőse a szelektív hulladékgyűjtésért felelős cégnél dolgozik, és az is beszédes, hogy roppantmód csökkent a műanyag szemét mennyisége, ami ugyebár az élelmiszerek fő csomagolóanyaga is – ezek az indirekt jelek ugyancsak a fogyasztás visszaesését támasztják alá.
Amire viszont Örs rengeteg panaszt hall, az a brutálisan megemelt ingatlanadó.
Inkább amiatt van egyébként növekvő feszültség az emberekben, hogy úgy érzik, az elitet kihagyja a kormány a megszorításokból. „A parajdi sóbányának az elárasztását megakadályozni képtelen állami cég vezetői például kaptak fizetésemelést, míg a közalkalmazottak jövedelmét alaposan megvágták” – mutat rá az ellentmondásra. Mint fogalmaz, az ehhez hasonló állami kifizetőhelyeken minden pártfunkcionárius rokonát felveszik zsíros pozíciókba, sőt gyártanak nekik menedzseri meg aligazgatói helyeket, ahol látszatmunkára fizetik őket bőven átlag felett.
Ezzel az aradi Attila – szintén tanár – is egyetért; kiemeli, a fogyasztás csökkenése egyértelmű, „és minél lejjebb vagy a társadalmi piramison annál egyértelműbb”, és valóban növelte a feszültséget az, hogy
mindeközben például a bírók speciális óriásnyugdíjait érintetlenül hagyta a rendszer.
Vidéken, és ha jó csillagzata van az embernek, azért kicsit árnyaltabb a kép. Erzsébet, kalotaszentkirályi szakiskolai tanárnő arról beszél lapunknak, hogy ők egyelőre megúszták a rezsiár-növekedést, mert egy korábbi pályázatból sikerült több falubelijükkel együtt napelemeket felszerelni a házukra, ezáltal jelentős részben védve vannak az áramár-emeléstől. Emellett szerencse a szerencsétlenségben, hogy a házba még nem sikerült bevezetni a gázt, így a központi fűtési rendszerük tisztán tűzifával működik, azt pedig tavasszal meg szokták venni egész évre, vagyis még a brutális áremelések előtt beszerezték.
Ezzel együtt nem olyan könnyű a helyzetük, az öttagú családban a családfő alpolgármester, vagyis szintén állami alkalmazott, így neki is és Erzsébetnek is elmondásuk szerint mintegy tíz-tíz százalékkal csökkent a fizetésük az adóemelésekkel együtt emelkedő árak közepette.
„Nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit veszünk le a polcról, vagy arra, hogy mennyi benzint használunk” – mondja lapunknak. Jelenleg a család két autójára és a házukra is jóval nagyobb adót kell fizetniük, mint korábban, az ingatlanadójuk önmagában csaknem 400 ezer forintnak megfelelő lejnyire nőtt évente. Az élelmiszerár-növekedést már megszokták az elmúlt hónapokban, inkább attól tartanak, hogy a belengetett új adók miatt jövőre is szűkebbre kell húzni a nadrágszíjat.
Pászkán szerint eleve a „bezzegromániázók” közül azok, akik szerint olcsóbb Nagyváradon vagy Temesvárott bevásárolni, mint például a magyarországi Méhkeréken, azt hallgatják el mindig az ilyen összehasonlításokból, hogy előbbi kettő mellesleg nagyváros, nagyáruházi árképzéssel, amivel soha nem tudja felvenni a versenyt egy falusi kisbolt a határ semelyik oldalán sem. „Egyébként most a románok kezdtek átjárni tankolni a bolgárokhoz, és – nem fogja elhinni – Romániában beindult a „bezzegbulgáriázás”
A nyitókép illusztráció. Fotó: Daniel MIHAILESCU / AFP