„A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik”, mondja Erich Maria Remarque. Ha elfogadom a német pacifista, antifasiszta író megállapítását, és miért ne fogadnám el, akkor feltehetjük magunknak a kérdést:
van-e még lelke Magyar Péternek, vagy a gyűlölet sava már teljes mértékben felemésztette?
Tudjuk jól, hogy a napjainkra jellemző ellenséges, sértő, már-már vérszomjas fenyegetések, személyeskedő gyűlöletbeszédek Magyar Péterrel jelentek meg a politikában. Olyannyira, hogy még Gyurcsány sem süllyedt olyan mélyre, hogy a politikusokon kívül a médiában munkájukat végző újságírókat nyilvánosan alázza, egyértelműen azzal a céllal, hogy megfélemlítse őket, nehogy azt írják meg, ami a valóság, hanem kizárólag azt, ami Pojáca elvár tőlük.