Dobogós hely reáljövedelem-növekedésben, uniós középmezőny az igazságszolgáltatás függetlenségében, toronymagas győzelem a légi közlekedési bizniszben.
Azért jó, hogy az Eurostat a napokban közzétette a harmadik negyedéves GDP-adatokat, mert így legalább annak is jutott valami, aki a Magyarországgal szembeni negatív előítéleteit szereti igazolva látni: igen, az előző negyedévhez képest sajnos Németországhoz hasonlóan a magyar növekedés is nulla százalékos volt, szemben a szinte szárnyaló, 0,4 százalékos uniós átlaggal (amely a 2,3 százalékot felmutató Dánia nélkül annyi se lenne).
2024 harmadik negyedévéhez képest a német növekedés 0,3 százalékos, a magyar (és az olasz) 0,6,
de azért akinek a lelki nyugalmához szükséges, óegygézze csak ki magát nyugodtan a rossz GDP-adat láttán, a többi aktuális Eurostat-táblázat ugyanis kevéssé ad majd erre okot.
Történt, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala közzétett Facebook-oldalán egy grafikont a háztartások egy főre jutó reáljövedelmének 2004 és 2024 közötti növekedéséről, amely ábrán
Magyarországot a nyolcadik helyen találjuk, az uniós átlag háromszorosát kitevő növekedéssel,
de elmaradva például Szlovákia, Lengyelország és Románia mögött. Igen ám, de aki gyanút fog, hogy Magyarország esetében 2004 és 2024 között nem feltétlenül volt konstans és lineáris az a fejlődés, és ezért érdemes lehet megnézni azt a bizonyos „alábontást”, a részletes táblázatra rákattintva a következőket láthatja.
Az Eurostat nagyon kedvesen pont 2010-hez viszonyít: azt az évet veszi 100 százaléknak, és ahhoz képest mutatja, hogy előtte, illetve utána melyik országban hogy alakult a helyzet. Reáljövedelmekről van szó, tehát az inflációt már figyelembe vették a meghatározásukkor, nem lehet arra mutogatni. Nos.
Magyarországon 2004 és 2010 között a reáljövedelem két százalékponttal csökkent (ennél csak Izland és Olaszország produkált valamivel nagyobb visszaesést, így az uniós tagállamok között az utolsó előtti helyet sikerült megcsípni)
– ezzel szemben Lengyelország ugyanazon hat év alatt 20 százalékpontos reáljövedelem-növekedést ért el. Romániában és Szlovákiában 23 százalékpontos emelkedést regisztráltak, Bulgáriában ennél is nagyobbat; az uniós átlag plusz öt és fél százalékpont volt. Aki már dolgozó ember volt akkoriban, az persze erre világosan emlékezhet, de azért a fiatalabbak és az Orbán-fóbiából fakadó memóriazavarokkal küzdő felebarátaink kedvéért rögzítsük.
Sejthetjük tehát: ahhoz, hogy ezzel a hat évvel együtt kijöjjön a 2004 és 2024 közötti nyolcadik hely, 2010 után látványosan eltérő számokat kellett prezentálnunk. És valóban:
2024-re a magyar reáljövedelem 65 százalékponttal emelkedett, ami a 2010 óta eltelt időszakban uniós harmadik helyet jelent
– ennél is nagyobb növekedést csak Málta és Románia tudott produkálni, amelyek jóval alacsonyabb kiinduló államadóssággal és egy már létező növekedési pályáról (nem pedig a kehes sereghajtók pozíciójából) futhattak neki a 2010-es éveknek, és amelyek közül Románia látványos, mintegy 25 százalékpontos eladósodás mellett érte el a maga impozáns (181 százalékos) egy főre jutó reáljövedelmét, míg a magyar adósságráta 2010-hez képest némileg csökkent. Lengyelország csak a negyedik helyezett, 54 százalékpontos reáljövedelem-növekedéssel – de a görögök arról is legfeljebb csak álmodhatnak, ők ugyanis 2024-ben a 2010. évi reáljövedelmük 96 százalékát kapták. Ausztria a 105 százalékát –
ennyit arról, hogy mi csak csúszunk egyre lejjebb reménytelenül, valamint hogy a jelenlegi magyar helyzetnél, ennél a csoffadt 165 százaléknál tutira nem létezik rosszabb.
De ráadásul meglep minket az Eurostat egy olyan grafikonnal is, amely azt mutatja, melyik országban hogyan vélekednek a polgárok az igazságszolgáltatás függetlenségéről. A forrás maga az Európai Bizottság, mérget vehetünk tehát arra, hogy nem csalnak a javunkra. És mit látunk? 2024-ben Magyarországon 39 százalék szerint volt nagyon rossz vagy inkább rossz a helyzet az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően; az uniós átlag 37 százalék, ami azért nem mondható szignifikánsan alacsonyabb aránynak.
Na de mit mondanak a lengyelek, akiknek országában 2023 végén mintegy varázsütésre állt helyre a brüsszeli értelemben vett jogállamiság, különös tekintettel az addig mélyen elítélt igazságszolgáltatási rendszerre?
Náluk tavaly 62 százalék minősítette inkább rossznak vagy nagyon rossznak az igazságszolgáltatás függetlenségét – ami összesen négy százalékponttal kevesebb, mint 2023-ban, az akkor még „nem jogállamban”.
2017-ben, amikor az EU Lengyelország ellen bevetette a „hetes cikkelyt”, ugyanez az arány még csak 37 százalék volt (azaz annyi, mint a jelenlegi uniós átlag); úgy tűnik, a szankciók itt is remekül működtek. Szlovákia, Bulgária és különösen Horvátország folyamatos aranyesélyes a legkevésbé függetlennek érzett igazságszolgáltatások versenyében; de például Spanyolország, Olaszország és Görögország is következetesen előzi Magyarországot.
Nem tudom, szabad-e felkérni például Magyar Pétert, hogy amikor szorgalmasan megjelenik az Európai Parlament következő plenáris ülésén, kérdezzen már rá a kollégáinál, hogy a novemberben Magyarországgal szemben többek között az igazságszolgáltatás függetlenségéről elfogadott állásfoglalás után
indul-e már a tényfeltáró küldöttség Horvátországba, Bulgáriába, Spanyolországba és természetesen Lengyelországba is, megvizsgálandó, hogy mi okozza az ottani polgárok nagyarányú aggályait.
Végezetül pedig szabadjon megjegyezni, hogy az Eurostat szintén most közzétett 2024-es légi közlekedési adatai szerint tavaly mind a személyforgalom, mind a teherforgalom EU-szerte Magyarországon nőtt a legjobban: a személyforgalom 19,2, a teherforgalom pedig 66 százalékkal (előbbi kategóriában szoros a verseny a csehekkel, utóbbiban viszont köröket vert rájuk is Magyarország). Ha már emlékezetfrissítéssel kezdtük, fejezzük is be azzal: a magyar kormány 2023 szeptemberében nyújtotta be hivatalos ajánlatát a ferihegyi reptér visszavásárlására, amely tranzakció aztán (a rosszallók kórusa által biztosított hangos háttérzene mellett) 2024 júniusára zárult le. Ha csak a kisebbik növekedést nézzük:
2023 harmadik negyedévében szűk 4,3 millió utast fogadott a Liszt Ferenc Repülőtér, 2024 harmadik negyedévében 5,2 milliót, 2025 harmadik negyedévében pedig bő 5,5 milliót.
Tegye fel a kezét, aki szerint kifejezetten rossz üzlet a fejenként 147 ezer forintos részvény egy ilyen bizniszben.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)
Ezt is ajánljuk a témában
Négy éven át bombáznak minket a fotókkal, hogy a brit teszkóban bezzeg milyen olcsóság van, majd a választások előtt kitör a pánik, hogy jaj, nincs pénz négyévente Bristolból Londonba utazni. Francesca Rivafinoli írása.
***
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
Ezt nem fogja annyiban hagyni a magyar kormány.
„A magyar fizetések reálértékének javulása világszinten is az élmezőnybe tartozik” – állapította meg Szalai Piroska.
Az Egyesült Államok már nem csak kereskedelmi kérdésként kezeli az ügyet.
„A magyarok már nincsenek egyedül” – fogalmazott Szijjártó Péter.
Minden követ megmozgatnak a siker érdekében.
Magyarországot vonzóvá teszi, hogy híres a biztonságáról.
Természetesen minderről a Politico ír.
Gulyás Gergely és a kabinet idén sem vette félvállról a tájékoztatást.
